Kovács András Ferenc: Hajnalének Járj át, akár a virradat, szobát a kék derengés hass át, rezegtess, mintha tört pohárban kélne csengés... Úgy légy a hangom, úgy telíts testemben szétremegve, mint ébredés, ha fény hasít nehéz sötét szemekbe. Látásommá légy: nézzelek, akár a néma dolgok, mint kés, ha villog meztelen, a bőrödhöz és a boldog... Igaz közömbös pengeként hatolnak át vad évek - helyettem áradj véremül, szeretlek, mint a vétek. Alvó arcodra bámulok: nem létezel te se én se - szoríts, ha együvé sodor a semmi szívverése... Kovács András Ferenc: VALAKI KÖVET ÁLMODIK Ha majd hamut álmodnak a kövek, s a boldog hamu embert álmodik, valaki semmit - istent álmodik, torkában némán torlódó kövek. A szó kővé lesz egyetlen napon, törvénytáblából készül útvesztő köré, karneol idő - útvesztő ő is, önmaga álma egy napon. A szavak csak szavakat álmodnak, csak egy könyvet útvesztőkkel, kövekkel s tükrökkel, eme végtelen kövekkel, melyekben arcok arcot álmodnak. Egyetlen arc lesz, mely már végtelen, akárha most zuhanna egy tükör mélyébe - mintha sok törött tükör kövek röptét álmodná végtelen.
Kovács András Ferenc: ANGYALFIA, SENKI LÁNYA (Karácsonyi szekvencia) Áll az apa keservében Játszadozva, mintha régen, Gyermekként a fa alatt. Mintha tán csodára várna – Bár egy angyal árva szárnya Sem suhintja a falat. Mintha volnék, mintha várnék, Míg a gömbön ring az árnyék, S elkereng a mennyezet. Gyertyák glóriája reszket: Bölcsek engem nem kerestek, Erre csillag nem vezet. Jöjj, karácsony, légy te vendég! Légy, miképpen megjelenték Pásztorok s a mágusok! Légy vigasz, örökre játék! Lágy viasz körömre ráég... Hó ha hull – csak sárlucsok. Hány szerettem, mennyi vendég Jött el ünnepelni, szent ég, Éji jégen énekelt! Tapsikolt Krisztinka lányom – Körben forgott, mint karácsony, Míg az évek fénye telt. Jaj, karácsony, térj be reggel, Végre víg vendégsereggel, Hozd el újra gyermekem! Játsszon itt Krisztinka, Fanni – Tudjak egy kicsit kacagni, Lépjen angyal lelkemen. Mintha várnék, mintha volnék Csillagától megrabolt ég, Rezzenékeny, tiszta táj. Mintha másnak sorsa lennék: Önmagamba szálló vendég, Tűnt öröm, mely visszafáj.
És egyszer kövek álmodnak követ, és egyszer hamu hamut álmodik, egy álom semmit - embert álmodik, a csend torkában lüktető követ. Kovács András Ferenc: Litánia Miként az ujjak más ujjak közé Fonódva szinte összefekszenek: Csak úgy. Szorítja, nyomja, összefogja Egyik dolog a másikát... Amint Megíratott... Akárha volnánk éjszakák, Napok, szerelmes ujjak párbeszéde... Ujjperc a perchez, lét a pillanathoz: Úgy elvegyülni és kiválni végül. Úgy lesz egésszé, lassan összeáll majd Eggyé világunk - semmihez simul, Mint hallgatag kés megszegett kenyérhez. Élet halálra fordul, összefér, Egymásra nyílik, már-már összeér: Egymásra néz két reszkető tenyér. Kovács András Ferenc: Őszi-téli dallamok Ki nyárból őszbe ballag át, Sugárból szőne balladát - Fölötte tépett, őszes ég, Vörösbe tévedt szőkeség. Ki őszből télbe lépeget, Lehelne szélnek éneket - Fölötte köd, hó, szent hideg, S a dallam sem szól senkinek. Ki tél, s tavasz felé megyen, Miért töprengjen éneken? Örökre úgysem tartana Fölötte dal, se ballada.
