Lélekébresztésnek szánja tájról festett képek után feltett kérdéseket ( "innen vagy? Magadra ismersz? ") A kapitalista világról, annak pusztulóban lévő erkölcséről is szól, amit kerítéssel "rikácsolva" őriznek, azaz gyáván, kiabálva. A vers hangulata: komor, mélabús. Mi váltja ki ezt? Milyenek az emberek? József attila elégia verselemzés. ( üres a lelkük, de képesek befogadni egy szebb jövőt) Van-e jövőről szó Adynál? - Milyen hitről tesz vallomást József Attila? "Anyjához tér így az a gyermek, kit idegenben löknek, vernek. " Versjellemzők: Szemlélődő vers - a táj fölé hajol, azonosul vele, önmagát kérdésekkel ostromolja, komor, sivár leírások, de remény is felvillan. ( Igazold ezt egy idézettel) Költői eszközök: megszemélyesítés (tűzfalak magánya, egykedvű csend) Hasonlat: (mint ólmos ég) Nem azonos hosszúságú sorok. Zaklatottság. Sorvégi átmenetek ( enjambement= nem zárul le egy sor végén a gondolat, hanem átkerül a következő verssorba)) Laza versritmus Szóismétlés: "itt" – a vers összetartozását, egységét szolgálja.
Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten, füst száll a szomorú táj felett, úgy leng a lelkem, alacsonyan. Leng, nem suhan. Te kemény lélek, te lágy képzelet! A valóság nehéz nyomait követve önnönmagadra, eredetedre tekints alá itt! Itt, hol a máskor oly híg ég alatt szikárló tűzfalak magányán a nyomor egykedvű csendje fenyegetően és esengve föloldja lassan a tömény bánatot a tűnődők szivén s elkeveri milliókéval. Az egész emberi világ itt készül. Itt minden csupa rom. Ernyőt nyit a kemény kutyatej az elhagyott gyárudvaron. Töredezett, apró ablakok fakó lépcsein szállnak a napok alá, a nyirkos homályba. Felelj – innen vagy? József attila elégia elemzése. Innen-e, hogy el soha nem hagy a komor vágyakozás, hogy olyan légy, mint a többi nyomorult, kikbe e nagy kor beleszorult s arcukon eltorzul minden vonás? Itt pihensz, itt, hol e falánk erkölcsi rendet a sánta palánk rikácsolva őrzi, óvja. Magadra ismersz? Itt a lelkek egy megszerkesztett, szép, szilárd jövőt oly üresen várnak, mint ahogy a telkek köröskörül mélán és komorlón álmodoznak gyors zsibongást szövő magas házakról.
Kínlódó gyepüket sárba száradt üvegcserepek nézik fénytelen, merev szemmel. A buckákról néha gyüszünyi homok pereg alá… s olykor átcikkan, donog, egy-egy kék, zöld, vagy fekete légy, melyet az emberi hulladék, meg a rongy, rakottabb tájakról idevont. A maga módján itt is megterít a kamatra gyötört, áldott anyaföld. Egy vaslábasban sárga fű virít. Tudod-e, milyen öntudat kopár öröme húz-vonz, hogy e táj nem enged és miféle gazdag szenvedés taszít ide? Anyjához tér így az a gyermek, kit idegenben löknek, vernek. Igazán csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz. Magaddal is csak itt bírhatsz, óh lélek! Ez a hazám. 1933 tavasza Szomszédos bejegyzések Közérdekű Ne maradjon le az emlékkiállítás-meghívókról és az oldal újdonságairól! Elégia József Attila: Eszmélet Után - Elégia József Attiláról Epizódjainak Listája. Iratkozzon fel a hírlevélre! Keresünk Hubával kapcsolatos fotókat, hangfelvételeket, videókat. Tegye közkinccsé az oldalon, ha rendelkezik ilyennel! Van Hubáról egy kedves emléke, gondolata, amit megosztana másokkal? Írjon hozzá az Emlékezünk oldalhoz, ami épp ezért jött létre!