Ez így nem volt igaz, még érthető sem, a zsidóságra nem volt jellemző az erős hittérítő szándék, nem terjesztették az egy igaz Isten nevét szerte a világon. Máté evangéliumának 21. fejezetében, a jeruzsálemi bevonulás és a templom megtisztítása után Jézus meggyógyítja a hozzá forduló vakokat és sántákat, az ott játszó gyerekek pedig ezt látva kiáltozni kezdenek: "Hozsanna Dávid fiának! " Ez pedig "nem kevesebbet jelentett, mint annak kimondását, hogy ő a Messiás, mivel a Dávid fia kifejezés szintén messiási cím volt, akárcsak az Emberfia". A jelenlévő főpapok és írástudók nem azt vették észre, amit a gyerekek, hanem a botrányt, amit a szavuk okozott, és Jézusra támadtak. Ő a 8. zsoltár 3. versével válaszolt: "Hát sohasem olvastátok: Kisgyerekek és csecsemők ajkáról készítettél magadnak dicséretet? " (Mt 21, 15–16). Jézus tehát beazonosította a helyzetet, hogy ami itt vele és a gyerekekkel történt, az meg volt írva a zsoltárokban. Az Ószövetségben 613 t. És monda az Úr nékem: Vesd a fazekas elé! Nagy jutalom, a melyre becsültek engem.
(2. vers). Ugyanitt a 7-9 versekben a Zsoltáros a gúnyoló tömegről is említést tesz: "Az Úrra bízta magát, mentse meg őt; szabadítsa meg őt, hiszen gyönyörködött benne! ". A 15-ös vers leírja a szögek okozta kínokat, ahogy szétfeszítik Jézus csontjait, és a szívnek a megterhelését: "Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belső részeim között". Szakértők szerint a keresztre feszítettek átlagosan szívizom megszakadásban és fulladásban haltak meg a testtartás helyzete és a test súlya miatt. Miért nem törték meg csontjait? A rómaiak a keresztre feszítettek csontjait akkor törték meg, amikor sürgetni akarták a halált, ugyanis a kereszten lassan és sokáig – akár napokig is haldokoltak. Miután eltörték a megfeszítettek lábait, már nem támaszkodhattak rájuk, és így előbb beállt a fulladásos halál. Amikor Jézushoz értek, már halott volt, így nem volt szükség arra, hogy besegítsék gyorsabb halálába. "Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból" (Zsolt.
(Mt 21, 15–16). Jézus tehát beazonosította a helyzetet, hogy ami itt vele és a gyerekekkel történt, az meg volt írva a zsoltárokban. Szerepel a 8. zsoltárban az is, hogy Isten Jézust "minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uralom, minden név fölé, minden kozmikus és szellemi erő fölé állította, amikor mindent az ő lábai alá vetett". A próféták próféciáit vizsgálva Dér Katalin kiemeli Dániel hatalmas, kivételes próféciáját (9, 24–27), amelyet "a hetven évhét próféciájának" is neveznek. Ennek többrétegű értelmezése van – az egyik szerint a próféta összefoglalja a Messiás földi működésének lényegét, majd beszél halála idejéről és a zsidó nép ezt követő sorsáról. A teológus egészen döbbenetesnek nevezi, hogy az elsőként elkészült, Márk nevével fémjelzett evangéliumban Jézus első szavai így hangzottak: "Betelt az idő, és elközelgett Isten országa" (1, 15). Szent Pál apostol szintén az idők teljességéről, "beteléséről" beszél (Gal 4, 4). Dér Katalin rámutat: mindez konkrétan a dánieli jövendölésre utal, kiolvasható belőle, hogy a Messiás várva várt eljöveteléig eltelt, a próféciában megjövendölt 483 esztendő az, ami betelt, vagyis eltelt, és a Messiásnak valóban körülbelül most, Kr.