Soha, sehol, senkinek! (1988) - Kritikus Tömeg főoldal képek (10) díjak cikkek vélemények (4) idézetek (5) érdekességek kulcsszavak (12) Vendel Imre gépkocsivezető 1945-ig a Horthy-hadsereg tisztje volt. 1951-ben várandós feleségével és két fiúgyermekével kitelepítik. Egy falusi, romos iskolaépületben töltenek két évet. Soha sehol senkinek / +16 éven felülieknek. A mindennapi létért való küzdelemben felörlődik a család összetartó ereje, a szeretet. 1953-ban elhagyhatják a kényszerlakhelyet. Az elmúlt két évről azonban nem beszélnek soha, sehol, senkinek... Szereplők További szereplők... Bemutató 1988. október 27. Szavazatok összes > összes v 14 zseniális: Ivan/, Jereváni Rádió 33 jó: coles, HejjaX, hhgygy, jesi, Kalevala, Olórin, oscarmániás, treff13, Umberto, zéel 7 oké/elmegy 0 rossz 0 nézhetetlen Ki akarja megnézni?
A kitelepítés horrorja innen nézve már-már rousseau-i visszatérés a természeti ősvilágba, ahol (Tetanusz-oltás híján) minden seb a halál ígérete, a mocsár átkelése a bátorság próbája, és ahol a kislányok szelíd szégyennel tűrik, ha az ágyékukhoz nyúlnak. (A film egyik leginkább megkapó jelenetében a párosodástól elborzadó kisfiú pofonokkal bünteti meg a kancáját, és kurvának nevezi. ) Téglásy hitelesen tudja ábrázolni a paraszti világ nyersességét, de a szépségét sem tagadja el: lomha kocsizással veszik bele a száraz búza erdejébe, máskor szépséges totálképen mutatja az aratást, és finom viszonyt komponál a városi fiú és a tanyasi lány között. Amiről beszélni nem lehet – A Soha, sehol, senkinek című filmről - Ujkor.hu. A Soha, sehol, senkinek konvencionális formanyelven, a didaxist sem mellőzve meséli újra a történelemtől meggyötört kisember morális drámáját, de a környezetrajz hitelessége és a gyermeki tapasztalat érzékeny ábrázolása árnyalja a sémát, és felülírja a tisztán publicisztikus megközelítést. Az ártatlan fiú a rákosista terrorban és a tanyasi természetben a világ Thomas Hobbes-i farkastörvényeivel szembesül, és a magasabb morális elvek érvénytelenségét felismerve szembefordul az őt büntető apjával.
Furcsálljuk, hiszen a vállaltan önéletrajzi történet harmadik hőse maga a rendező, aki a nyolcéves kisfiú szemével figyeli szüleit. Szemtanúja az éjszakai ölelkezéseknek, apja és anyja megaláztatásainak, az ő keze is összevéreződik, amikor félholtra vert apját kell hazatámogatnia, ő az, aki elvágja öccse köldökzsinórját. Hogyan nem tudott a leselkedő gyerekszem, az évtizedek múlva is vászonra kívánkozó személyes emlékezet igazi drámát teremteni? Hogyan elégedhetett meg a látványosan véres és nyomorúságos külsőségek számbavételével? Soha sehol senkinek videa. Hogyan sikkadt el a szülők kapcsolatának belső története? Miért nem követhetjük nyomon a dekabrista feleség és a polgári humánum kemény katonájának érzelmi megpróbáltatásait? Miért csak néhány henyén odavetett szóváltás-jelenet pótolja a körülmények kapcsolatromboló erejét? Miért nem érzékeljük, miért csak az epilógus mondataiból kell megtudnunk, hogy az apa beleroppant a rákényszerített, önvédelemből elkövetett gyávaságba? A lengyel Jolanta Grusznic iskolás színjátszó szorgalma és Kozák András begyakorolt szigorú félmosolya semmit sem árul el a túlélésre szövetkezett emberpár látványon túli tragédiájából.
A film, noha csak egy kitelepített család történetét dolgozza fel, mégis igyekszik a második világháború utáni évek teljes magyar történelmét bemutatni, így a mű érdekes történelmi tabló is egyben. A történet szerint Vendel Imre egykori honvédségi tiszt, noha már több éve sofőrként keresi kenyerét és szabadalmaival hozzá is járult a népi demokrácia építéséhez, most mégis reakciósnak minősül, így állapotos feleségével és két gyermekével el kell hagynia budapesti otthonát. Soha, sehol, senkinek! (1988) - Kritikus Tömeg. A film már az első képkockákon ügyesen megjeleníti azokat a kérdéseket, amelyekkel foglalkozni fog: a Rákosi-rendszer visszásságai és a különböző társadalmi feszültségek. Nagyon jól kontrasztba állított a pesti nagypolgári Vendel család – amelynek egyik tagjában a kitelepítés kapcsán felmerül kérdésként, hogy leendő lakhelyén van-e katolikus templom – a vidéki szegényparasztsággal, akik a mindennapi betevőjükért küzdenek az alföldi rónaságban, a burzsoá–paraszt ellentét végig kíséri az eseménysort. Árnyalja a társadalmi viszonyokat az a jelenet is, amelynek során a kitelepítettek vagoníroztatásakor megjelenik egy alak, aki azt kiabálja, hogy " engem még egyszer nem visztek el!