Veszekedtem a fiammal / mert nekem nem mindegy, mi van: / – Misi, ne gúnyolj folyton engem! / Mért van öt ász a pakliban? / Jössz le rögtön az internetről! / Ide a mobilt! Nem szabad! / Rettenetes, megint kihagytad / leckédből a szebb dolgokat! A Lóci óriás lesz című vers tipikus apás-nagyfiús estévé alakul Vörös István átiratában, és az előbb emlegetett Családi kör Lackfi-változatában is egy nagyon jellemző szituáción mosolyoghatunk: Mint dobócsillagok, denevérhad röpköd, / Égre láthatatlan ultrahangot köpköd. / Az előszobában sok iskolatáska, / Még aki akarna, sem léphetne másra. / Hiába civódik sok gyerekkel anyja, / Cuccait mindegyik folyton szertehagyja. / Anyai kérésre hümmögve rábólint, / S elfelejti gyorsan, még nem ér ajtóig. Óhatatlanul közösséget érez ezzel a tizenéves olvasó. Érdekes egyébként megfigyelni, hogyan bontakozik ki előttünk a két bevállalós költő világlátása, Vörös István (zölddel írva) filozofikusabb, az ironikusabb hangvételű verseket ír, Lackfi János (kékkel) a gyakorlatiasabb, viccesebb, állapíthatnánk meg magabiztosan, ha egy következő oldalon nem lenne épp fordított a helyzet.
A harmadik emezt: "süt a pék, süt a pék". Esetleg: "alszik a szív, és alszik a szívben az aggodalom". Netántán: "este van, este van, ki-ki nyugalomba". Továbbá: "volt egy fakatona". Meg aztán: "aludj el szépen, kis Balázs". Kezdődhet így a mese: "volt egyszer egy iciri-piciri házacska". De indulhat kérdéssel is: "ismeritek Bors nénit? ", vagy: "Laci, te, hallod-e? ". Az ilyen "örökzöld" verseket szinte mind megtaláljuk ebben a válogatásban. Ám mi lenne, ha ezek a dalok, mondókák, történetek ma íródtak volna, egy olyan világban, ahol van pizza, mobiltelefon, cementgyár, Rubik-kocka, parabola-antenna, tévé és benne Batman? Ebben a könyvben két mai költő, Lackfi János és Vörös István tovább írta Arany János, Babits Mihály, József Attila, Kányádi Sándor, Kormos István, Kosztolányi Dezső, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Petőfi Sándor, Szabó Lőrinc, Szép Ernő, Tamkó Sirató Károly, Weöres Sándor, Zelk Zoltán és mások jól ismert sorait. Egyéb fura teremtmények mellett feltűnik itt "apám kakasa", az "após macskája", a "pöfögő Suzuki", a "sanyarú savanyú uborka", a "körömemberke", Kövér Lajos és Tányér Kázmér, Pióca bácsi és Jeremy, a fekete srác.
Ajánlja ismerőseinek is! A két kortárs költő, Lackfi János és Vörös István az Apám kakasa legújabb kiadásához a korábban megismert és megszeretett több mint félszáz költemény mellé most egy újabb tizenegy klasszikus verset válogatott. A jól ismert verssorok ott csörögnek, ott zörögnek a gyerekkobakokban réges-régóta. Valósággal belénk nőttek, szeretettel dédelgetjük őket, nélkülük nem lennénk azok, akik vagyunk. Mind tudjuk:"este jó, este jó", és emlékszünk, hogy "nagy bánata van a cinegemadárnak". Egy mese kezdődhet így: "volt egyszer egy iciri-piciri házacska", és aztán véget érhet ezzel: "aludj el szépen, kis Balázs". Sőt gazdagabbak leszünk egy Állatkerti útmutatóval is. Az ilyen "örökzöld" verseket szinte mind megtaláljuk ebben a régi-új válogatásban. De mi lenne, ha ezek a dalok, mondókák, történetek ma íródtak volna, egy olyan világban, ahol van pizza, mobiltelefon, cementgyár, Rubik-kocka, parabolaantenna és tévé? Lackfi János és Vörös István tovább írta Arany János, Áprily Lajos, Babits Mihály, Csokonai Vitéz Mihály, Csukás István, Devecseri Gábor, József Attila, Juhász Gyula, Faludi Ferenc, Gárdonyi Géza, Juhász Gyula, Kányádi Sándor, Kassák Lajos, Kormos István, Kosztolányi Dezső, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Orbán Ottó, Petőfi Sándor, Radnóti Miklós, Szabó Lőrinc, Szép Ernő, TandoriDezső, Tamkó Sirató Károly, Weöres Sándor, Zelk Zoltán jól ismert klasszikusait.
