Petőfi Sándor: Az Alföld Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. Felröpűlök ekkor gondolatban Túl a földön felhők közelébe, S mosolyogva néz rám a Dunától A Tiszáig nyúló róna képe. Délibábos ég alatt kolompol Kis-Kunságnak száz kövér gulyája; Deleléskor hosszu gémü kútnál Széles vályu kettős ága várja. Méneseknek nyargaló futása Zúg a szélben, körmeik dobognak, S a csikósok kurjantása hallik S pattogása hangos ostoroknak. A tanyáknál szellők lágy ölében Ringatózik a kalászos búza, S a smaragdnak eleven szinével A környéket vígan koszorúzza. Petőfi sándor az alföld. Idejárnak szomszéd nádasokból A vadlúdak esti szürkületben, És ijedve kelnek légi útra, Hogyha a nád a széltől meglebben. A tanyákon túl a puszta mélyén Áll magányos, dőlt kéményü csárda; Látogatják a szomjas betyárok, Kecskemétre menvén a vásárra.
A hangsúlyelosztás képlete: Ù \ Ù \ Ù 4 \ 2 \ 4 Ù \ Ù \ Ù 4 \ 4 \ 2 További hangsúly-variációkat mutatnak a későbbi sorok; Pl. az első versszak 4. sorát tekintve: 3 \ 4 \ 3. Ha figyelmesen szemügyre vesszük a ritmust, további meglepetéseket tartogat, nagyon jól "belefér" pl. egy kanásztánc zenei ritmusképletébe, de egy háromnegyedes (hatnegyedes) tánc ritmusát is megkaphatjuk belőle: Mit nekem te zordon Kárpátoknak ti- ti ti- ti ti- ti ti- ti tá tá vadregényes tája! Petőfi Sándor: Az Alföld - Divatikon.hu. Petőfi első verse, a Borozó azért jelenhetett meg 1842-ben, mert Bajza József elmélete szerint a magyar költészet ritmusait és hangsúlyképleteit egyre inkább áthatja az időmérték, főleg a trocheus -- és az a tény, hogy Petőfi (akkor még Petrovics néven) trocheusokban írta első verseit, pompásan illett ebbe az elméletbe. A költő azonban később is szívesen alkalmazta a trocheust, mert gazdagon lehetett hangsúlyokkal árnyalni, és nem volt idegen a magyaros hanglejtéstől. Mint látható, Az Alföld című költeményében is ezt tette.
Az alföld Mit nekem te zordon Kárpátoknak Fenyvesekkel vadregényes tája! Tán csodállak, ámde nem szeretlek, S képzetem hegyvölgyedet nem járja. Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom. Felröpűlök ekkor gondolatban Túl a földön felhők közelébe, S mosolyogva néz rám a Dunától A Tiszáig nyúló róna képe. Délibábos ég alatt kolompol Kis-Kunságnak száz kövér gulyája; Deleléskor hosszu gémü kútnál Széles vályu kettős ága várja. Méneseknek nyargaló futása Zúg a szélben, körmeik dobognak, S a csikósok kurjantása hallik S pattogása hangos ostoroknak. Petőfi sándor alföld szöveg. A tanyáknál szellők lágy ölében Ringatózik a kalászos búza, S a smaragdnak eleven szinével A környéket vígan koszorúzza. Idejárnak szomszéd nádasokból A vadlúdak esti szürkületben, És ijedve kelnek légi útra, Hogyha a nád a széltől meglebben. A tanyákon túl a puszta mélyén Áll magányos, dőlt kéményü csárda; Látogatják a szomjas betyárok, Kecskemétre menvén a vásárra.