Láttam én egy petymeget: ott lakott egy hegy megett. Afrikában? Indiában? Nékem ez már egyre megy. Szóval, ott a hegy megett láttam egy bölcs petymeget. pöszmögött és pusmogott, pöttyögött, sőt: petymegett ott a messzi hegy megett. Indiában? Kérem, az már egyre megy! láttam én a petymeget: számolgatta saját hátán foltjait s a pettyeket. Mondogatta egymagában: "Egy meg egy az egy meg egy. Aztán egy meg egy meg egy... S folyton, újra egy meg egy! Ebbe kell hogy meggebedj! " Szólt a petymeg egymagához, hisz fölöttébb senyvedett ott a messzi hegy megett... Nékem az már egyre megy... Meg is szántam én a foltos, pettyezett kis petymeget, mert nem tudja, jaj, a petymeg, oldalában kajla hegynek – Mennyi egy meg egy meg egy meg egy?
Leányfalu, Aba-Novák Galéria (megnyitotta: Kemény Zoltán grafikus, képzőművész) Állandó jazz fotó kiállítás – 2013-tól RaM Colosseumban működő Rock múzeumban Hétszáz csapás című kiállítás - Szent Lukács Galéria Válogatott csoportos kiállítások [ szerkesztés] 1973 • Térszervezés, Szentendre 1980 • Esztergomi Biennálé Könyvei, fotóalbumai [ szerkesztés] Világképeim című magyar-angol nyelvű fotóalbuma 2009-ben jelent meg. Díjak [ szerkesztés] 1973: KISZ R-díj 1980: Nívódíj [Herpai Zoltán grafikussal] "Az év legjobb hanglemezborítója" "Mátyás Király udvari zenésze " című hanglemez borítóért "ARANYLEMEZ" – Zorán "Az összetéveszthetetlen férfi gitárral" című fotóért, amely megjelent hanglemezen, kazettán, CD és videoborítón, könyvcímlapon, plakáton és koncertjegyen Források [ szerkesztés] Artportal Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában További információk [ szerkesztés] Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Borsosberény – Wikipédia. Főszerk. Fitz Péter. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1999-2001. Biográf ki kicsoda 2002.
Szerkesztette Dövényi Zoltán. Második, átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutatóintézet. 2010. ISBN 978-963-9545-29-8 ↑ Borsosberény települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21. ) ↑ Borsosberény települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2019. Tihanyi Tamás Wikipédia. december 1. Országos Választási Iroda, 1998. október 18. Országos Választási Iroda, 2002. október 20. Országos Választási Iroda, 2006. október 1. Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 25. Országos Választási Iroda, 2014. október 12. )
Turányi Tamás Turányi Tamás Élete Született 1966. december 25. (55 éves) Kaposvár Nemzetiség magyar Pályafutása Jellemző műfaj(ok) Költő, író A Wikimédia Commons tartalmaz Turányi Tamás témájú médiaállományokat. Turányi Tamás ( Kaposvár, 1966. –) magyar költő, író. Élete és munkássága [ szerkesztés] Budapesten él. Turányi Tamás – Wikipédia. Három kötete jelent meg. A Bruthalia alkotókör tagja volt. Publikált többek között a Műútban, az Élet és Irodalom ban, a HogyÖt Antologiá ban, a Miskolc Kapucíner antológiában, az Egyrészt versantológiában és a Parnasszus ban. 2000-től a szerkesztője. Kerek szeptember című második kötetéhez Kemény István (költő) írta a fülszöveget: "Meglepetés ez a könyv. Egy költő, majdnem negyven évesen, abban az életkorban, amikor már inkább csak prózaírók szoktak váratlanul felbukkanni, váratlanul felbukkan — és készen van, mindent tud. Az életet ismeri, a világról tiszta képe van. Még szenvedélyes, de már bölcs. Még hiszi, hogy fel kell emelni az olvasót, de már azt is tudja, mi annak a módja.
Küldés Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!