Az Érdi Bukovinai Székely Népdalkör elsősorban a bukovinai székely népzenei hagyományok őrzését, továbbadását, széles körben való népszerűsítését tűzte ki célul. Repertoárját egyrészt az együttes tagjainak népdalanyagából, másrészt a Magyar Tudományos Akadémia archívumában feltalálható régi gyűjtések népdalkincséből építette fel. Műsoraikon a kezdeti időtől fogva szerepelnek népmesék, mondák és népszokások is. [1] A bukovinai székelyek [ szerkesztés] A bukovinai székelyek az egykori székely határőrvidék népéből, a székelyföldi Csíkszék, Háromszék és Udvarhelyszék falvaiból szakadtak ki a 18. században. Az utódok, akik hosszú és nehéz utat jártak be, minden év Vízkeresztjén megemlékeznek arról, hogy 1764 -ben, a Madéfalvi veszedelemkor űzettek el őseik Erdélyből. [2] Az Érdi Bukovinai Székely Népdalkör megalakulása [ szerkesztés] Az együttes 1971. december 1-jén alakult Kóka Rozália vezetésével. Tagjai zömmel a városban élő, több mint 200 bukovinai székely családból kerültek ki. Bukovinai székely népmesék. [1] Repertoár [ szerkesztés] Az egyik forrásuk az együttesbe járó Illés Imréné, a hadikfalvi nótafa, a népművészet mestere.
Részletek Gyűjtötte Sebestyén Ádám Szerkesztette Kovács Ágnes Könyv címe Az eltáncolt papucsok Bukovinai székely népmesék Kiadó Móra Ferenc Könyvkiadó Hol volt, hol nem volt, hetedhét országon túl, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt egyszer egy szegény ember s annak egy felesége. Hát az az asszony sohase azt csinálta, amit kellett volna. Ha az ura mondott neki valamit, hogy így csinál|, kedves feleségem, azért se úgy csinált. Ha azt mondta neki, kedves feleségem, azt nem kell csinálni, azért, is megcsinálta. Volt baja vele elég a szegény embernek. - Hallod-e, feleség, meghívtak lakodalomba, el kéne, menjünk! - mondta egyszer a szegény ember. - Én bizony nem megyek! Könyv: Gyermekkori rosszaságom - Bukovinai székely népmesék IV. (Asztalos Ágnes (Szerk.)). Azt mondja erre az ura neki: - Hallod-e, nem hívtak lakodalomba! - Azért is elmegyünk! Hát így éltek, mint két kutya a kert közt. Egyszer az ember elment szántani, s azt mondja a feleségének: - Hallod-e, feleségem, nekem délre pontosan ott legyen az ebéd, mert nehéz munkát végzek, elfáradok! De azért se volt ott. Gondolta magában az asszony, mondj bolond, mondj, azért se viszem neked az ebédet pontosan.
Fábián Ágostonné meséinek olvastán feltétlenül igennel kell válaszolnunk, bár hiányzik a mesék mögül a kiváló mesemondó előadói varázsa, mert hiszen meséit nem tőle magától halljuk, hanem kinyomtatva olvassuk. … ( tovább) Bukovinai székely népmesék Megfelels - idzetek Constancy gumi vélemény Mobil rádió budapest budapest A nyugdíjemelésről:: NyugdíjGuru News A furfangos székely menyecske Beatrix névnap jelentése és eredete Metró szimulátor Kínai aranycsíkos bambusz 1039 budapest kossuth lajos üdülőpart 5 minute
Csak aukciók Csak fixáras termékek Az elmúlt órában indultak A következő lejárók A termék külföldről érkezik: 5 Az eladó telefonon hívható 4 Székely népmesék Állapot: használt Termék helye: Pest megye Hirdetés vége: 2022/07/06 16:19:18 2 1 Magyarország Hirdetés vége: 2022/07/19 04:00:40 8 3 Nézd meg a lejárt, de elérhető terméket is. Ha találsz kedvedre valót, írj az eladónak, és kérd meg, hogy töltse fel újra. Bukovinai székely népmesék (könyv) - Sebestyén Ádám | Rukkola.hu. A Vaterán 19 lejárt aukció van, ami érdekelhet, a TeszVeszen pedig 6. Mi a véleményed a keresésed találatairól? Mit gondolsz, mi az, amitől jobb lehetne? Kapcsolódó top 10 keresés és márka
