A szavazáson résztvevők magas száma azt mutatja, hogy a lakosság valóban fontosnak tartotta, hogy elmondhassa véleményét és részt vehessen az új 200-as kialakításában. A papírpénzről érmére váltás hátterében elsősorban a nemzetgazdasági megtakarítás és az a hosszú távú jegybanki cél áll, hogy az MNB megkönnyítse a lakosság majdani átállását az euróra. Az érmét 2009. június 15-én hozták forgalomba. A 200 forintos bankjegy 2009. 2000 forintos érme. november 15-ig szintén törvényes fizetőeszköz maradt. [1] Előállítása [ szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek [ szerkesztés] Kétszáz magyar forint (érme, 1992) Kétszáz magyar forint (érme, 1994) Kétszáz magyar forint (bankjegy, 1998) Irodalom [ szerkesztés] Jegyzetek [ szerkesztés] Külső hivatkozások [ szerkesztés] Forint Portál – az összes forgalmi forintérme képe
A sorozatgyártású vereteket azonban csak 1993. februári szállítással tudta visszaigazolni, mivel a hazai lapkagyártó 1992-ben nem volt felkészülve nagyobb mennyiségű ezüstlapka gyártására. Feltehetően ezért az MNB végül az 1992-es évszámú 200 forintos sorozatgyártásához szükséges lapkák előállítását és az érmék verését is az angol pénzverdétől, a British Royal Mint-től rendelte meg. Az 1993-as évszámú szériagyártású veretek lapkáit viszont már hazai gyártó állította elő és a Magyar Pénzverő verte le. Az új 200 forintos érme – a mefiblogon. A szükséges ezüstmennyiséget a Magyar Nemzeti Bank bocsátotta a Pénzverő rendelkezésére szigorú elszámolási kötelezettség mellett. A 200 forintos műszaki paramétereinek meghatározásánál az 1947-es ezüst (Kossuth) 5 forintost vették alapul: anyag Ag. 500; bruttó súly 12 g; átmérő 32 mm. A lapka előállítása kooperációban készült a hengerlési kapacitások szűkössége miatt: a Metal-Art (a volt Állami Pénzverő "másik fele") öntödéjében készült a finomság beötvözése, míg az előhengerlés a Csepel Fémművek színesfém kohászati üzemében történt.
2022-05-20 07:39:02 Tallér tallér: ezüstpénz. - A 15. sz. végén (különösen az ezüstben gazdagabb tart-okban) igény jelentkezett nagyobb, az arannyal azonos értékű ezüstpénz verésére. 1484: Hall (Tirol) verdéjében, majd 1486: vertek Guldengroschen, v. Guldiner nevű súlyos ezüstpénzt. Ez a pénzfajta igen gyorsan elterjedt egész Eu-ban. A cseho-i Joachimstalban a Schlick gr-ok verettek Guldinert, amelyet a verővárosról Joachimstalernek, majd ebből képezve Talernek neveztek. Ez a név vált ált-sá. - A ~okat kiverték többszörös súlyban és hányadosban (fél, negyed) is. Súlya ált. 28 g körül volt, kisebb helyi eltérésekkel. Az Au-ban is érvényes nürnbergi pénzláb szerint a 894, 5 ezrelék finomságú (14 lat 1 quint 1 dénár) bécsi márkából (281 g) 9 3/4 db ~t vertek ki, amelynek súlya így 28, 82 g volt és 25, 78 g színezüstöt tartalmazott. Átváltási értéke 60 krajcár. Az aranyhoz viszonyított értéke nem volt állandó, az eredetileg a →dukáttal azonos értékű ~ később kisebb értékű lett, és 1:2 arányra is felment a dukát előnyére.