– kérdezte az tőle. – Találd ki. – Tán valami örömhírt hozol, hogy olyan víg vagy? – Azt én! – Bajosan hozhatsz már nekem örömhírt. Öreg vagyok és beteg, nemsokára összedűlök. Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe Zelk Zoltán - Négy vándor 2010. 10. 13 A világ végétől kilenc lépésnyire, de az is lehet, hogy tízre, volt egy hegy. A hegy mögött egy icipici patakocska folydogált, amiben mákszem nagyságú halak játszadoztak, s olyan kicsi békák ugráltak a partján, hogy csak a szél és a falevelek látták őket. A hegy se volt valami óriási, a verebek gyalogláb másztak át rajta, s mikor a túlsó felére értek, még akkor is kedvük volt ugrándozni. Zelk zoltán erdei mulatság mese es. Nem lehetett nagyobb, mint egy jókora kavics. De igazi hegy volt, s igazi volt az a cérnaszálnyi ösvény is, ami a hegytől az erdőig vezetett. Ez az erdő már nem volt olyan kicsi, min t az ösvény, a hegy s a patak; akkora lehetett, mint mifelénk az erdők. Vidám élet volt az erdőben, de legvidámabban négy testvér élt, akiknek az erdő közepén volt a házuk. A négy testvér neve: Tavasz, Nyár, Ősz, Tél.
Meg-megbotlott, hasra esett, feltápászkodott – olyan sötét volt, hogy az orráig se látott. Az éjszaka hideg volt, s ő csuromvizesen didergett is, mint a rezgő nyárfalevél. Hát egyszer csak mit lát? Mintha piciny ablak világítana előtte, s nem is olyan messzire! Borsika szívébe reménység költözött. Addig-addig botorkált, amíg egy takaros kis házhoz nem ért. A házikó kéményéből ezüstösen tekergett a füst; belülről vidám nótaszó hallatszott. – Pedig a fecske üzent néked. Azt üzeni, hogy útban van hazafelé, s alig várja, hogy láthasson téged. Szomorú lett erre az ereszalja. – Nem érem én már azt meg – sóhajtotta. – De várj csak! Átszólok a testvéremnek, az sokkal fiatalabb nálam, s mindig azon búsul, hogy sose volt még fecskelakója. Zelk Zoltán: Erdei mulatság - 2016. január 16., szombat - Háromszék, független napilap Sepsiszentgyörgy. Ott aztán olyan szállása lesz, hogy csak no! Úgy is lett. A szomszédban egy szép kis új ház fehérlett ki az udvarból, frissen volt meszelve, s az ablakdeszka meg az ereszalja szép zöldre festve. – Akarsz-e fecskelakókat? – kiáltott át az öreg ereszalja. – Hogyne akarnék!
De alig lépett hármat, az erdő hirtelen elsötétült, a lombok közt fekete fellegek mutatkoztak – jött a vihar. Bumm-bumm-bumm! Utolsó ismert ár: A termék nincs raktáron, azonban Könyvkereső csoportunk igény esetén megkezdi felkutatását, melynek eredményéről értesítést küldünk. Bármely változás esetén Ön a friss információk birtokában dönthet megrendelése véglegesítéséről. Igénylés leadása 5% 1 560 Ft 1 482 Ft Kosárba Törzsvásárlóként: 148 pont 2 999 Ft 2 849 Ft Törzsvásárlóként: 284 pont 1 299 Ft 1 234 Ft Törzsvásárlóként: 123 pont Események H K Sz Cs P V 28 29 30 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 31 Róna Emy rajzaival. Harmadik kiadás. "Alszik a szél, föl se kelt, olyan kedve van ma, a vihar is lehevert, a szél öreganyja. Alszik az egész család, nem fut a szellő sem – mitől csörren hát az ág, levél mitől zörren? Zelk zoltán erdei mulatság mes amis. " Az Erdőben-berdőben című vers kezdősorai a költő legkisebbekhez szóló verseinek hangulatát tükrözik. Az erdők-mezők varázsa, a madarak ezer hangja (melyet csak a költő és a gyerekek érthetnek igazán), az őzikék, nyuszik tündéri világa, melegség, derű, finom humor jellemzi a költő gyermeklíráját – mely több, mint harminc esztendeje állja az időt és mindig megűjuló örömet jelent felnőttnek, gyereknek egyaránt.