Urbanics Hajnalka Otthonoktatás – Játékos fejlesztő offline tevékenységek A témában eddig megjelent cikkeink: A Nap Gólya Az én nagymamám Az én anyukám Dioráma – kreatív szövegfeldolgozás II. Könyvtáska és könyvborító – kreatív szövegfeldolgozás, I. rész Hogyan kerül a pizza az asztalra? – pályaorientációs foglalkozás Gumicukor-kihívás Lakásétterem Plüssállatok! Sorakozó! "Nem fogok unatkozni! "-doboz
a(z) 10000+ eredmények "az én anyukám fogalmazás" Az én anyukám - mese Csoportosító szerző: Aranyossyalso 1. osztály Irodalom Az én anyukám - jellemzés Doboznyitó szerző: Nadett82 Általános iskola 4. osztály Az én Anyukám-Anyukafelismerő Egyezés szerző: Horvatheva1970 Olvasás Az én anyukám Szerencsekerék szerző: Kulcsar szerző: Medves58 3. osztály Anyák napi szókereső (Az én anyukám) Szókereső szerző: Ldonko Az én Anyukám-Ki mondja az anyukájáról? Kvíz A víz körforgása Párosító szerző: Baloghbrigitta 2. osztály Etika A víz világnapja Az én világom Hol az anyukám? - Háziállatok szerző: Dnagyildiko20 Óvoda Környezetismeret Az elbeszélő fogalmazás részei szerző: Peterlakatos199 Keresd meg az anyukám! szerző: Kokaieszter89 fogalmazás 3. o. Az elbeszélő fogalmazás részei szerző: Beszedesj Fogalmazás Mesélj az élményeidről!
Kovácsovics Fruzsina – Az én Anyukám - YouTube
1943-ban megszületett az első gyerekük, János. 1943-ban meghalt Borbála (20éves), 1944-ben meghalt János nevű gyermekeés még ugyanebben az évben Katalin(20 éves) nevű húga. A férje 1944-48 között hadifogságban volt. Ez idő alatt sokat járt Pestre, hűséges barátnőjével Kaposvári Mici nénivel, várta a vonatokat, mikor jön valaki, aki hírt hozhat a férjéről? A "Hungárián" vigyázott egy zsidó család gyermekére, akit a nyilasok elhurcoltak. Hosszú évekig mesélt arról, hogy milyen borzasztó volt. 1948-ban jött haza a férje a hadifogságból. 1949-ben Éva, 1950-ben Mária, és 1957-ben Zsuzsanna nevű lányai születtek. Zsuzsa születéséig a 4-es boltban dolgozott. Nagyon szerette a szépet sokat olvasott. 12 évig ápolta béna édesapját. Szerény volt, vallásos. Mindenről lemondott hogy a 4 gyerekének mindene meglegyen. Bár, az élete nem volt könnyű, soha nem tért le a tisztességes becsületes útról! Nem adta fel a hitét! Soha nem bántott senkit. Tisztességre, becsületre nevelt bennünket! Mindig segített a nála szegényebbeken!
Megtanítom őket írni, olvasni, számolni, megtanítom őket játszani. Ma már tudom, játszani nem mi felnőttek tanítjuk meg a gyermekeinket, hanem ők tanítanak meg minket. Hosszú éveken át dédelgettem ezt az álmot. Amikor eljött az idő, hogy tegyek a valóra váltásáért, sajnos elbizonytalanodtam. Féltem. Talán a kudarctól, az óriási felelősségtől, talán gyenge voltam. Nem tudom. Egy bizonyos az életem útja a számok világába vezetett. A tartozik, követel, az egyezőség fenntartása, ez is izgalmas, nehéz feladat. Ez lett a munkám, amit nagyon szerettem, sőt szeretek ma is. Egy régi történet azonban időnként felbukkan az emlékeimben. Egy általános iskola jótékonysági műsorán vendégként vettem részt. " A következő műsorszámmal a tanárok készültek, fogadják…. " Szólt a bejelentés. A zene megszólalt, a helyi pedagógusok esernyőket pörgetve bejöttek, és szívvel lélekkel játszottak nekünk. Hogy mit? Már nem tudom, de azt tudom, hogy a vidám előadás alatt potyogtak a könnyeim. Elsirattam egy régi álmot.