Történt, hogy Wichmann és Tatai között nem tudott dönteni Granek István szövetségi kapitány, s már kint tartottak egy pótválogatót, amit a leendő olimpiai bajnok nyert meg. Tamásnak maradt a páros és az ezüst Petrikovics Gyulával. Négy évvel később Münchenben a jó barát, Ivan Patzaichin győzte le, talán azért is, mert a verseny a terrortámadás miatt két napot csúszott. Montrealban 1976-ban bronzérmes lett. Wichmann - Rólunk. Mégis, az emberek emlékezetében az egyik legnagyobb magyar sportolóként él tovább. Hatéves volt, amikor a Móricz Zsigmond körtér környékén elütötte egy rendőrautó. Napokig kómában volt, később felépült, évekig járógépet viselt, felgyógyulása után is sántikálva járt. Nyolc évvel azt követően nyerte első olimpiai érmét, hogy kenuzni kezdett. Pedig eleinte futballista akart lenni, imádta Sándor Csikar játékát, de sántikálva letett a labdarúgásról. A lakhelyétől kőhajításnyira lévő Váli utcai általános iskolában tartotta a Beloiannisz híradástechnikai gyár klubja a bokszedzéseit, oda járt le, de később megszűnt a szakosztály.
Mindenféle irányultságú orgánumok egyszerre és egyre erősödő kórusban méltatlankodtak, főleg az enyémekhez is hasonló emlékekre és érvekre hivatkozva. Beindult a jobbról balra, illetve balról jobbra mutogatás is, de aztán kínosan sok helyen derült ki, hogy az örökségvédelem szétverése és a hatósági jogok einstandolása után egy önkormányzat ilyenkor nem sokat tehet, a döntések mindig a helyi kormányhivatalok kezében vannak. Aztán túl sokat kezdtek el írni arról is, hogy milyen NER-közeli befektetők állnak a tervezett bontások és szállodaépítés mögött – szóval valami átszakadt (vagy a közben gyorsan végigfuttatott közvéleményszonda mutatott túl rossz képet), mert jött a deus ex machina – január közepén a kormányzati magasságokból maga a kancelláriaminiszter, Gulyás Gergely hirdette ki a Wichmann-kocsma, illetve a közben szintén a képbe úszó budai Márványmenyasszony étterem ingatlanjaira vonatkozó műemléki védettségi eljárás megindítását. (Állítólag ez egy évre mindenképpen megakasztja a bontásokat, de az eljárás befejezéséig is tilos bármilyen bontási vagy építési munkálatot elkezdeni.
2002 január, ronda latyakos, téli idő. Gimis csapatommal kedvenc Király utcában lévő teaházunkhoz igyekeztünk - itt ugyanis 16 éves korunk ellenére is kiszolgáltak minket vizipipával. A környék akkoriban nagyon máshogy nézett ki - nagyrészt bedeszkázott üzletek, omladozó vakolatok és szerény kínálatú zöldségesek tarkították a szürke és unalmas környéket. Mivel a Mozaikot sajnos zárva találtuk, a csapat egyik tagja bedobta, hogy menjünk el a "titkos" kocsmába, ami itt van egy sarokra, a Kazinczy elején. Kívülről nem látszik, hogy kocsma van bent, de olcsó, vicces, és a tulaj is híres. Mivel akkoriban döglött macskát könnyebb volt találni a Király utcában, mint kocsmát, ráálltunk. Beléptünk az ajtón, a helyi törzsközönség végigmérte tizenéves csapatunkat. Kértünk egy itallapot, a csap mögött álló pultos egy poharat törölgetve az állával a fal felé bökött - ott van. Tisztára, mint egy westernben. hát, így kezdődött az én kapcsolatom a Wichmannal. Később rendszeres látogatójuk lettem, és a mai napig, ha valamelyik külföldi ismerősöm Budapestre látogat, ez az egyik hely, ahová biztos elviszem - csak hogy lásson egy darab igazi retró Budapestet, és hogy megkóstolja a bulinegyed legjobb "street-food"-ját, a wichmannos rántott húsos szendvicset.