Ahogy a nap fölkelt, fényes nyolclovas hintó gördült a palota elé, mind a nyolc ló habfehér, arany a szerszámjuk, strucctollas csótár a fejükön; hátul a hágcsón pedig ott állt a királyfi szolgája, a hűséges Henrik. Ez a derék szolga úgy elbúsult, mikor a boszorkány békává varázsolta a gazdáját, hogy hármas vaspántot kellett a szíve köré kovácsoltatnia, nehogy szétrepedjen bánatában. A hintó előállt, a hűséges Henrik besegítette az ifjú párt, aztán visszakapaszkodott a hágcsóra, onnét tekingetett széjjel a vidéken, s közben halkan fütyörészett, mert hát azt sem tudta, hová legyen örömében, amiért a gazdája megszabadult a varázslatból. Amint így mennek, egyszerre csak reccsenés hallik, mintha kettéroppant volna valami. A királyfi hátrakiáltott: Tengely törik, rúd szakad tán? A hűséges Henrik meg azt felelte: Egyiknek sincs baja, gazdám; csak a szívem pántja pattan: bánatomban rávonattam, mikor a kút vizében béka voltál a mélyben. A békakirály - Mese - Mese - Fájlkatalógus/mondókák - aprótappancs. Még kétszer hallották útközben a reccsenést. A királyfi mind a kétszer azt hitte, a kocsival történt valami baj.
Élt egyszer egy király; annak a legkisebbik lánya olyan szép volt, hogy még a nap is elcsodálkozott, ha rásütött, eddig az már látott egyet-mást, mióta fent jár az égen. A királyi palotától nem messze egy rengeteg nagy erdő sötétlett; sűrű lombos kerek hársfák álltak a szélén, a legvénebb, legterebélyesebb hársfa alatt pedig volt egy kút. Ha nagyon meleg volt, a királylány kisétált az erdőszélre leült a kút kávájára, úgy pihent a mélyből áradó hűvösségben. Volt úgy, hogy elunta magát; ilyenkor fogta az aranygolyócskáját, földobta meg elkapta, ez volt a legkedvesebb játéka. Történt egyszer, egy szép nyári napon, hogy amint így játszadozott, túl magasra találta dobni a golyót; nem tudta elkapni, a fényes aranygömb leesett a földre legurult a kis lejtőn, be egy lyukba, azon át a kútba. A királylány már csak a loccsanását hallotta, ahogy elmerült a vízben. Mozaik digitális oktatás és tanulás. Ijedten hajolt át a káván, de hiába: a kút olyan mély volt, le se lehetett látni a fenekére. Egy ideig csak nézett, nézett a fekete semmibe, aztán nagy búsan leült egy kőpadra, szeméből kibuggyant a könny, egyre hangosabban sírt-rítt, sehogyan sem tudott megvigasztalódni.
Hiszen éppen az volt a baja, hogy hallotta. Hát még mikor az édesapja ráparancsolt: - Amit megígértél, meg is kell tartanod! Menj, és engedd be! A királylány ajtót nyitott, a béka meg nyomban beugrott, és a lány nyomában egészen a székéig placcsogott. Ott leült és rákiáltott: - Végy föl magad mellé! A békakirály mese video. A királykisasszony tétovázott, de a király megint rászólt: - Ígéret szép szó ha megtartják, úgy jó! Erre aztán, bárhogy utálkozott mit tehetett? - fölvette. Hanem a béka nem érte be ennyivel: a székrõl fölkívánkozott az asztalra, mikor pedig az asztalon ült, így szólt: - Told közelebb a tányérodat, hogy egy tálból ehessünk, ahogy megígérted. Azzal jóízûen nekilátott a falatozásnak, nem sokat törõdött vele, mit szól hozzá a királylány. Evett a tányérjából, ivott a poharából, s mikor már jóllakott, azt mondta: - Ettem-ittam eleget, most aztán pihennék egyet. Vigyél a szobádba, vesd meg nekem a selyemágyad, hadd aludjam. A királylány sírva fakadt; úgy irtózott ettõl a hideg békától, hozzá sem mert nyúlni, és most belefektesse a szép habos ágyba!
