2022. 06. 24. 12:26 Csinszka, születési nevén Boncza Berta Ady Endre felesége és múzsája is volt egyben. Ez utóbbi szerepet azonban nem csak a költőfejedelem életében töltötte be, hanem Babits Mihály és Márffy Ödön művészetének is meghatározó fontosságú nőalakja volt. Azt azonban már jóval kevesebben tudják róla, hogy ő maga is írt és alkotott. Csinszka verseket költött, szépirodalmi igényességű leveleket írt, rajzolni tanult és érdekelte a fotográfia. Mindezt a 2018-ban megjelent Mert a csodának nincsen párja című kötetből tudhatjuk meg. Az érzékeny lelkületű és kifinomult ízlésvilágú Boncza Berta magyar és svájci leánynevelő intézetekben nevelkedett. Ady Endre Nézz Drágám Kincseimre Elemzés, Ady Endre Költészete: Csinszka-Versek Elemzése. Járatta a Nyugat folyóiratot, valamint franciául és németül is olvasott és lelkesedett az új művészeti irányzatokért. Azt, hogy saját maga is alkotni vágyott, jól mutatja, hogy már a kezdetektől fogva írt verseket. De vajon jókor és jó helyre született a gazdag csucsai földbirtokos lánya? – kérdezhetnénk. Minden bizonnyal Csinszka komoly küldetéstudattal felvértezve robbant be a századforduló művészeti életébe, ahol azonban csak kivételes esetekben érvényesülhettek a nők.
Csinszka az első szobában ült, csöndre intett. Bandi a másik szobában írt, fejét simogatta, ajkait harapdálta, ideges volt még mindig, felkavart. Bizonyos idő múlva kijött, ledobta magát a sezlonra, behunyt szemmel beszélgetett az asszonyokkal. Bementem a szobába, az asztalon sok, sőt nagyon sok áthúzással ott feküdt az Emlékezés egy nyár-éjszakára… Percek múlva bejött Bandi, Csinszkával, aki lemásolta a verset. Ekkor Bandi felolvasta nekünk. Így született a híres vers! Természetesen a háborús hangulatban nem jelenhetett meg, csak sokkal később… Közli: Sztojka László Megjelent A Hét III. Ady endre csinszka versek. évfolyama 3. számában, 1972. január 21-én.
Közöttünk élt Kolozsvárt; alacsony, őszülő, idős férfi, az akadémiai fiók hivatalnoka: Diósy Menyhért, Léda férjének unokaöccse, Lédának magának is rokona. Benamy Sándor írta róla: "A New York kávéház veseasztalánál vigasztaló volt látnom mindennapos vendégünket, Diósy Mennyust, Ady egykori mindenesét, váltó-, adó-, utazási, katonasági, kórházi s minden egyéb ügyének intézőjét, akinél halkabb, szerényebb, áldozatosabb házi hívőt talán csak Goethe mondhatott magáénak, Eckermannban. Ady Csinszka-versei - diakszogalanta.qwqw.hu. Mily kár is, hogy egyszerű, hétköznapi dolgokról hosszú éveken át folytatott beszélgetéseiket Diósy nem jegyezte le, nem is mondta el senkinek. Mindannyian tudtuk pedig, hogy tele van emlékekkel…" Jancsó Elemér, egy időben maga is Ady-kutató, hívta fel rá a figyelmemet, hogy meg kellene szólaltatni… Amiket mondott, hűségesen lejegyeztem. Az ő emlékezéseiből való az alábbi is: egy híres Ady-vers születésének hiteles története. Ki ne emlékeznék Ady egyik sokat vitatott, magyarázott versére, az Emlékezés egy nyár-éjszakára című költeményre: Az Égből dühödt angyal dobolt Riadót a szomorú földre, Legalább száz ifjú bomolt, Legalább száz csillag lehullott.
24-én jelent meg. )
Barna haja lobogó selyme tegnap még vállam havát verte, igéket hirdetett a szája, vonagló ajka bús korállja áldást és átkot hagyott rátok... Emlékezzetek, fiuk-lányok. Szemem barnult arcokra vonza ma is bőrének izzó bronza, sötét szemének kékes lángja éget ma is egy más szempárban, szeszélyes rajzu, meleg szája rámijeszt egy idegen szájban, - mégsem lesz neki soha mása, mert a Csodának nincsen párja. Homloka ivelt boltozatja alatt tüzelt két, bús szeme, megbabonázóan fekete, óriás tava a titoknak, sírásoknak, szédült álmoknak. Sorvasztó tüzű rosszasága mélyén vezekelt a jósága. A jósága - az ő jósága - minek nem lehet soha mása. Figyeljetek jól, fiuk-lányok, hadd testálom örökre rátok a titkot, mit közelről láttam. Szívét szívembe befogadtam, a hitemet zsámolynak adtam, mégsem láthatom többé mását, emberformában élő társát. Nem hasonlithat senkire, sem a szeme, sem a szíve, kínból halálba szépült szája, sem az áldása, sem az átka, - mert a Csodának nincsen párja. Egy híres Ady-vers története – Új Hét. (A cikk első változata 2018.
De ha megyek, sorsom te vedd el, Kinek az orkán odaadta, A te tűrő, igaz kezeddel. Nézz, Drágám, kincseimre, Lázáros, szomorú nincseimre, Nézz egy hű, igaz élet sorsára S őszülő tincseimre. Nem mentem erre-arra, Búsan büszke voltam a magyarra S ezért is, hajh, sokszor kerültem Sok hajhra, jajra, bajra. Jó voltam szerelemben: Egy Isten sem gondolhatná szebben, Ahogy én gyermekül elgondoltam S nézz lázban, vérben, sebben. Ha te nem jöttél vóna, Ma már tán panaszló szám se szólna S gúnyolói hivő életeknek Raknak a koporsóba. Nézz, Drágám, rám szeretve, Téged találtalak menekedve S ha van még kedv ez aljas világban: Te vagy a szívem kedve. Lázáros, szomorú nincseimre S legyenek neked sötétek, ifjak: Őszülő tincseimre.