Egy évvel később ez meg is történt "azzal a céllal, hogy költői kifejezés révén támogassa a nyelvi sokféleséget és növelje a veszélyeztetett nyelvek megismerésének lehetőségét". Így immár 23 éve a tavasz első napján a költészet világnapját is ünnepeljük. A költészet világnapjának egyik fő célja, hogy előmozdítsa a költői művek olvasásának, írásának, megjelentetését és oktatását az egész világon, és – amint ezt az UNESCO eredeti nyilatkozata is kimondja – "újra felismerni és lendületet adni a nemzeti, tájegységi és nemzetközi költészeti mozgalmaknak". Bár március 21. lett hivatalosan a költészet világnapja, több országban továbbra is október 15-én ünneplik költészet nemzetközi napját. A költészet világnapja természetesen nem azonos a Magyar Költészet Napjával, amelyet József Attila születésnapján, április 11-én ünneplünk. Fotó: Getty Images 2022. 07. A költészet világnapja - március 21 - Napok - ünnep, szabadság, fesztivál. 08. 14:00 Burna Boy debütáló korongján Ed Sheeran is helyet kapott 2022. 09:00 Folytatódik a Best of Balaton sorozat - Újra vár a Balaton 2022.
2019. márc. 21. 252 Megtekintés(ek) "Ha a költészet nem arra való, hogy felpezsdüljön a vérem, hogy hirtelen ablakot nyisson arra, ami csupa titok, hogy segítsen felfedezni a világot, hogy árva szívemnek társa legyen a magányban és a szerelemben, az ünnepen és az elhagyatottságban, akkor mire való? " Gabriel García Márquez kolumbiai író gondolata tökéletesen megfogalmazza a költészet mibenlétét. Nevét legtöbben a Száz év magány című regénye révén ismerik. Március 21. a Költészet Világnapja - Montázsmagazin. E világnap megszületését a marokkói Naima Tabetnek köszönhetjük, aki 1999. november 18-án az UNESCO közgyűlésén nyilváníttatta március 21-ét a Költészet Világnapjává. Mi magyarok József Attila születésnapján emlékezünk meg a költőről, ami egyben a Magyar költészet nap. A verselésről, a versírás hogyanjáról és miértjéről sokan és sokféleképpen írtak már tanulmányt és persze verseket is. Az biztos, ha az ember egy felemelkedett pillanatban van valamilyen számára nagy esemény miatt, szívében szárnyra kapnak a rímek, és a boldogságtól szinte az egész világot megölelné.
Ne kérdezd; mi célból? Ne kérdezd: mi végre? Nem tudod te, hol vár, Éppen terád hol vár, Egy lélek ínsége. Egy lélek éhsége, Egy szív szomjúsága: Megenyhül a lelked Egy rebbenésére, Egy színes szavára. Írjad poéta, Nem tudod te, mit tesz A szavad hatalma, Hova mindenüvé Vagyon bejáratja, Ismeretlen ajtók Nyílanak meg néki, Hova nem is szántad, Oda fog betérni. Nő a jelentése, Mint a folyam, árad, Távol szerelmeket Himbál, hajókáztat, Ismeretlen partok Intenek feléje, Szélvészként belekap Vitorlák vásznába Lobogók selymébe. Szertezúg, szétárad Világ minden táján, Míg te nem is sejted Magányod szomorú, Szép Szent-Ilonáján. Rónay György (1913-1978) szerint – mindössze négy sorba sűrítve, gyönyörűen megfogalmazva – a vers lényege: Négy sor Hullámra írtam, elvitte a víz. Felhőre írtam, elfújta a szél. Falombra írtam, letépte az ősz. Szívekbe írok, századokra él. Mivel most nem csupán a magyar költészet (azt majd április 11-én, József Attila születésnapján ünnepeljük), hanem az egyetemes költészet világnapja van, tekintsünk ki a világirodalom néhány nagy poétájára is, remek magyar költőink nagyszerű fordításában: William Blake (1757-1827): A múzsákhoz Ha Ida árnyas szirtfokán, Vagy napkeleti termeken, Az elnyugvó nap csarnokán, Hol most az ősi dal – pihen; Ha mennyben jártok, Szépeim?
Egy borsodi srác felnövéstörténete valóságszagú, mesterkéletlen versekben, de olyanokban, amiktől az az érzésed támad, hogy valaki a te életedet írta meg, pedig sosem jártál még a BorsodChemnél. Az 1994-ben (MI?! ) született költő bemutatkozó kötete egyszerre könnyed és nagyon súlyos, nem tudom, hogy csinálja, de remélem, hamarosan újra olvashatok tőle valamit. Géz helyett lószar a sebekre Juhász Tibor: Amire telik (Scolar, 2021) "Most nézd meg, én nem sajnálom tőle, de nem tehetek úgy, mintha nem látnám mutatott az eladónő a hűtő és a fal találkozásánál a széldzsekisre, aki ügyetlenül tömte szájába a sebtében feltépett vákuumos szalámit. Kilépett a kassza mögül, ökölbe szorította a kezét, és felkapott egy műanyag seprűnyelet. A széldzsekis úgy tett, mintha nem venné észre, tömte és tömte, meg sem rágta, csak nyelte a színezéktől piros szalámit. Ez a habzsolás ijesztette meg az eladónőt, aki, mintha csak egy kuvasz táljába nyúlna, óvatosan érintette meg az alak hátát a nyéllel. " (Fizetés nélkül) Ahol Bíró Krisztián kötete véget ér, ott kezdődik Juhász Tibor brutálisan realista, kilátás nélküli világa.