A markotányosnő-anya nagy, eleven ellentmondássá lett, és ez az ellentmondás nyomorította és torzította el az alakot a felismerhetetlenségig. " ( Kurázsi mama kétféle ábrázolásban. Szántó Judit ford. In: Epikus dráma epikus színház. Színháztudományi Intézet, Bp., 1962. ) A háború kiforgatja hétköznapi életvitelükből és értékrendjükből az embereket, ám ha a háború időtartama szinte végtelennek mutatkozik, az emberek kénytelenek berendezkedni erre is. Ugyanakkor Kurázsi mama és családtagjai lényegében változatlanok maradnak: jellemük legfontosabb elemei kibontakoznak, élesebben állnak előttünk, de nem válnak önmaguk ellentétévé. Kurázsi mama "semmit sem okul", másrészt viszont nyilvánvalóan reményvesztetté válik. Eilif hősködő és durva katona, akit azért végeznek ki, mert az átmenetinek bizonyuló békében is erőszakoskodik a civil lakossággal. Stüsszi viszont a háborúban, a fogságban is csak a becsület megőrzésére képes gondolni, ő ennek lesz az áldozata. Kattrin, a néma és csúnyácska lány asszonnyá, anyává szeretne válni, de erre mind kevesebb a reménye.
Rámutat a műben a háború embertelenségére, arra, hogyan pusztít el a háború kulturális értéket is, embereket is. Azonban Kurázsi mamát elvakítja a nyerészkedés, eszelős makacssággal űzi mesterségét, nem érti meg azt, hogy a háború az erősebb és a kisember csak rajta veszthet. Két fia van, Eilif, aki bátor, kalandkereső és ennek lesz az áldozata. A másik fia Stüssi becsületes, vállalja a háborúban azt, amit rábíznak, de ennek lesz az áldozata mert ami az egyik oldalon erény, az a másikon bűn. Kurázsi mama megmenthetné, de az ábrándozás annyira rabjává tette a nyereségvágynak, hogy mire megegyezett az ellenséggel, agyonlőtték a fiát. A 3. gyermek a néma Kathrin, gyerekszerető, emberségre vágyik, de amikor Halle városhoz közeledik, fölmászik a tetőre és dalolni kezd, hogy felverje az alvó várost, hogy az emberek tudjanak védekezni az ellenség elől. Kurázsi mama gyermekei elvesztése után sem változtat életmódján, önmagát fogja be a kocsiba és folytatja a kalmárkodást, nem érzi és nem érti, hogy a háborúban a közember rajta veszt.
Egész Európa fel van dúlva, a kontinensen a harmincéves háború káosza uralkodik. Ennek a pusztításnak a kellős közepén ott van Kurázsi mama, a markotányosnő, ekhós szekerével és elpusztíthatatlanul, amint egyik katonai tábort a másik után járja. Minden nehézség ellenére sem szeretné, ha valaki beleköpne a levesébe, és elrontaná a háborúját: a fenyegető béke csak a jól menő üzletét veszélyezteti, és neki három gyerekkel kell zöld ágra vergődnie. Először derék fia, Stüsszi kerül a hadbíróság elé, Kurázsi mama ugyanis túl sokat alkudozott arról, mennyivel vesztegesse meg azokat, akik szabadon engedhetnék. Őt követi az éles eszű Eilif, és végül még a néma Kattrint is lelövik utolsó hőstettének végrehajtása közben. Kurázsi mama továbbhalad ekhós szekerével a sereg és a háború nyomában, hiszen nincs messze a következő üzleti lehetőség. Bertolt Brecht a Kurázsi mama és gyermekei című darabot nem sokkal a második világháború kitörése előtt írta, svédországi száműzetésében. A harmincéves háború történetéből nemcsak erős képeket merített Európa küszöbön álló újabb pusztulásának leírására.
Az első jelenetben egy őrmestert szolgál ki, közben nagyobbik fiát, Eilif et elviszi magával a verbuváló. Egészen részletesen kibontott történet a kisebbik fiú, Stüsszi tragikus sorsa. Ő anyja távollétében próbálja elrejteni biztonságosabb helyre a tábori pénztárat, de az ellenség elfogja. Megmenthető lenne, de anyja addig alkuszik a váltságdíjról, amíg késő. Igaz, teljesen egzisztencia nélkül maradnának, mert a kocsit el kellene adniuk. Még a fiú holttestét sem ismerheti fel s temetheti el, mert az ellenség fogságában az is bajba sodorná őket (3. jelenet). Amikor Eilifet kivégezni viszik, s előtte még elbúcsúzhatna anyjától, Kurázsi mama éppen üzletel valahol. (Ezért nem tudja meg, mi történt ezzel a fiával. ) S bár egyszer meg tudja akadályozni, hogy lánya, Kattrin megszökjön, de azt már nem, hogy távollétében hőssé és hősi halottá váljon. Egy pillanatra sem keletkezik azonban az a látszat, hogy Kurázsi mama szívtelen, rideg teremtés. Elsősorban nem tőle, hanem a háború világától idegenedik el az olvasó és a néző, aki valóban egyre azt érezheti, ő is kerülhet hasonló helyzetekbe, s feltehetően neki is ritkán sikerülne jobb megoldásokat találni.