A leán fogja a koronát, menyen..., de alig ment egy jó hanyításnyira, jő vele szemben a bírónak a fia. Azt mondja: – Hát te métt sírsz elyen korán reggel? A leán elpanaszkodta, hogy ő hogy járt, hogy melyen hűségesen szógálta a gazdáját, s őt mi miatt kergette el. Azt mondja a legén: – Ne búsuljál, hallottam a híredet, hogy melyen ügyes vagy, takarékos, s eppe' házasodni akarok, s téged akarlak feleségül venni. Megrettent a leán... – Hát elyen nagy gazda... − én melyen szegén vagyok! De arra gondolt, hogy ezt biztos a kégyó akarta így. Feleségül es vette a leánt a bíró fia, s azóta ott lakott a bírónál a leán. A saját marháit, tehenjeit gondozta. Az'kot fejte. S neki vótak akkor szógái, szógálói. Nem kellett ő menjen senkinek se... Hát egyszer ahogy kimenyen az istállóba s látja, hogy ki van ott a jászoly alatt. Az a kégyócska, amely'k rajta segített, amely'ket ő etetett. Amely'k a koronát adta. Azt mondja: – Na most − azt mondja, édes leányom! Megsegítettelek, jól fér'hez mentél. Neked vannak saját állataid.
Elindulnak feleséget szerezni. Egy öregapónál meghálnak, cserébe meg kell, hogy ígérjék, hogy hoznak neki is egy szép lányt. Másnap továbbmennek, egy király a Veres királlyal háborúzik, beállnak a seregébe, megsegítik, olyan derekasan harcolnak, hogy a király nekik adja a három lányát. Hazafelé ismét betérnek az apóhoz. Mivel neki nem hoztak feleséget, kővé változtatja mindet, a legkisebb királylány kivételével. A lány kitudja, miért ilyen "kőszívű" az öreg, hol van a szíve elrejtve. Közben születik a szegény asszonynak egy kései fia, az elindul megkeresni a testvéreit. Útközben egy kosnak és egy fehér galambnak ad enni, cserébe ők lesznek későbbi állatsegítői. Találkozik a lánnyal, megbeszélik, hogy lehetne a kőszobrokat visszaváltoztatni. A kos összetöri a sziklát, a galamb elkapja a kismadarat, a legény visszaviszi az öreg szívét. Az apó mindenkit visszaváltoztat, hazatérnek, lakodalom. A mesét a Magyar Népmesék című animációs sorozat is feldolgozta, megtekinthető ITT. Második történetünket Veronika mesekezdő formulával kezdi (" "Kedves gyerekek, tik már hallottatok arrú, hogy a kutyáknak is iskolába kell járni?...
Kevergeti a katona, kóstolja, lesi az öregasszonyt. Azt mondja megint a katona: - Hát tudja-e, szoktam én kőleveskét főzni, de abban még kolbász is volt. Hogy az milyen jóízű! - Van nekem kolbászom is - ajánlotta az öregasszony -, hozok én egy darabot a kamarából. - Hozzon akkor két darabot, öreganyám, nekem is kell egy darab s magának is - szólt utána a katona. - Hozok, hozok! - Hozott az öregasszony két darab kolbászt. A katona beleeresztette azt is a fazékba. Kevergeti, kóstolja. - Tudja-e, ha van egypár szem pityókája, krumplija, azt meghántanánk, s ide beleaprítanánk, s még ha zöldségje is volna, az megadná a módját egészen. - Van nekem az is- húzta ki magát büszkén az öregasszony -, hozok én azt is. Hamar hozott egy kis sárgarépát, petrezselymet, pityókát, megtisztították s beletették a levesbe. Kevergeti a katona, ízleli, s odanyújtja a kanalat az öregasszonynak. - Kóstolja csak meg, most be jó! Megkóstolja az öregasszony, s igen nyalja a szája szélét. - Jaj, hát sohase hittem volna, hogy a kőből ilyen jó levest lehessen főzni.