Varró Dani Szösz nénijén volt, hogy egy hónapig nevettünk minden este, kívülről tudjuk Tóth Kriszta Altatóját és van közte olyan is, amit mindig ugyanarra az emberre emlékezve olvasunk el közösen. Ha csak egy mai gyerek-verses kötetet lehetne kiválasztanom, biztosan ez lenne az. Jostein Gaarder- Akin Düzakin: Kérdem én Tudhatja-e bárki, hogy én mit gondolok? Mi az idő? Ami már megtörtént, az vajon örökre eltűnt? Történnek-e igazi csodák? Mi szükséges a boldogsághoz? Milyen lesz a világ száz év múlva? Létezik-e Isten, aki megalkotta az embert? Miért élek? Hogyan tudom előszedni a fejemből azokat a szavakat, amelyekre szükségem van? Helyes mesék 1-2. kötet – Betűrengeteg. Ez a mesekönyv leginkább azokról szól, akik olvassák. A könyvben minden oldalpáron érdekes, az élet értelmét boncolgató kérdések és hozzátartozó illusztrációk találhatók és kezdődhet a közös esti filozofálás, elképesztően jó néha így belesni egy kisgyerek gondolataiba, hogyan látja épp most a körülötte lévő világot és rácsodálkozni újra és újra, miért vannak sokkal jobb válaszai, mint nekem.
Dupla-tripla haszon. Böngészők Egy nyitott és érdeklődő hét-nyolcéves akár órákig képes elbíbelődni egy jól megszerkesztett böngészővel. Nálunk most két nagy sztár van: az egyik Tom Schamp Mindenre képes szótára, és James Maclaine, Alex Frith és Marco Palmieri: Kukkants bele! Mindenféle ismeretek című kiadványa. Előbbi a vicces vonalat viszi, utóbbi pedig inkább a korrekt és szabatos ismeretekre koncentrál (és mindenkinek csukva van benne a szeme). Ezeknek az a trükkje, hogy rövid, pár szavas szövegekkel operálnak, amit még egy elsős is simán kibetűz, összeolvas, még akkor is, ha egyébként izzad, feszeng és minden baja van, ha nagyobb szövegekkel próbálják bombázni. Ráadásul találó képekkel támogatják meg az olvasnivalót, mindig tudja a gyerek, hogy mire kell éppen gondolnia. Tulajdonképpen észrevétlenül, különösebb erőfeszítés nélkül gyakorolják így az olvasást, pusztán a természetes érdeklődésük, kíváncsiságuk által hajtva. Ez pedig nem más, mint a legkorszerűbb és leghatékonyabb tanuláselméleti elgondolás.
Én mindent hasonlítok valamihez – mint odabent a pocakban a kapcsolatanalízisen. Tehát ha szép erdőt ábrázol a kép, akkor elmondom, hogy már voltunk ilyen helyen, tudod… A gyermek egy idő után felismeri a látott képeket. Nekünk a baba szobában a falon nagy mesefilmek figurái találhatók. Kis vakond, Bob és Bobek, Micimackó, Vuk. (ezt egy nyomtató és néhány fotóragasztó segítségével fillérekből meg lehet csinálni). 2 hónaposan a fiam már régen tartotta a fejét, így az első amit látott, az a Kis vakond és a Vuk figura volt. Hihetetlen volt látni, mikor 3 hónaposan bementünk egy könyvesboltba és meglátta a Kisvakond könyvet. Sikongatott, nyúlkált kacagott (persze ezután egy rakás Vakond könyvet és figurát kapott ajándékba). Fél évesen – mivel Anyukám folyamatosan a vuk zenéjét énekelte neki, majd mindig megmutatta utána a falon – ha meghallja valahol a Vuk zenéjét vigyorog és ha épp a szobácskájában van, akkor már fordul is a falon látható minta felé. Minden mese esetében célszerű olyan könyvet választani, amelyben sok és jó minőségű illusztráció van, vagy ha a szülők jól rajzolnak, akkor akár saját maguk is illusztrálhatják a történeteket mesemondás közben.