Minden veszteség, minden életszakasz lezárulása egy kis halál, amely felkészít bennünket a végső, nagy búcsúzásra ettől a világtól. A haldoklás művészete A jelentős kultúrák és vallások mind megalkották elméleteiket az emberi élet utolsó szakaszának helyes megéléséről, amelyeket halottaskönyvekben vagy szent iratokban rögzítettek. A keresztény tanítás szerint az Isten szavába vetett hit megőrzése a testi kínok mellett is feltétele a jó halál kegyelmének. Ma, a fejlett orvostudomány és gyógyászati technológia idején könnyen elfelejtkezünk róla, mi vár mindannyiunkra. Leginkább egy szeretett személy elveszítése vágja arcunkba kíméletlenül, amiről nem szeretnénk tudomást venni: az életünk véges e földön. Hogyan segítsük a gyászolót card Mennyi idő még kiküldik a jogsit? (első) 2016 emelt német érettségi Nőivilág. Az alma, mint szimbólum Hogyan segítsük a gyászolót letter Szőke és társai kft i kft pecs Egyéni vállalkozók adószámának lekérdezése Műveleti sorrend feladatok 3. osztály Pinty plus színek Elveszett ereklyek fosztogatói Tata platán várárok vendégház
Letter Ne féljünk mások könnyeitől - Hogyan segítsük gyászoló barátainkat és hozzátartozóinkat? Stick Hogyan-dolgozzuk-fel-a-gyaszt Az érzelmi sokkhatásnak általában akkor ér véget, mikor, tudatosulnak teendők a halálesettel kapcsolatban. Az ügyintézéshez és a temetést érintő tevékenységek ellátásához elengedhetetlen az önkontroll, mely az érzelmek részleges elfojtását kívánja meg a gyászolótól. Ugyanakkor teljesen természetes reakció, hogy a kontrollált feladatellátást időnként az addig elfojtott érzelmek előtörése szakíthatja meg: ingerültség, düh, vádaskodás vagy harag. Összességében azonban, a feladatokban való elmerülés a gyászolók többségében automatikusan végbemegy, bár sokan "kívülállóként" észlelik önmagukat az események forgatagában és úgy érzik, mintha mindez mással történne meg. A gyász legnehezebb szakasza csupán a temetés után kezdődik, hiszen a gyászoló ekkor szembesül a veszteséggel és a korábban háttérbe szorult gondolatokkal, emlékekkel, érzésekkel. Emellett gyakran a társas környezet részéről is elvárások sora érkezik felé: igyekezzen mielőbb visszarázódni a régi kerékvágásba, ráadásul a gyász túlzott elhúzódását a rokonok és barátok hajlamosak "önsajnálatként" címkézni.
Ma már a hagyomány nem ad útmutatást arra vonatkozóan, hogyan viselkedjünk ilyen helyzetben, ezért sokszor nem is tudjuk, mi a helyes és mi nem az, mivel segítjük és mivel hátráltatjuk szerettünket a gyászban. A család és a barátok minden gyakorlati segítsége értékes lehet, de a szeretet, az elfogadás és a valahova tartozás érzésének gyógyító hatása felbecsülhetetlen értékű a gyászoló számára. Mindenképpen biztosítsuk őt együttérzésünkről és támogatásunkról. Például írhatunk neki levelet, melyben megfogalmazzuk az elhunytról szóló emlékeinket. Vagy készítsünk ételt és vigyük el neki, majd ajánljuk föl segítségünket. A "szólj, ha tehetek érted valamit" túl általános megfogalmazás, ami ilyen helyzetben nem célravezető, hiszen valószínűleg a gyászoló túl szétszórt és fáradt ahhoz, hogy kigondolja, hogyan is lenne jó. Nagyon fontos, hogy legyünk mellette, hallgassuk meg és biztassuk, hogy beszéljen, ha erre van igénye, de tartsuk tiszteletben, ha nem akar beszélni. A legfontosabb, hogy hagyjuk, hogy őszinte legyen és minden gondolatát és érzését bűntudat nélkül kifejezhesse.
A kérdés csak az, hogy túlélőként hogyan döntök? Benne ragadok a traumás állapotban kockáztatva a post traumás stressz szindróma létrejöttét, vagy pszichésen stabillá válok a kapott segítséggel és tovább viszem az áldozatok által tanított leckéből a tudást, vagyis egy szeletet belőlük. Rajtam, túlélőn is sok múlik! HOGYAN KÖZELÍTSÜNK AZ ELHUNYTAK GYÁSZOLÓIHOZ? Az áldozatok hozzátartozói hihetetlenül nehéz időszaknak néznek most elébe. Különböző emberekként, különbözőképpen reagálunk bizonyos szituációkban, ezért nincsen arra vonatkozó iránymutatás, hogy mi a "normális" reakció ilyenkor. Egyet biztosan állítanak a szakemberek: katasztrófahelyzetben bármi belefér, bármit csinál, akármilyen szélsőségesen is reagál a hozzátartozó, az normálisnak mondható. Akkor van baj, ha ez az állapot fennmarad. Ezt elkerülendő a szakemberek segítsége itt is elengedhetetlen. A gyászmunka fontos, mert a trauma ennek hiányában fennmarad, nem kerül feldolgozásra, ami mély depresszióhoz, vagy pszichoszomatikus megbetegedéshez is vezethet.