Ebben a történetben Piroska édesanyja azért varr lányának piros sapkát, hogy fia túlzott feltűnőségét valamiképpen kompenzálni tudja. Az ötlet azonban nem váltotta be az édesanya reményeit, és a vörös hajú fiút tovább csúfolták az emberek. Ebben a verzióban a fiú szalad az erdőbe, hogy elkerülje osztálytársai csúfolódását az iskolában. A farkas pedig barátságosan felajánlja segítségét a fiúnak. Segít neki hazavinni az erdőben szedett gyümölcsöket. Piroska bátyja életében először tapasztal kedvességet egy élőlénytől. Az elbeszélő kihangsúlyozza, hogy mind a farkas, mind a fiú örömmel indult haza abban a reményben, hogy otthon megjutalmazzák őket a rengeteg gyümölcs miatt. A békakirály mese 2017. Az édesapa ezzel szemben veréssel büntette fiát és az állatot, amiért az előbbi kihagyta az iskolát. A közismert történet árnyaltabb értelmezése A mindenki által ismert Piroska és a farkas története csak ezután kezdődik. Piroska azért indult el egyedül meglátogatni nagymamáját, mert bátyja büntetésből nem hagyhatta el a házat.
Várj csak! " - a királylány dehogyis várta meg, örült, hogy megszabadult tőle. Attól fogva, hogy hazaért, eszébe sem jutott többé a csúnya jószág. Hanem másnap, mikor éppen ebédnél ültek, és a királykisasszony jóízűen falatozgatott az aranytányérjából, egyszerre csak valami furcsa placcsogás hallatszott odakint a márványlépcsőn, pliccs-placcs, pliccs-placcs, aztán - egypercnyi csend után - kopogtattak az ebédlőterem ajtaján, és valaki azt kiáltotta: - Kis királylány nyiss ajtót! - Neked szólnak - mondta a király -, eredj, lányom, nézd meg, ki az. A királylány nem szívesen mozdult a helyéről, de hát az édesapjának nem mondhatott ellent. Kinyitotta egyarasznyira az ajtót, de nyomban be is csapta, és halotthalványan szaladt vissza az asztal mellé. - Mi az, édes lányom? - kérdezte a király. - Mitől ijedtél meg annyira? Talán egy óriás van odakünn, és el akar rabolni? - Jaj, dehogy, édesapám - felelte a királylány -, nem óriás az, csak egy rusnya béka. - És mit akar tőled az a béka? A békakirály mese. Mit tehetett mást a királykisasszony?
Én vagyok itt, nem hallod? Hogyne hallotta volna szegény! Hiszen éppen az volt a baja, hogy hallotta. Hát még mikor az édesapja ráparancsolt: - Amit megígértél, meg is kell tartanod! Menj, és engedd be! A királylány ajtót nyitott, a béka meg nyomban beugrott, és a lány nyomában egészen a székéig placcsogott. Ott leült és rákiáltott: - Végy föl magad mellé! A királykisasszony tétovázott, de a király megint rászólt: - Ígéret szép szó ha megtartják, úgy jó! Erre aztán, bárhogy utálkozott mit tehetett? - fölvette. A békakirály | Ad Librum kiadók. Hanem a béka nem érte be ennyivel: a székről fölkívánkozott az asztalra, mikor pedig az asztalon ült, így szólt: - Told közelebb a tányérodat, hogy egy tálból ehessünk, ahogy megígérted. Azzal jóízűen nekilátott a falatozásnak, nem sokat törődött vele, mit szól hozzá a királylány. Evett a tányérjából, ivott a poharából, s mikor már jóllakott, azt mondta: - Ettem-ittam eleget, most aztán pihennék egyet. Vigyél a szobádba, vesd meg nekem a selyemágyad, hadd aludjam. A királylány sírva fakadt; úgy irtózott ettől a hideg békától, hozzá sem mert nyúlni, és most belefektesse a szép habos ágyba!
Pedig csak a vaspántok pattantak le a hűséges Henrik szívéről.