Anyám tyúkja, apám kakasa - Lackfi János - Apám kakasa /Változatok klasszikus magyar gyerekversekre Fura teremtmények öltenek testet, felbukkan az apám kakasa, az após macskája, a pöfögő Suzuki, a sanyarú savanyú uborka, a körömemberke, Kövér Lajos és Tányér Kázmér is. Meg ott vannak a sorok mögött a szerzők hús-vér gyerekei – Misi, Loni, Simon, Margit, Dorottya, Johanna és Ágnes –, akik belakják és körbebukfencezik ezt a rugalmas, színes, félig régi, félig mai világot. Az Apám kakasa népszerű költeményei elhitetik minden kisiskolással, hogy verset olvasni gyerekjáték! Ebben a könyvben két mai költő, Lackfi János és Vörös István tovább írta Arany János, Babits Mihály, József Attila, Kányádi Sándor, Kormos István, Kosztolányi Dezső, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Petőfi Sándor, Szabó Lőrinc, Szép Ernő, Tamkó Sirató Károly, Weöres Sándor, Zelk Zoltán és mások jól ismert sorait. Egyéb fura teremtmények mellett feltűnik itt "apám kakasa", az "após macskája", a "pöfögő Suzuki", a "sanyarú savanyú uborka", a "körömemberke", Kövér Lajos és Tányér Kázmér, Pióca bácsi és Jeremy, a fekete srác.
Akárcsak például Parti Nagy Lajos Altató ja, ezek is a vers legmélyéig hatolnak, értelmezik, beletördelik, teljesen elsajátítják annak világát és nyelvét, ugyanakkor egy teljesen egyenrangú és teljes világot alakítanak ki belőle és önmagukból. Vörös Istváné a kötet társadalomkritikus, kiábrándult darabjai közé tartozik. A család magányos, értelmetlen, egymás mellé sodródott életek halmaza, alkoholizmus, tévéfüggőség, unalom, elhanyagoltság mindenütt. Ami kiemeli a többi hasonló darabból, az az eredeti vers töredékeinek beépítése: a meghittséget idéző szavak és a tárgyi valóság erőteljes ellentéte: "Körűl az apróság rémfilm fénye mellett / zörgős héju rágót vagy csokit szemelget, / a tévé időnkint bennszakasztja hangjuk, / fakón világítja meg elrémült arcuk". A kisrealizmus mellett a vers elemeli a gangos házat a földtől: bármilyen nehéz is, tudatja velünk, hogy ezek a nyomorult emberek emberek, akiket megilletne a családi kör, csak valami szétesett körülöttük, bennük. A körfolyosóról nem látni az eget, / pedig a tejútból nem ihatsz eleget; / elszökik a lélek fél lábon ugrálva, / mint csillagok közé műholdak világa. "
APÁM KAKASA Ej, mi a szösz, kakas szaki, csak nem a szobában lakik? Megzakkant tán az öregem, s beengedi ide nekem? Ide repül, oda kotor, tele önnel minden bokor, bár nincs is bokor a házban, s a kakast se kell magázzam. Kukorékolsz, mint az ágyú, az agyunk is belelágyul! Mint a postás a levelet, padlónk telepecsételed! Becsüld meg magad, öregem, mert hát úszni nem tudsz te sem, s ha levesben kötsz ki végül, tarajod is belekékül! Macska, téged arra intlek, ne lépj túl bizonyos szintet! Kakasnak erős a csőre, vagdos vele nyakra-főre. Láttam már félszemű kandúrt, biztosítlak, jól elrandult! S ha a harcban nem nyuvadsz ki, hát apám fog agyoncsapni! Életrajz Első publikációja 1987-ben jelent meg (ekkor a Táncsics Mihály Gimnázium diákja). Az ELTE BTK magyar–francia szakán szerzett diplomát 1996-ban, majd az ELTE-n a Magyar Irodalomtörténet tanszéken doktorált. 1994-ben a JPTE Francia Tanszékén tartott kurzust a belga irodalomról. 1999 óta a Nagyvilág című folyóirat, 2000-től a internetes folyóirat szerkesztője.