A színész angoltanárt keresett, de közben megtalálta élete párját is. Március 29-én ünnepli 80. születésnapját Terence Hill olasz filmszínész és rendező, aki Bud Spencerrel a mozi egyik legendás párosát alkotta és aki Mario Girotti néven született Velencében. Terence Hill (Fotó: Getty Images/Tristar Media) Vegyész apja olasz, anyja német volt, így a kis Mario mindkét nyelvet megtanulta. A második világháború idején, 1942 és 1945 között a németországi Lommatzsch községben éltek Drezda közelében, ott vészelték át a város bombázását. Érdekesség, hogy a faluban ma strand van elnevezve róla. Szülei szerint már nyolcévesen pontosan tudta, hogy színész akar lenni, és tizenkét éves korában már meg is kapta első szerepét. Dino Risi rendező egy úszóversenyen fedezte fel a jó kiállású srácot, s 1951-ben szerepeltette Vakáció a gengszterrel című filmjében. Ettől kezdve anyjával minden színészválogatásra eljártak, jutalma néhány apró szerep lett. Érettségi után Rómába ment, ahol a legszínvonalasabb színésziskolákban képezte magát, három évig klasszikus irodalmat is tanult az egyetemen.
Mindenki kedvenc pofonosztói, Terence Hill és Bud Spencer nemcsak a kamera előtt játszottak puszipajtásokat, hanem a való életben is legjobb barátok voltak. Spencer halála nagyon megrázta a színészt, aki azóta sem képes túllépni a tragédián. Terence Hill nagyon sokat segített a családnak a nehéz órákban, és azóta sem telik el úgy nap, hogy ne jutna eszébe Bud Spencer. Az Instagram-oldalán gyakran posztol közös képet kettejükről, a rajongók legnagyobb örömére. A közelmúltban is megosztott egy képet, melyen egymás mellett állnak. A felvétel alá ezt írta: "Az én nagy barátom. Legjobb cimborám. Testvérem". A követőit nagyon meghatotta a feltétel, csak úgy záporoznak a kommentek a poszt alatt: "Nyugodj békében, Bud barátom. Mindig legenda maradsz a szememben", "Olyan jó látni, hogy tényleg szoros barátságot ápoltatok. Nekünk is nagyon hiányzik Bud", "Ahogy a filmjeitekben is mindig párban voltatok, úgy elhiszem, hogy a való életben is hiányzik mellőled a legjobb cimborád. Legyen neki könnyű a föld" – írták a fotóhoz.
A siker végül mégsem Amerikában köszöntött rá: 1967-ben egy lábát tört kollégája helyett elvállalta egy makaróni-western főszerepét. Amikor bemutatták neki a partnerét, Carlo Pedersolit, szavai szerint azt hitte, rosszul lát: egy teljesen amatőr hájpacni állt előtte, aki még lovon sem ült soha. (Valójában már kamaszkorukban ismerték egymást, egy csapatban úsztak. ) Bud Spencerről azonban – merthogy ő ezen a néven lett ismert – kiderült, hogy művelt, sokoldalú, csupaszív ember, korábbi válogatott vízipólós, ráadásul tehetséges színész. Az Isten megbocsát, de én nem című film világsiker lett, a páros egymás után kapta a jobbnál jobb ajánlatokat. Nemzedékek nőttek föl a jólelkű, de nem túl éles eszű, lapáttenyerű szakállas mackó (Bud Spencer) és a fürge, ravaszdi, állandóan mosolygó karcsú legény (Terence Hill) filmjein, amelyekben átlag félpercenként elcsattan egy hatalmas pofon. Humor, bohóckodás oldja a verekedős jeleneteket, e filmek – csak néhány mutatóba: Az ördög jobb és bal keze, Különben dühbe jövünk, …És megint dühbe jövünk, Én a vízilovakkal vagyok, Kincs, ami nincs – egyszerre használják és parodizálják a spagetti-westernek hatásmechanizmusát.