Egzotikus szarvasbogarak Az év rovara – Wikipédia Év rivera 2017 Mi legyen az év rovara 2017-ben? Szavazz! - Állat és ember A magyar tarsza, kis Apolló-lepke, és a havasi cincér közül lehet választani, szavazatot itt adhattok le ti is! A szavazás december 6-án, éjfélkor zárul le, addig dönthet mindenki arról, hogy melyik rovar legyen 2019-ben a rovarvilágot népszerűsítő, kitüntetett faj. Most pedig ismerkedjünk meg a jelöltekkel! Az Év Rovara – Magyar tarsza A magyar tarsza (Isophya costata) Magyarországon előforduló, endemikus reliktum faj, mely egy fokozottan védett, lassú mozgású ürgeszöcskeféle. Mintegy 10 000 éve él a Kárpát-medencében, mint a hajdani sztyeppei életközösség hírmondója. A faj hossza 20-30 milliméteres, színe zöld, teste erőteljesen szelvényezett, oldalirányban lapított. Csápjai hosszabbak a teljes testhossz felénél. Szárnyaicsökevényesek, ezért röpképtelen: leginkább izmos ugrólábaival közlekedik. Ezek hangadásra is alkalmasak: a tarsza nászidőszakban ciripel. A nősténynek feltűnő, felfelé ívelő tojócsöve van.
Döntsd el Te, hogy mi legyen az év rovara 2018-ban! A Magyar Rovartani Társaság idén nyolcadik alkalommal bocsátja szavazásra, immár a Magyar Természettudományi Múzeummal közösen, melyik faj legyen az év rovara 2018-ban. A gazdaságilag még hasznosítható, kemény, jó állapotú faanyagot nem tudják megenni, ezért kárt soha nem okoznak. A nemegyszer igen termetes, jelentős egyedszámban előforduló lárvák rengeteg fát fogyasztanak el: a holt faanyag legfontosabb lebontói közé tartoznak a trópusokon. A rövid életű kifejlett szarvasbogarak gyakorlatilag nem táplálkoznak, legfeljebb valamilyen cukortartalmú folyadékot vesznek magukhoz, hogy folyadékszükségletüket fedezzék, illetve csekély többletenergiához jussanak a lárvakorukban felhalmozott zsírtartalék felélése mellett. Ezért kifolyó fanedvet, erjedő, puha gyümölcsöket nyalogatnak, illetve egyes új-guineai és ausztráliai fajok virágokat látogatnak, ahol a nektárt dézsmálják. A szarvasbogarakra általában jellemző a "térdes" csáp, melynek első íze olyan hosszú, mint a többi együttvéve, a végízei pedig nyeles fésűre emlékeztetnek.
Szükségük van az idős fákra, tuskókra a fennmaradáshoz. Az interneten lehetett szavazni a 2017-es Év rovarára, idén a nagy szarvasbogár ( Lucanus cervus) fogja viselni a címet. Nagyobb hím, kisebb nőstény A szarvasbogárfélék családjából mintegy 1300 fajt ismerünk, ezek többsége a Föld trópusi területein él. Hazánkban 5 másik szarvasbogár faj fordul elő, de erősen különböznek a nagy szarvasbogártól, azzal össze nem téveszthetőek. A nagy szarvasbogárra az ivari kétalakúság jellemző, vagyis a hím és a nőstény megjelenése látványosan eltér egymástól. A hím a nagyobb: testhossza a rágókkal együtt 30–80 mm, de ritkán ezt is meghaladhatja. Teste barnásfekete, szárnyfedői és rágói fényes sötét vörösbarnák. Jellegzetessége az agancsszerű rágója, mely hatalmasra nőtt: a végén villás, a belső oldalán egy nagy és több apró fogat viselő, végtag eredetű szájszerv. A nőstény teste kisebb, 25–50 mm hosszú. Rágója is sokkal kisebb, mint a hímé, nem nagyobbodott meg. A lárvája pajor, és érdekessége, hogy ciripelőkészüléke van, amelynek segítségével rövid (1 másodpercig tartó), 11 kHz frekvenciájú hangot adnak ki.
A felszínre jött hímek általában 4-5 hétig élnek, ugyanis a párzás után elpusztulnak. Maradványaikra, az évek során kialakult "szarvasbogár-temetőkre" a fák tövében több centiméter vastagságban figyelhetünk fel. A nőstények továbbélnek, mint a hímek, akár több héttel is. Hiszen ezen idő alatt keresik fel a megfelelő tápanyagforrást, a korhadt tuskókat, ahová a petéket tudja letenni. A nagy szarvasbogár védelme érdekében fontos, hogy az élőhelyeit megóvjuk, hogy ne távolítsuk el az öreg tölgyfákat, tuskóikat. További információk: