A Laika újabb meséje érzelmeink húrjait pendíti meg többször is és sikerrel jár. A mese lételemünk része. Gyermekként rajtuk keresztül tanuljuk meg a jó és a rossz fogalmát, hogy mi a kitartás, a barátság, a szeretet. Felnőttként pedig szintén a mesék - még ha azok könyv, vagy mozgókép formájában kerülnek is elénk - taníthatnak meg arra, hogy az élet bonyolultabb, mint hittük, vagy épp ellenkezőleg, rángatnak ki minket a hétköznapok szürkeségéből. Hollywood pedig nagy mesélő, viszont az elmúlt év(tized)ekben szinte ugyanazokat a toposzokat meséli újra és újra hol jobban, hol rosszabban. A Laika azonban már a stop-motion technikával is a járt utat hagyja el a járatlanért, és szerencsére ez történetei mondandójában sincs másként. Magával a stop-motionnel pedig mindig együtt jár a halál, a veszteség témája, hiszen a készítők valami élettelenbe próbálnak életet lehelni, így adja magát, hogy a mese ennek az elvesztését se kerülje ki. Tim Burton és Henry Selick ennek a legnagyobb megmondhatói, a Laika korábbi alkotásai közül pedig a ParaNorman boncolgatta a témát - még ha kicsit egyenetlenül is - de a műfajnál, mint mesénél maradunk ide sorolható még Harry Potter története is.
Jegyfoglalás Eger – Cinema Agria Kapcsolat Kubo és a varázshúrok Videók
Mi az? Olykor félelmetes, mint a Coraline és a titkos ajtó (2009), olyan intelligens mondanivalóval bír, mint a ParaNorman (2012), vagy a Doboztrollok (2014). Igen, ez a LAIKA új stop motion technikával készült filmje, a Kubo és a varázshúrok. A kritikusok hasra estek tőle, még Szirmai Gergő is az egekig magasztalta, és ez talán az első olyan amerikai produktum, ami a japán kultúrát ennyire nagy tisztelettel mutatta be. De tényleg ennyire jól sikerült? És mennyi esélye van, hogy Oscart kapjon? Nézzük! Ilyen melankolikusan szomorú művet még nem láthattunk a LAIKA-tól! A LAIKA-ról tudni lehet, hogy mindig is egy különc művész stúdió volt 2005-ös születése óta. Ám a Kubo, elképesztően más lett ahhoz képest, mint amit korábban alkottak. Az előző LAIKA filmek groteszk morbidsággal meséltek tündérmesés, majdhogynem horrorba illő kalandokról. Gondoljunk csak Coraline -ra, akit egy gombszemű boszorka akart megölni, vagy a Doboztrollokra, ahol gyerekgyilkosságtól és belsőséges felrobbanástól kezdve van minden, vagy a ParaNormanra, amiben egy boszorkány "gyilkos" zombikat küld egy városra.
A szinkron leosztás zseniális volt. Akadt mellettük két japán színész is a stábban, de komolyan. Miért kellene egy amerikai produkcióhoz full japán színésztársulatot szerezni? Hány olyan animét láttunk már, amiben az amerikai karakterek hangját amerikaiak adták? Hát én még nem hallottam ilyenről, de írjátok meg, ha Ti igen. A fehérítéssel kapcsolatos vádaskodások méltánytalanul érték a Kubót. A film nem teljesen tökéletes, de gyönyörű élményt tud adni a mélyebb gondolatokra is nyitott nézőknek. Az Oscar-jelölésre pedig rettentően nagy esélye van. Hogy a díjat is elviszi-e? Azt meglátjuk. Annyi biztos, hogy animefanoknak érdemes legalább egyszer ezt a japános művészi csodát megnézni. Adatlap Cím: Kubo és a varázshúrok Év: 2016 Írta: Marc Haimes, Chris Butler Rendezte: Travis Knight Stúdió: LAIKA Hossza: 102 perc (Visited 351 times, 1 visits today)
A fentiekben pedig hiába szűköltem amiatt, hogy ezt a mélységet és hatásfokot nem vártam volna egy családi filmtől, mégis nyilvánvaló, hogy Kubo az egész családnak játszik. Gyönyörűen, feledhetetlenül. Lenyűgöző Olyan ez a film, mint az a dal, aminek minden rezdülése hozzád szól, minden szavát magadénak érzed, és nem akarod, hogy vége legyen.
Továbbá, a Doboztrollok és a ParaNorman esetében zseniális volt, hogy a klasszikusan rémségesnek gondolt lényeket (trollok és zombik) szerethetően mutatták be a készítők. SZERETHETŐEN! Vagy, hogy a Doboztrollokban reflektorfénybe tették a világ legütősebb transzvesztita főgonoszát! A Coraline-t leszámítva – elég rémisztő -, ez a másik két film egyszerűen könnyed és humoros. A Kuboban is vannak ilyen pillanatok, de míg az összes korábbi LAIKA film relatíve happy enddel végződik, addig a Kubo egy keserűen szomorkás érzést hagy maga után. Sőt! Már ahogy indul az animációs film, ránk tőr a sírhatnék! A kezdő jelenetek alatt ugyanis egy anyát láthatunk a vihartól tomboló tengeren evezni, aki hátán egy batyut cipel. Ám mielőtt partot érne, a tengerfenekére süllyed, ahol egy sziklába veri fejét. Nemsokára a parton tér magához, ahol utolsó erejével mászik oda batyujához, amiből egy félszemű kisbaba tűnik elő. Majd eszméletét veszti a nő. Mi ez, ha nem szívszorítóan kemény kezdés? Már ekkor megnyíltak a könnycsatornáim.