Haramia leírása A legenda tovább él - igaz, már csak a képzeletben. Ambrus Attila első regénye alighanem zavarba ejti az olvasót. Valóság és fantázia keveredik benne megannyi izgalommal, akcióval, váratlan fordulattal. A nyers, szókimondó stílusban megírt cselekményben megelevenednek bankrablások, a császári élethez tartozó hódítások, a szegény, kilátástalan gyerekkor emlékei, no meg a börtönben átélt, kitörölhetetlen napok. Ambrus Attila - Én, a Whiskys könyv pdf - Íme a könyv online!. A főhős valóságos haramiává válik, mert újra rabol, sőt gyilkol is, miközben szerelemre és talán normális életre vágyik. A Viszkis rabló visszatér, de most nem elégszik meg a kisebb zsákmánnyal. A Magyar Nemzeti Bank páncélautóját veszi célba: megtervezi, előkészíti és csatlósaival bele is vág az évtized balhéjába. Ambrus Attiláért egykor a fél ország rajongott, s mindenki azért szurkolt, hogy ne kerüljön rendőrkézre. Az általa kreált főszereplő talán kevésbé lesz szimpatikus, mint a Viszkis a valóságban, de hatással lesz ránk, az egészen bizonyos. Szeretjük és utáljuk egyszerre.
HA DEDIKÁLT PÉLDÁNYT SZERETNÉL A KÖNYVEKBŐL, akkor kérlek a rendelés MEGJEGYZÉS rovatába azt is írd bele, hogy KINEK. (Ha ajándékba szeretnéd, nehogy a megrendelőnek dedikáljam, és ne az ajándékozottnak. ) A csomag tartalma: 1x Ambrus Attila - Haramia 1x Julian Rubinstein - A Viszkis A kép csak illusztráció. JULIAN RUBINSTEIN - A VISZKIS Ambrus Attila ajánlásával: "A Julien által írt könyv, kétségkívül a legösszetettebb dokumentumregény, ami az életemről szól. Mellesleg az elmúlt 20 évben 6 könyvet publikálatak a viselt dolgaimról, ezek ismeretében őszintén kimerem jelenteni, hogy a Rubinstein által írt történet a legszórakoztatóbb mindezek közül. Amerikai állampolgárként egyedülálló stílust képvisel, melynek szerves része a cinizmus, a szatirikus jellemábrázolás, és a fekete humor. A történetemen 3 évet dolgozott. Ambrus Attila – Én, a Whiskys könyv pdf – Íme a könyv online! - Neked ajánljuk!. Ennek köszönhető az alapos, olykor oknyomozói pontosság. Ugyanakkor az is tény, hogy néhány adat Magyarországgal kapcsolatban pontatlan, de ezt betudhatjuk egy new yorki újságìró Kelet Európával kapcsolatos ismerethiányának.
A Viszkis rabló visszatért. A legenda tovább él - igaz, már csak a képzeletben. Ambrus Attila első regénye alighanem zavarba ejti az olvasót. Valóság és fantázia keveredik benne megannyi izgalommal, akcióval, váratlan fordulattal. A nyers, szókimondó stílusban megírt cselekményben megelevenednek bankrablások, a császári élethez tartozó hódítások, a szegény, kilátástalan gyerekkor emlékei, no meg a börtönben átélt, kitörölhetetlen napok. A főhős valóságos haramiává válik, mert újra rabol, sőt gyilkol is, miközben szerelemre és talán normális életre vágyik. A Viszkis rabló visszatér, de most nem elégszik meg a kisebb zsákmánnyal. Könyv: Ambrus Attila, Berki Krisztián - Ambrus Attila, Berki Krisztián: ROSSZFIÚK ÁZSIÁBAN. A Magyar Nemzeti Bank páncélautóját veszi célba: megtervezi, előkészíti és csatlósaival bele is vág az évtized balhéjába. Ambrus Attiláért egykor a fél ország rajongott, s mindenki azért szurkolt, hogy ne kerüljön rendőrkézre. Az általa kreált főszereplő talán kevésbé lesz szimpatikus, mint a Viszkis a valóságban, de hatással lesz ránk, az egészen bizonyos. Szeretjük és utáljuk egyszerre.
