"Csak abban nem vagyok biztos, hogy te magyarnak vagy nőnek utálsz jobban lenni" (375. ) – mondja a debreceni Regina Börönd Enikőnek egy firenzei társadalomtudományi konferencián a szállodájuk bárjában, néhány kör Aperol Spritz után, röviddel az idegesítő szlovák kolléga felbukkanása előtt, és ezzel a maga kissé bumfordi módján (na jó, az alkohol is közrejátszik) rövidre zárja Börönd Enikő hosszas, meddő tépelődéseit. Nincs is nagyon értelme folytatni, már csak néhány előadás jön, kis kirándulás a tengerhez, némi furcsa, idegenszerű, gyermekded örömöcske, hogy a legvégére megint betolakodjon a tésztaképű, kiállhatatlan szlovák kolléga. Ennyit a társadalomtudósok boldogságáról. A társadalomtudósok nem lehetnek boldogok, mert épp egy disztópiába keveredtek (most mondja valaki, hogy nem érdemelték meg! A magyarok nyomorúsága (Mán-Várhegyi Réka: Mágneshegy) - dunszt.sk | kultmag. ), ez a műfaj pedig arról ismert, hogy kíméletlenül leosztják bennük a szerepeket. Mán-Várhegyi Réka esetében egy enyhe disztópiáról van szó – minden ilyen konstrukció a valóságra épít ugyan, azt karikírozza, ám azért nevezhetjük ezt a típust enyhének, mert a realista elemek dominálnak a valóságtól elrugaszkodottakkal szemben.
Sokáig nem is sejtjük, hogy valóban disztópiát olvasunk, igazán csak a békásmegyeri szál kidolgozása mentén juthatunk el ennek a felismeréséig. Egy vérbeli budapesti disztópiáról van szó ugyanis, amelynek szereplői a társadalomtudósok és az ő kutatásaik tárgyai, az elbeszélő pedig valaki, aki (ez is egy hagyományos műfaji elem) kitört az egyik, az alsóbbrendű szférából, hogy megtalálja a számítását az uralkodó, felsőbbrendű világban. Keresés 🔎 man varhegyi reka magneshegy | Vásárolj online az eMAG.hu-n. Részben sikerül is neki, bár a története végét a regény homályban hagyja. Mán-Várhegyi Réka ugyanakkor nem erőlteti ránk a disztópiaolvasatot, a regény nagyobbik részében a társadalomtudósok életével foglalkozik, ezt mutatja be érzékletesen, plasztikusan, részletesen és remek humorral. A két főszereplő Börönd Enikő és Bogdán Tamás, akiket – a Mágneshegy több másik szereplőjével együtt – már ismerhetünk a szerző első kötete, a Boldogtalanság az Auróra-telepen címadó novellájából, bár ott Enikőt még Szentpéterinek hívták. Ebből a novellából nőtt ki tulajdonképpen az egész regény, Börönd Enikő és Bogdán Tamás nem túl hosszú, viharos románcának a történetéből, amelyben ott van az ezredfordulós magyarországi "értelmiségi krém" minden jellegzetes gyötrelme, komikus önteltsége, kelet-európaiságához való ellentmondásos (de inkább negatív) viszonya, identitásbeli meghasonultsága, éretlen bugyutasága.
Mágneshegy leírása Börönd Enikő, harmincas éveiben járó szociológus, 1999 nyarán tér vissza New Yorkból Budapestre. Kutatni és írni akar, most mégis leblokkolt. Miért nem jutsz végre egyről a kettőre, Enikő? Az ugyancsak szociológus Bogdán Tamás, első generációs értelmiségi szakmai karrierje szárnyal. Viszonyt kezd a tanítványaival, kapcsolatba bonyolódik Börönd Enikővel. Lehet ennek jó vége? Az egyetemista Réka az értelmiségivé válás és a nőként való írás buktatóiról töpreng. Mi a megoldás? Mágneshegy - ÜKH 2018. Mán-Várhegyi Réka a Boldogtalanság az Auróra-telepen (2014) után ezúttal is nagy ívű tablót rajzolt. Párhuzamos vagy éppen egymást keresztező életek. Nézőpontok, amelyekből bárki látszódhat nevetségesnek vagy esendőnek. Érzékeny pillanatfelvételek sorozata, egyúttal súlyos állítás mindannyiunk tegnapjáról.
