Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy, Fáradt lelkem égbe, Testem főldbe vágy. Nékem már a rét hímetlen, A mező kisűlt, A zengő liget kietlen, A nap éjre dűlt. Bájoló lágy trillák! Tarka képzetek! Kedv! Remények! Lillák! Isten véletek! Csokonai vitéz mihály reményhez vers. Köszönjük, hogy elolvastad Csokonai Vitéz Mihály költeményét. Mi a véleményed Csokonai A reményhez írásáról? Írd meg kommentbe! Csokonai Vitéz Mihály: A reményhez verselemzés A búcsúdal, a bujdosóének, a panaszdal rokona az elégia, mely reménytelenül fájdalmas, szomorú érzéseket kifejező lírai költemény. Legtöbbször elcsendesedett bánattal, megnyugvó beletörődéssel zárul: az elégiaköltő nem lázadozik a sorscsapás, az értékek pusztulása ellen. Leggyakoribb tárgykörei: a magányosság, a csalódás, egy szeretett emberi lény elvesztése, vágyódás a távol levő kedves után, a halálvágy, a panasz, a múlt emlékén való tűnődő borongás. Az elégia – a többi műfajhoz hasonlóan – koronként és az egyes nemzeti irodalmakban is mást és mást jelentett. Témák tekintetében meglehetősen változatos és összetett érzelmi skálájú műfaj, ezért sokféle költemény sorolható az elégiák közé.
2020. 04. 14. 2 perc, 2017 Csokonai Vitéz Mihály A reményhez című versét Barbinek Péter adja elő.
Ajánlja ismerőseinek is! Borító tervezők: Jánosa István Kiadó: Szépirodalmi Könyvkiadó Kiadás éve: 1972 Kiadás helye: Budapest Nyomda: Kner Nyomda Kötés típusa: kemény papírkötés, kiadói borítóban Terjedelem: 270 oldal Nyelv: magyar Méret: Szélesség: 10. Babel Web Anthology :: Csokonai Vitéz Mihály: To Hope (A reményhez in English). 00cm, Magasság: 17. 00cm Súly: 0. 20kg Kategória: A szabadság 5 A magyar gavallér 6 A búkkal küszködő 7 A versszépítő 8 Felvidulás 8 Miért ne innánk?
Ám a költő, mint utóbb belátja, mindezzel a jóval csak áltatta magát: Jaj, de friss rózsáim Elhervadtanak; Forrásim, zőld fáim Kiszáradtanak; Tavaszom, vígságom Téli búra vált; Régi jó világom Méltatlanra szállt. A fenti képsor az előző versszak sorait visszájára fordítja. A kert pusztulása, amely télen bekövetkezik, párhuzamba van állítva az álmaitól, reményeitől megfosztott lélek sivárságával. Akárcsak a lélek, a természet is elveszti szépségét, értékeit, kietlenné válik. A tél a pusztulás, a halál szimbóluma. Elgondolkodtató - Csokonai Vitéz Mihály- A reményhez - Wattpad. Nem csupán a szerelmi csalódás fájdalma szólal meg ezekben a sorokban, hanem az összes többi meghiúsult remény és terv is. Minden összetört illúzió és reménytelen vágy emléke föltolul a lírai énben, s keserűséggel tölti el a lelkét. A legnagyobb fájdalom azonban mégiscsak Lilla elvesztése: Óh! csak Lillát hagytad volna Csak magát nekem: Most panaszra nem hajolna Gyászos énekem. A 2. versszak jelenti a csúcsot, a tömény gazdagságot, melynek a 3. versszak tökéletes ellentéte: a fájdalom, hervadás, lehajlás, megfogyatkozás hangja szólal meg benne.