Az orvos hamar felírja a nyugtatót, kedélyjavítót, ezek tompítják is az érzéseket, de nem jelentenek megoldást. Sőt, csak a rászokás veszélyét vetítik előre. Mozogni kell, sportolni, folytatni az életet, közben kibeszélni magunkból a fájdalmat, sírni és emlékezni amikor itt az ideje. Végső esetben pedig kérjük pszichológus szakember segítségét – nyomatékosítja Hegedűs Katalin. Egy év Normális esetben a az ember idővel – körülbelül fél év elteltével – egyre aktívabban nyit a külvilág felé. Az intimitás 5 fázisa a kapcsolatokban - Derítsd ki, te hol tartasz!. Ma már kevesen tartják, de a gyász ideje hagyományosan egy évig tart, és ez esetben nagyanyáink, nagyapáink bölcsességét a tudomány is alátámasztja. Egy év alatt minden lezajlik: az első karácsony, az első születésnap, az első családi ünnepek hozzátartozónk nélkül. A következő év, az "újabb kör" már lényegesen könnyebb lehet.
Jelenleg csak a fővárosban működnek ilyen csoportok, de a szervezőknek az a céljuk, hogy az egész országban létesüljenek ilyenek. Az (általában) képzett gyásztanácsadó vezetésével működő önsegítő csoportokban nagyon hamar kialakul a szoros sorstársi közösség. "A hivatásos vezető tematikus csoportokat létesít, ahol strukturális technikákat alkalmaz, kifejezetten a gyász feldolgozására – folytatja a szakértő. – A résztvevők például lerajzolják a családtagok viszonyát, elhelyezkedését a haláleset előtt és után. Egy ember halálával olykor többeket is elveszít a gyászoló: átstrukturálódik a család, megszűnik a baráti kör, elmaradnak a rokonok. A pszichodramatikus elemek, amilyen az üres szék technika, arra szolgálnak, hogy a gyászoló kifejezze szeretetét, elmondja érzéseit, bocsánatot kérjen az elhunyttól. Erről szólnak valójában a John Wick filmek. A csoportnak elképesztő ereje van, sokan felszabadultan mennek haza, és később is tartják egymással a kapcsolatot. Gyászmunka egyébként nem csak halálesethez köthető. Egy válás után például a párkapcsolatot kell elgyászolni, és vele egy olyan személyt, aki még él.
Vannak kapcsolatok, amelyek hosszú idő után megszakadnak a hátukon; benned az a személy, aki "veszít", hirtelen a valóságba ütközik, és végül rájön, hogy romlik és elkopik, hogy a kapcsolat apránként szenvedett. Ha viszont éles törésről van szó, előzetes elutasítás nélkül, némi zavart és meglepetést tapasztal. A "baloldali" ember nem érti, mi történhetett, és egy olyan szakaszon megy keresztül, amelyben csak kétségek és kérdések támadják meg. Nem képes megérteni és megérteni, mi történhetett. "Valószínűleg le kell érni a fenekére, hogy onnan majd elrugaszkodhassunk". 2. fázis: Szomorúság Miután a "bal" ember abbahagyja az okok mérlegelését, amelyek a másik ember távozásához vezettek, a mély szomorúság amelyet nem kezelnek és nem "engednek szabadon" depresszióhoz vezethet. Ebben a szakaszban látjuk a másik embert «jobb szemekkel», és olyan mondatokat mondunk, mint: «Soha nem találok senkit, mint ő», «Soha nem fogok beleszeretni olyanokba, mint ő", "Senki sem fog szeretni" stb. Ebben a szakaszban nagyon gyakori az a meggyőződés, hogy átmeneti szünet lehet. Hajlamosak vagyunk az önámításra, és nem nézünk szembe a valósággal.
Rájössz, hogy ha a szakítás bekövetkezett, akkor valamin keresztül ment, és hogy egyszerűen az a személy nem volt az Ön számára. Elkezd kimenni, új emberekkel találkozni, és a magány pillanatát élni, mint egy újabb állomást, amelyben a boldogság is lehetséges. Ha nemrégiben szakításon esett át, ne feledje senki nem hal meg szerelemért... A cikk tartalma betartja a szerkesztői etika. A hiba bejelentéséhez kattintson a gombra itt.
Ez a valóság túl fájdalmas számunkra, és hajlamosak vagyunk hamis meggyőződéssel és / vagy abban a reményben menekülni, hogy mindent újra meg lehet oldani. 3. fázis: Bűntudat Ebben a szakaszban önmagunkra tekintünk, és megpróbálunk elemezni mindent, amit az illető érdekében tettünk. Nézzük mind a jót, mind a rosszat, de a "rossz", amit képesek voltunk magunk hibáztatásáért emiatt a törésnél, sokkal többet meghalad. Ekkor válik a «lenne» ige normálissá minden egyes mondatunkban: "Ha szeretetteljesebb lettem volna... ", "Ha jobban odafigyeltem volna", "Ha akkor ott voltam aznap" stb. stb. Ebben a szakaszban az egyik leggyakoribb hiba a kapcsolat fenntartása a másik személlyel. Téged keresünk a közösségi médiában, megtagadjuk a számod törlését a névjegyzékünkből stb. Még arra is törekszünk, hogy "barátságot" szerezzünk azzal a személlyel, hogy ne veszítsük el őket végleg. 4. fázis: Elfogadás Az idő múlása megmutatja, hogy ez a személy már nem a partnere, és nem is lesz többé; hogy egyedülállónak lenni nem is olyan rossz, és most több szabadidőd van, mind neked, mind a tiédnek (családodnak és barátaidnak); és végül, hogy amit átéltél, az előző kapcsolatod jó és rossz is, az elmúlt, és ez még egy élettapasztalat, amelyet át kellett élned.