És a szabó tudta, szükségük van másra, nem csak szívcserére, vagy kijavításra:a sok embert inkább tanítani kéne, a szeretet tudása mindükre ráférne. Nem aludt éjszaka, s mit hozott a reggel? Körülvette magát sok-sok kisgyerekkel. Árva kis lelkeket fogadott magához, és ekképpen kezdett újra a dolgá megfoltozott szívhez járt egy gyermek, aki akkor boldog, ha reá hogy a jó szív csak azon fog múlni, képes-e gazdája a gyermektől a kisgyerekek tiszta szívvel élnek, szeretetet adnak, ölelést cserélnek, mosollyal, hálával gyógyítják a szívet, tőlük lesz boldogabb, nyíltabb a tekintet. És Ők nem csak adnak, szeretetet várnak! Aranyosi Ervin A Szívek Szabója | Aranyosi Ervin A Szivek Szaboja. Otthonban, és szívben meleget csinálnak. Élt egy szabómester, szíveket foltozott. Mert a szép szívüket sok sérelem érte,
s bár a szabó bérét vastagon megkérte,
ki sem látszott sajnos, a temérdek munkából,
s a szabóműhelytől egy nap sem volt távol. Mindig csak ugyanaz! Hidd el, te is unnád! Kíváncsi lett tehát, a szívet mi bántja,
mi okozza vesztét, mért romlik el pántja? Hová lesz belőle a sok tiszta érzés,
mért ül ki színére megszakadás, vérzés.
Aranyosi Ervin A Szívek Szabója | Aranyosi Ervin A Szivek Szaboja
Végre, a jósággal telik meg világunk, mikor egész évben csupa jót kívánunk! És Ők nem csak adnak, szeretetet várnak! Otthonban, és szívben meleget csinálnak. Örömmel lelkedet szép fehérre festik,
s meggyógyul a szíved, ha figyelsz rá estig. Mert, ha az emberek megtanulnak adni,
és begyógyult szívük képes befogadni,
mikor egész évben van öröm-ajándék,
s nem csak karácsonykor ébred fel a szándék,
akkor szív-szabóra soha nem lesz szükség,
szeretettel telve a szép szívek büszkék. Végre, a jósággal telik meg világunk,
mikor egész évben csupa jót kívánunk! Forrás: storyviá
Élt egy szabómester, szíveket foltozott. Hozzá a sok ember, sok-sok munkát hozott. Mert a szép szívüket sok sérelem érte,
s bár a szabó bérét vastagon megkérte,
ki sem látszott sajnos, a temérdek munkából,
s a szabóműhelytől egy nap sem volt távol. Nagyon unta pedig e monoton munkát. Mindig csak ugyanaz! Hidd el, te is unnád! Kíváncsi lett tehát, a szívet mi bántja,
mi okozza vesztét, mért romlik el pántja? Hová lesz belőle a sok tiszta érzés,
mért ül ki színére megszakadás, vérzés.
Haraggal és dühvel, méreggel bélelték, nem csoda, párjukat sehogyan sem lelték. Irigység és önzés, félsz uralta őket, látott férfiakat, hitet vesztett nőket, a szívük mélyéről, a szeretet hiányzott, szomorúság, bánat mételye virá a pénzt hajszolta, s jónak lenni féltek, bezárták szívüket, s mind maguknak éltek. Kedves ölelésben sohasem volt részük, elromlott motorjuk, legfontosabb részük. És a szabó tudta, szükségük van másra, nem csak szívcserére, vagy kijavításra: a sok embert inkább tanítani kéne, a szeretet tudása mindükre ráfé aludt éjszaka, s mit hozott a reggel? Körülvette magát sok-sok kisgyerekkel. Árva kis lelkeket fogadott magához, és ekképpen kezdett újra a dolgához. Minden megfoltozott szívhez járt egy gyermek, aki akkor boldog, ha reá figyelnek. Hitte hogy a jó szív csak azon fog múlni, képes-e gazdája a gyermektől a kisgyerekek tiszta szívvel élnek, szeretetet adnak, ölelést cserélnek, mosollyal, hálával gyógyítják a szívet, tőlük lesz boldogabb, nyíltabb a tekintet. És Ők nem csak adnak, szeretetet várnak!