Most tehát az van, hogy a nyíltan propagandalapok még harsányan röhögnek a hülyelibsiken, akik azt mondogatják, hogy tessék szíves kevesebbet autózni feleslegesen, addig a kevésbé nyíltan propagandalapnak az a feladata, hogy vigye a másik vonalat: nem lesz elég üzemanyag – jó ideje tapasztalhatjuk -, és ez csak romlani fog. Pontosan így szokott kinézni az, amikor egy hazugság elkezd összeomlani. De ez még csak nem is ennyire egyszerű, mivel nem egy hazugságról van szó, hanem egy hazugságok hálójából összetákolt országról. A mostani bajok között – és van ám gazdagon, az üzemanyag ennek csak egy apró szelete – egyetlen egy sincsen, amire ne hívták volna fel a figyelmet olyanok, akik értenek is hozzá. Miután a szakértelem liberális ármány, marad nekünk a sok fideszes hasonleső, bocsánat, haszonleső. Ecc-pecc (2021) - Filmek. Bizonyára ügyesen megoldják a dolgot. Ha mégsem, legalább imádkoznak. Önmagukért. Jó ébredezést mindenkinek! Ha tetszett a cikk, de olvasnál még többet, ha a politikán kívüli világ is érdekel, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor szeretettel várunk a Szalonnázón.
A Franz Schubert dalciklusából készült est a színház, a film és a koncert határmezsgyéjén egyensúlyoz, évszázadokon ível át, de ma is aktuális. Az ajtónk előtt áll egy idegen – Szemenyei János énekel, játszik, beszél, ordít –, pont, mint ezelőtt 190 évvel Schubert vándora" – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A Proton Színház előadását a szemszögváltás teszi különlegessé. A Winterreise az ember egzisztenciális fájdalmát mutatja be, a hang nélküliek méltóságát képviseli. Egy passiójellegű úton kísérjük végig Schubert magányos vándorát, aki konkrét cél és remény nélkül kel útra, akárcsak a mindenkori kivetettek és üldözöttek, mint korunk menekültjei. Magyar bálint színész. Szemenyei János énekes-színész és Mocsári Károly zongoraművész duettjét Budapesten kívül eddig csak Gyulán láthatta a magyar közönség. Idén nyáron mind Taliándrögöd ön (július 27. ), mind Beremenden (augusztus 4. ) rögtön 2-2 alkalommal is lesz erre lehetősége.
Ugyanis ez az előadás nemcsak a magára hagyott középosztály tragédiája, hanem az egész apátlan és anyátlan társadalomé, amelynek tagjai azt érzik, hogy a hatalom nem képviseli eléggé az érdekeiket, nincsenek szószólóik. Fotók. Így a remélt reflektorfény sugarába kapaszkodva a rendszer kárvallottjai kezdik el győzködni a saját élete jelentéktelenségében tengődő és szenvedő karaktert, hogy búcsúlevelét az ő ügyük mellé állva fogalmazza meg. Az individuum újjászületése Mindeközben Szemjon felfedez magában valamit, ami addig ismeretlen volt számára, méghozzá az önbecsülésen, és nem a gazdasági helyzeten alapuló életörömöt, amit minden ideológia és elv fölé helyez – ez az üzenet pedig nem csak a sztálini Oroszországában veszélyes, a mai megosztott világunkban is visszhangra talál. Ezzel párhuzamosan a közösség nem az egyén tragédiáját látja, hanem azt, hogy a főszereplő halálából miként kovácsolhat magának hasznot, a különböző érdekeknek való megfelelés az, ami az öngyilkosság felé kényszeríti a főhőst.
Tegnap, és bár a történet az 1920-as évek Oroszországában játszódik, akár a jelen Magyarországa is lehetne. A színpadkép egyszerű; egy fekete falba rejtett képkeretet látunk, amelynek a belsejében hirtelen elevenedik meg a főszereplőnk (díszlettervező: Golicza Előd). A kopott képhez kopott alakok dukálnak, és ennek megfelelően az előadás színészei világos, egyszerű, leginkább karakterisztikus jelmezekkel láthatók (jelmez: Bajkó Blanka Alíz), hajuk és sminkjük barokkos hangulatot sugároz, játékuk pedig enyhén szólva is kimeríti a groteszk fogalmát. Az előadás összes eleme a színpadilag ütős és kínos határán mozgott, és bár végig pengeélen táncoltak, sosem lendültek át az utóbbi oldalra. A darab mondanivalója mindig aktuális, ám a megírt szövegből adódó helyzetkomikumok már sok esetben elavultan hathatnak, a jelen korban kimerítik a jó ízlés vagy a valódi humor fogalmát. Oliver! musical Budapesten! Nézd meg premier előtt!. Botosék ezért döntöttek jól, amikor az abszurd irányába csavarták el a mutatót, mert amellett, hogy az előadás önmagában magas esztétikai élményt nyújt, a mai humordivatnak megfelelően tudták színpadra adaptálni a történetet.
Aiszkhülosz Leláncolt Prométheusz című drámája jelentette a kiindulópontot. Mint elhangzott, igencsak nehéz szöveg, mivel se magyarul, se románul, se szlovénul nincs a drámának modern fordítása, ezért a darab Samuel Beckett Katasztrófa című művének feldolgozásával egészült ki. Fotó: Biró István A produkció a pénteki kolozsvári bemutató és további előadások után körútra indul, októberben Ljubljanában mutatják be, majd visszatérve Kolozsvárra az Interferenciák fesztiválon lesz látható, év végén Konstancán viszik színre, majd 2023 januárjában Portóban mutatják be. Igor Somobor, a szlovén színház igazgatója kiemelte, hogy amikor a darabot kiválasztották, még nem zajlott a közelben háború, de így fontos kiemelni Prométheusz története kapcsán a szeretetet, hiszen szeretetből adja az embereknek a tüzet. Erwin Simsensohn, a konstancai színház igazgatója megköszönte, hogy Tompa Gábor az általa vezetett teátrumot választotta a munkára, kiemelve, hogy a kolozsvári színház a romániai és az európai színházak körében is etalon.
Bálint András a celebekről, a C-vitaminról, a költészet hatalmáról, a színház erejéről is beszélt a Budai Hangnak. Lapszemle. A teljes interjú a Budai Hangban olvasható. (2021. 12. 17 – 1, 2. oldal) Szerb Antal nem messze az ő otthonától, Hűvösvölgyben élt egykor. Róla szól a Radnóti Színházban október eleje óta látható önálló estje, amelynek alapját a szerző Száz vers című antológiája adja. Arról szólva, miért őt választotta, a színművész elmondta: "Csodálatos személyiség volt. Bájos, csevegő, szellemes figura, aki a közép-európai polgári életszemléletet képviselte. Ezt szerettem volna megmutatni. Szerb Antal élete mentén beszélek a szerelemről, tanár-diák kapcsolatról, barátságról, műveltségről, Európáról, a zsidóságról, a katolicizmusról, halálról és a költészet hatalmáról. Rilke, Verlaine, Rimbaud, Shelley, Goethe, Burns, Assisi Szent Ferenc versei a mérföldkövek. Kamaszként próbálkoztam versfordításokkal, köztük egy olyan Shelley verssel is, ami megtalálható Szerb kötetében is. A dal című költeményt ezen az esten saját fordításomban is felolvasom, ami mindig nagy derültséget kelt.