Az első strófa egyben az utazás indoklását is tartalmazza, ennek logikai következménye a refrén. 2–3. szakasz: A táj állapotrajza összekapcsolódik az utazás, a haladás képével. A befagyott folyón gyorsabban lehet haladni, mintha hajón kellene megtenni az utat. A gyorsaságot érzékelteti a " hetvenkedve vágtat" kifejezés és a 3. versszak végének képe, a lovas szán és a folyón hajózó ember összehasonlítása. Az első három versszak tájrajza Várad környékét mutatja be. A következő három szakaszt a búcsúzás fogja egységbe. 4. szakasz: A gyógyvizű forrásoktól búcsúzik Janus. A szembaj orvoslására szolgáló timsó tartalmú víz az egészség, a testi frissesség fontosságát hirdeti. 5. szakasz: Janus egy egész versszakot a könyvtárnak szentel. A humanista műveltség értékorientációját jelzi ez a szakasz. A múzsák szálláshelyéül szolgáló könyvtár a szellemi épség fontosságának bizonyítéka. Ezt jelzik a mitológiai utalások is. hendekaszillabus: tizenegy szótagú verssor, leggyakoribb változata a szapphói és az alkaioszi sor Janus Pannonius Búcsú Váradtól című verse valószínűleg 1458/1459 telén született.
Janus pannonius bcs váradtól elemzés Janus Pannonius: Búcsú Váradtól (verselemzés) - Irodalmi Blog Irodalmi Blog A blog azoknak szól, akik irodalmat tanulnak vagy szeretik az irodalmat. Elsősorban az általános-és középiskolai tananyagként ismert szerzőkre fókuszál, számos vers-, regény-és drámaelemzéssel segítve a tanulást. Ezenkívül érdekességek, irodalmi csemegék is olvashatók a blogon, melynek célja megmutatni, hogy az irodalom, a költészet mennyi szépséggel és élménnyel ajándékoz meg minket, és milyen sokat elmond az emberről, a lélekről, a világról. Janus pannonius búcsú váradtól műfaj Janus pannonius búcsú váradtól refrén Az első és második részt egybeolvasztja és lezárja. Emelkedetté teszi a verset. Azt mondja, a lélek a tejútról, a csillagok közül jön a testbe. A csillagképek, s bolygók nevei is erre utalnak. Janus Pannonius minden egyes tulajdonságát valamilyen bolygóállásnak, csillagképnek tulajdonítja (Rák kapuja, Mars, Phoebus, Cynthia stb. ) Ez a lélekvándorlás tanával függ össze.
Obscura latuit polus favilla; Quam primum, o comites, viam voremus, At tu, qui rutilis eques sub armis Dextra belligeram levas securim, Cuius splendida marmorum columnis, Sudarunt liquidum sepulcra nectar, Nostrum rite favens iter secunda. Quam primum, o comites, viam voremus. Az idézet forrása Búcsú Váradtól (Magyar) Még mély hó települ a téli földre, Erdőn, mely csak a zöld levélre büszke, Szürke súly a ködös fagy zúzmarája, S el kell hagyni a szép Körös vidékét És sietni Dunánk felé, urunkhoz. Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk. Nem tart vissza folyó, s az ingovány sem, Mert fagy fogja hideg vizét keményen. Hol nemrég evezett a föld lakója S félt, - most hetyke bizalmú, fürge lábbal, Megdermedt habokat fitymálva, lépked. Nem siklik soha úgy a lenge csónak Jó sodrásban, erős lapát-csapástól, Még akkor se, ha fodrozó Zephyrus Bíborszínűre festi át a tengert, Mint ahogy lovaink a szánt repítik. Hőforrás-vizeink, az Isten áldjon, Itt nem ront levegőt a kén-lehellet, Jó timsó vegyül itt a tiszta vízbe, Mely gyógyítja szemed, ha fáj s ha gyenge, És nem sérti az orrodat szagával.
Hol nemrég evezett a föld lakója S félt, – most hetyke bizalmú, fürge lábbal, Megdermedt habokat fitymálva, lépked. Nem siklik soha úgy a lenge csónak Jó sodrásban, erős lapát-csapástól, Még akkor se, ha fodrozódó Zephyrus Bíborszínűre festi át a tengert, Mint ahogy lovaink a szánt repítik. Hőforrás-vizeink, az Isten áldjon, Itt nem ront levegőt a kénlehelet, Jó timsó vegyül itt a tiszta vízbe, Mely gyógyítja szemed, ha fáj s ha gyenge, És nem sérti az orrodat szagával. Könyvtár, ég veled, itt a búcsúóra, Híres könyvei drága régieknek, Már Phoebus Patarát elhagyta s itt él; Költők isteni pártfogói: Múzsák Többé nem szeretik Castaliát már.
S rőt fegyvert viselő lovas királyunk, Hős, ki bárdot emelsz a jobb kezedben - Márványoszlopokon pihenve egykor Bő nektárt verítékezett a tested - Utunkban, te, nemes lovag, segíts meg. (Áprily Lajos fordítása)
Már Phoebus Patarát elhagyta, s itt él ", írja Janus, arra célozva, hogy Apollón – Phoebus (görög nevén Phoibosz) ugyanis Apollón egyik mellékneve – a nagyváradi könyvtárat választotta szálláshelyeként, sőt, a Múzsák is elhagyták a castaliai forrást (amely Delphoi mellett van), és a mediterrán vidékről ide költöztek Váradra. És Patara? A reneszánsz korban minden művelt ember tudta, hogy Patara egy kis-ázsiai város, mely Lükia tartományban található, és itt volt Apollón egyik legfontosabb kultuszhelye. Azt is tudták, hogy Apollón a legenda szerint a hüperboreoszok között született, amely egy mitológiai nép, így az isten Patarából telente hozzájuk tér vissza. Az ókori szerzők többféle északi néppel azonosították a hüperboreoszokat, Vergilius például Szkítiába helyezte őket. Innen jöhetett az ötlet, hogy Janus a magyarokat a szkítákkal azonosítva áthelyezze Apollón téli szálláshelyét Pannóniába, azon belül is a váradi könyvtárba. Ezzel a költő a váradi könyvtár jelentőségét akarja kiemelni: elvégre az, hogy a költészet istensége, Apollón és a Múzsák szállásukul választják, azt jelenti, hogy a váradi könyvtár a tudás és műveltség fellegvára.