2014. dec 27. 10:31 Owen Wilson: Laza texasi fickó vagyok! London — Tréfásan vagány és érzékenyen barátságos, tehát egyszerre közvetlen és távolságtartó. A főleg vígjáté-kokból ismert amerikai filmsztár persze készséggel állt az újságírók rendelkezésére az Éjszaka a múzeumban: A fáraó titka című hollywoodi komédia londoni sajtónapján, jóllehet állítólagos depressziójának és különös magánéletének rejtelmeibe alig engedett betekintést. Rég láttuk Budapesten! Owen Wilson: Bizony, legalább tíz éve, ha nem több. De még most is előttem van a Dunapart a kivilágított Lánchíddal. Meseszép város, élvezet volt az Én, a kém című filmet ott forgatni, és nem is olyan régen emlegettem Budapestet a Grand Budapest Hotel forgatásán. Az a film ugyebár egy képzeletbeli európai országban játszódott, de én legalább elmondhattam, hogy az igazi Budapesten is jártam. A színész szinte semmit sem változott az elmúlt évtizedekben. A titka: nem érzi magát idősnek Immár harmadszor mókázik a múzeumi minicowboy szerepében És ez azt is jelenti, hogy egyre több gyerek ismer fel az utcán, ami tök jó, de az azért furcsa, hogy a legtöbben nem felőlem érdeklődnek, hanem a Dexter nevű kismajomról, akinek mellesleg a harmadik részben már fontosabb mellékszerepe van, mint nekem.
Bemutatták a Robin's Wish című, Robin Williams haláláról szóló dokumentumfilm első előzetesét. Tylor Norwood rendezésében megszólal Robin Williams özvegye, Susan Schneider is, valamint olyan filmesek, akik együtt dolgoztak a színésszel élete alkonyán, például a Éjszaka a múzeumban: A fáraó titka rendezője, Shawn Levy. Robin Williams 2014. augusztusában önkezével vetett véget életének. Bár halála előtt három hónappal Parkinson-kórt állapítottak meg nála, a halottkémi jelentés végül mégis azt diagnosztizálta, hogy a színész Lewy-testes demenciában szenvedett. A film szeptember 1-jén debütál VOD-on az Egyesült Államokban.
Leginkább azért, mert fel sem merült bennem, hogy Dallasból átköltözzek Los Angelesbe, és meghallgatásokra járjak. Pláne, mert a mai napig nem szeretem a meghallgatásokat. Csak írtam egy forgatókönyvet a szobatársammal – aki mai napig a barátom – ő pedig kibulizta, hogy film legyen belőle, és meghívott, hogy játsszak benne. Az sem érdekelte, hogy nem végeztem színi iskolát, és persze engem sem. Mindig színész akart lenni? Ez számomra is különös, de tényleg nem akartam hollywoodi színész lenni. Pláne, mert a mai napig nem szeretem a meghallgatásokat. Miért nem szeret meghallgatásra járni? Valahogy az egészet bizarrnak tartom. Ha rendező lennék, csak azokkal a színészekkel ülnék le dumálni, akiket a szereplőválogató a legalkalmasabbnak tart. Így jobban meg lehet győződni valakinek az alkalmasságáról. Mindez persze nem igaz az Armageddon meghallgatására, mert ott csak magamat kellett adnom. Egy laza texasi fickót kerestek, tehát engem. (nevet) Mit szól ahhoz, hogy Önt sokan érzékenynek tartják?
Hogy ezzel nem vagyok egyedül, és hogy egy színésznél az érzékenység nem feltétlenül hátrány. Sosem tagadtam, hogy ehhez a fajtához tartozom, mondhatni, ebből a szempontból sem változtam. Ha kitesznek az ajtón, nem jövök vissza az ablakon. Sz. Z. J. texasi fickó színész Owen Wilson