Abban a 3 hónapban, amíg szökésben voltam, ez az összeg felcsúszott 190 millió forint felé. Még akkor is raboltál, mikor mindenki téged keresett? Mire kellett ennyi pénz? Mindig elfogyott. Sok nő volt körülöttem, a sok nő pedig sokba kerül. A nagyon szép nők pedig még többe. Rájuk ment el a pénz egy része. A másik része utazásokra és a saját baromságaimra. Én beteg ember voltam, játékfüggő, kaszinókba jártam. Összejöttem egy-egy nővel, aztán mondtam, hogy mutass rá a térképen, melyik részére akarsz elutazni a világnak, aztán már mentünk is. Ilyen nagyvonalú gavallér voltál? Mivel a bankrendszer elég jól támogatott, volt miből. Ami könnyen jött, könnyen is ment. A rendőrök sokszor mondták, hogy nem vagyok Rózsa Sándor, mert nem osztogattam szét azt, amit raboltam. Egyrészt úgysem mondanám el, kinek adtam, másrészt pedig nem kötöttem az orrukra, hogy hány embernek adtam ebből az összegből, mert nyilvánvalóan nem egyedül költöttem el. Miért üzengettél a rendőröknek? Packáztál velük? Így talán megkönnyítetted az elkapásodat is, nem?
Én akkor még nem láttam, hogy a fél országot bedöntik majd a bankok a különböző hitelekkel, és ami szintén fontos, hogy akkor még a móri bankrablás előtt voltunk. Én – egy-két esetet leszámítva – viszonylagos úriemberként végeztem a dolgomat. Ami az emberekből unszimpátiát váltott ki, az a rendőrség reakciója volt. De aztán el is kaptak, példát is statuáltak az ítéletben, 17 évet kaptam, mert azt gondolták, a kisembert lehet fingatni. Alapvetően mindenkiben benne van a bugi, maradjunk annyiban. A lelke mélyén ez mindenkiben benne van, de mivel olyan neveltetést kaptak, olyan társadalmi és családi normákat kaptak, hogy mindez megmarad gondolati síkon. Én viszont az ő vágyaikat megtestesítettem. Tartok attól, ez is közrejátszott abban, hogy népszerű voltam, hogy nem úgy kezeltek, mint egy hagyományos zsiványt. Azért is álltak mellém az emberek, mert látták, hogy voltam nagy mélységekben, de felálltam és folyamatosan azon dolgozom, hogy beálljak a sorba és tegyen a dolgomat, mint bárki más.
Onnan jött az ötlet, hogy azt a száraz irományt fölgegeljem. Van némi tapasztalatom és a börtönben is sok sztorit hallottam. Ez egyfajta terápia is volt, amiben elég sok frusztráció lekerül az emberről. Sokáig úgy voltam bent a börtönben is, hogy bosszút állok egy pár emberen vagy pellengérre állítom őket. De azáltal, hogy kiírtam magamból ezeket a feszültségeket, a korábbi sérelmeimet is elengedtem. Egy tiszta ember vagyok és megszűntem az az ember lenni, aki voltam. Ha nem írom ezt ki magamból, lehet, hogy egy életen keresztül cipeltem volna magammal. Most jól vagy? A lelkem harmóniába került és jelen pillanatban nincs hiányérzetem. Rengeteget dolgozom, amiből megvan a létbiztonságom. Azt hiszem, hogy abban a szerepben, amiben most élek, hitelesen tudok működni. Ha 10-15 év múlva kikerül a kezemből egy értékes mű vagy lesz egy nagy kerámia-kiállításom, akkor azt mondhatom, hogy sikeres ember vagyok.