Szándékosan elrajzolva és mintegy "tömbösítve" jelenik meg ezen regénybeli helyen minden, ami rossz az országban: kilátástalanság, cinizmus, szegénység, gyűlölködésre alapozott ideológiák, szeretethiányos emberek. Ez a mitikus rossz helyeként elbeszélt Békásmegyer sajátos fénytörésben láttatja az ettől eltekintve abszolút realista szöveget: az egész könyvet kissé a szatíra, az elrajzolt társadalomábrázolás irányába viszi el, és emiatt az egész olvasásmódját megváltoztatja, elbizonytalanítja kissé. Mán-Várhegyi Réka könyve nemcsak szórakoztató, de fontos is, mert olyan kortárs szerepeket, jelenségeket mutat be, amelyek jó eséllyel minket is érintenek. Pszichológiája nagyon tanulságos: a fanyar mosoly elmúltával érdemes komolyan venni.
Mán-Várhegyi Réka lesz a neves Kepes Irodalmi Est vendége február 4-én 18 órától az egri rendezvényközpontban. Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >>
Bőrönd Enikő kutatói hibáiról például ezt a gondolatmenetet olvassuk: "valami titokzatos oknál fogva akárhova ment kutatni, egy idő után egy nyúlós, nyákos, bűzös konfliktus kellős közepén találta magát, aminek nem volt semmi értelme. Elég sokat gondolkozott rajta, és persze meg volt róla győződve, hogy nem csinálnák vele ezt, ha nem nő lenne, mert a férfi kutatókkal egész máshogy viselkednek bármelyik terepen…" (kiemelés tőlem) Az idézett részben éppen egy összeomlásnak, kifakadásnak vagyunk tanúi. Írásom elején a realista kódot említettem. Mán-Várhegyi Réka könyve minden ízében egy hagyományos realista regényként olvasható, azonban a sajátos, eredeti és kicsit enigmatikus Békásmegyer-ábrázolás kilóg ebből a sorból. Békásmegyer a regényben elkülönült, zárt világ, egy "körlet", ahova kitelepítik az embereket, a ki- és beutazást pedig szigorú ellenőrzéshez és engedélyekhez kötik. Az én-elbeszélő Réka innen származik, Bogdán Tamás pedig ezen a területen végez kutatásokat. A regény címévé emelt Mágneshegy a helyiek zavaros, összeesküvés-elméleteket, ezoterikus vallási elemeket vegyítő elképzelései szerint varázserejű hely, ahonnan "tudatbefolyásolási technikákkal" támadnak az emberekre.
Réka mellett a két kiemelkedő karakter Bőrönd Enikő, a feminista szociológus ("Van valami ideges vibrálás benne, hangosan, keményen beszél, minden egyes szót úgy hajít a közönség sorai közé, mint egy vázát vagy hamutartót. "), illetve Bogdán Tamás, egykori párja, szintén a szociológia tanszék oktatója ("őt a szegénység és az ideológia érdekli, nemzet, nacionalizmus, kvalitatív kutatásmódszertan. "). A könyv a nézőpontváltásoktól lesz nagyon izgalmas: bár az én-elbeszélő Réka szemszögéből ismerjük meg a szereplőket, később minden egyes figura életébe mélyebben belelátunk, és ezzel a közelítéssel kivétel nélkül lepereg a varázslatos máz az egyes szereplőkről, és emberi gyarlóságaik, gyengeségeik jutnak hangsúlyosan szóhoz. A fiatal egyetemista lányokat kedvvel elcsábító Bogdán valójában egy tohonya alak, aki volt feleségéhez jár vissza egy-egy jóízűt enni, messzemenően visszaél oktatói szerepével és elviselhetetlenül önző. A feminista szociológus a nyitófejezetbéli konferencián nagy hatást tesz Rékára, aki számára később tanárként is megközelíthetetlen, de megkérdőjelezhetetlen tekintélynek mutatkozik, a könyv más részeiben aztán belelátunk fordulatokban gazdag, kifejezetten megalázó helyzeteket sűrűn produkáló életébe, ami végül egy bombasztikus poénnal minden várakozásunkat és a "feminista szociológus" szerep asszociációit felülírja.