Lakossági egyeztetés után a védetté nyilvánító javaslatot felterjesztette a Földművelésügyi Minisztériumnak elbírálásra. Ezzel párhuzamosan olyan területeket is vásárolt az igazgatóság, amelyek alkalmas élőhelyként szolgálhatnak olyan földikutyák számára, amelyek áttelepítése valamilyen okból szükségessé válik (például fennmaradásuk veszélyeztetett és nem biztosítható más természetvédelmi eszközzel). Kilenc egyed sikeres áttelepítése meg is történt. Új hazai fészkelő faj Idén koratavasszal rekordszámban jelentek meg bütykös ásóludak a Böddi-széken, 80 példányt számoltak meg a nemzeti park szakemberei. A területről készült virtuális térkép segítségével pedig számítógépünkről vagy okostelefonunkról is körbenézhetünk a területen. Madarászkörökben fontos esemény volt, hogy a hazánkban egyelőre rendkívül ritka kucsmás sármány első bizonyított magyarországi fészkelését dokumentálták tavaly a Kiskunsági Nemzeti Park működési területén (Csávoly környékén). Májusban fészekkamera került egy szalakótaodúba Sándorfalva határában a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel (MME) folytatott "A szalakóta védelme a Kárpát-medencében" című LIFE+ projekt keretein belül a Filmdzsungel Stúdió jóvoltából.
Pont emiatt, más nemzeti parkokkal ellentétben a Kiskunsági Nemzeti Park nem egybefüggő terület, hanem mozaikos felépítésű, kilenc egységből álló hálózat, amely magában hordoz minden jellegzetes kiskunsági értéket. Alapításakor 30 628 hektáron hozták létre. Ma a bővítéseknek köszönhetően több mint 50 000 hektár (500 km2) kiterjedésű. Területének kétharmad része bioszféra rezervátum. A Felső-Kiskunsági-tavak, a Felső-Kiskunsági-puszta és a Kolon-tó a Ramsari egyezmény alapján nemzetközi jelentőségű vadvizes élőhely. Ezeken túlmenően a Kolon-tavat hazánk egyetlen biogenetikai rezervátumként is számon tartják. A tájátalakítás megsemmisítő sodrában még fennmaradt maradványterületeket szinte az utolsó órában mentette meg a nemzeti park létrehozása. A szétszórt, szigetszerűen elhelyezkedő kisebb-nagyobb területek megőrzése, védelme, kezelése, és bemutatása nehezebb, költségesebb, több időt igénylő és nagyobb szakértelmet feltételező munka, mintha azt megszakítatlan, összefüggő területeken végeznénk.
A hazánkban másodikként, 1975-ben alapított Kiskunsági Nemzeti Park az ember és a természet sok száz éves együttélésének emlékét őrzi a Duna-Tisza közén. Ez a síkvidéki táj – látszólagos egyhangúsága ellenére – sokféle, változatos élőhelyet foglal magába. A víz és a szél felszínformáló ereje és az évszázadok óta itt élő emberek egyaránt alakították, formálták ezt a tájat. A régészeti leletek alapján már a késő rézkortól (i. e. 3-4. évezred) állattartással foglalkozó népek éltek itt, és később a honfoglaló magyarok és a kunok is ezt az életformát folytatták. A kultúrtájjá formált Kiskunságban ma már üdítő, élményt nyújtó és sok meglepetést tartogató maradványterületek a vadvizes szikesek, a szaggatott felszínű buckavidékek, vagy az a néhány vizes élőhely, mely a vízrendezések előtti táj összetett természetességét villantja elénk. Emiatt, ellentétben más nemzeti parkokkal, a Kiskunsági Nemzeti Park nem egybefüggő terület, hanem mozaikos felépítésű, kilenc egységből álló hálózat, amely magában hordoz minden jellegzetes kiskunsági értéket.
A nem természetvédelmi kezelésben lévő területeken a Magyar Állam elsősorban hatósági eszközökkel és különféle támogatásokkal (pl. pályázatok) biztosítja a természeti értékek fennmaradását. A természeti értékek fennmaradásához optimális esetben nincs szükség semmilyen beavatkozásra. Az emberi tevékenység következtében kissé leromlott vagy éppen annak hatására kialakult élőhelyeken már szükség lehet "aktív" beavatkozásokra (pl. legeltetés, kaszálás), amelyeket az Igazgatóság saját szakszemélyzetével, gépparkjával és állatállományával végez. A teljesen elpusztult vagy jelentős mértékben leromlott területeken azonban már komolyabb beavatkozásokra, ún. élőhely-rekonstrukcióra lehet szükség (pl. a Vesszős-széken, a tiszaalpári Nagy-tónál, a Böddi-széken). A beavatkozások sok esetben nem az élőhelyek megőrzése, hanem egy-egy veszélyeztetett faj (pl. túzok, kocsányos tölgy, rákosi vipera stb. ) védelme érdekében történnek. A fajmegőrzési programok, bár egy-egy faj védelmét célozzák, a legtöbb esetben további ritka fajok védelmét is elősegítik.
Két víz köze - 2021 tavasz Fókuszban a kiskunsági gyepterületek. Bemutatjuk vízmegőrzési törekvéseinket a Baksi-pusztán, szó esik erdei tisztásokról, láprétről, orchideás gyepről, de a baglyok világába is bepillantunk. Két víz köze - 2021 nyár Fókuszban a hangyaboglárkák izgalmas élete és a közösségi lepkészés, azaz hogyan legyünk amatőr lepkekutatók? Szót ejtünk az ún. szegély-élőhelyekről, valamint a kiskunsági gyepterületeket érintő, újonnan érkezett inváziós fajokról. Két víz köze - 2021 ősz Őszi lapszámunk a Böddi-székre kalauzol, ahol a csatornával kettévágott szikes tó újraegyesítését és a legeltetéses élőhelykezelés újjáélesztését végezzük. Programajánló 2022 Túranaptár, a Természet Háza programjai, környezeti nevelési programok Két víz köze - 2022 tél E lapszám főszereplői a denevérek. Szakértőinktől megtudhatják, mikor kell mentéssel beavatkozni és mit tehetünk ilyen esetben, valamint lehetséges-e denevérbarát módon felújítani az épületeket? Két víz köze 2022 tavasz Fókuszban a gyepes élőhelyeink.
Programkínálatunk fontos része a szakvezetéses túráink, melyekről programfüzetünkben vagy a weboldalunk Programok menüpontjában tájékozódhat. Tanácsadás Az Igazgatóság napi munkájában egyre jelentősebb szerepet tölt be a különböző szervezeteknek és személyeknek nyújtott tanácsadás. A tanácsadás meglehetősen széleskörű, a különböző mezőgazdasági támogatások igényléséhez benyújtandó adatlapok kitöltésében adott segítségtől, a helyi védetté nyilvánítások szakmai előkészítésig terjed.