A végtagok ereinek megbetegedései súlyos keringési károsodást okozhatnak (elhalás), az agy ereinek elmeszesedése agyi vérellátási zavarhoz ("agyvérzés"), a szem ereinek betegségei időskori vaksághoz vezethetnek. A dohányzás mellett más kockázati tényező egyidejű jelenléte (szívbeteg a kórtörténetben, elhízás, egészségtelen táplálkozás, magasvérnyomás-betegség, cukorbetegség, magas vérzsír- és koleszterinszint, nőknél fogamzásgátló tabletta szedése) még nagyobb veszélyt hordoz a szív megbetegedése szempontjából. A szív- és érrendszeri betegségek kockázata a dohányzás elhagyását követően fokozatosan csökken, 10-15 évvel a dohányzás abbahagyása után nincs különbség a volt dohányosok és a nemdohányzók között. Nem védett a dohányzás káros hatásaival szemben a tápcsatorna sem. Dohányosokban gyakoribb az ajak, a nyelőcső- és a hasnyálmirigy-daganat. Mivel fokozza a gyomorsav elválasztását és csökkenti a hasnyál savkötő képességét, fontos szerepet játszik fekélybetegség kialakulásában, rontja a fekély gyógyulási esélyeit.
Ami a szív- és érrendszeri betegségeket illeti, a dohányzást abbahagyva szinte minden károsodás helyrehozható. 15 évi dohánymentesség után a szívkoszorúér-betegség valószínűsége gyakorlatilag megegyezik a soha nem dohányzókéval. Néhány tanács a leszokáshoz A füst nélkül töltött első három-négy nap a legnehezebb. Ha sikerül az első hetet rágyújtás nélkül átvészelnünk, akkor már jó esélyünk van arra, hogy képesek leszünk végleg leszokni. A három hónapos cigarettamentesség pedig azt jelenti, hogy gyakorlatilag leszoktunk egykori szenvedélyünkről. A dohányzásban nemcsak a nikotinra való rászokás játszik fontos szerepet, hanem az is, hogy megszokjuk a velejáró "rituálét". Ennek pótlására megpróbálkozhatunk pl. a cukormentes rágógumival vagy cukorkával, a fütyörészéssel, énekléssel vagy a réparágcsálással is. A reggeli nikotinadag fokozza az energiánkat és az éberségünket. Ugyanez az eredmény a dohányzás káros hatásai nélkül is elérhető, pl. egy kis reggeli tornával. Segíthet a feszültség levezetésében a meditálás, a jóga vagy a zenehallgatás.
Leggyakrabban a légutakban és a tüdőkben alakulnak ki az eltérések. A légutak belső falát borító sejteknek és mirigyeknek a fentiekben már említett működészavara miatt igen gyakran alakul ki hörghurut és tüdőgyulladás (azaz heveny) és idült légúti gyulladás. Amellett, hogy gyakori tünet a köhögés és a köpetürítés, igen sokszor és főleg előrehaladott stádiumban légzészavar jön létre. Két idült légúti betegség legfőbb kóroka a dohányzás: az idült hörghuruté és a tüdőtágulásé. E betegségek különösen, ha érbetegséggel, pl. szívkoszorúér-elmeszesedéssel járnak együtt jelentősen megnövelik különböző sebészeti beavatkozások, illetve az altatás és a műtét után kialakuló tüdőgyulladás kockázatát. A legjelentősebb kóros elváltozás azonban, amelyet a dohányzás okoz, a tüdőrák (a szájüregi és gégerák szintén gyakoribb). Kialakulásához két-három évtizedes dohányzó múlt szükséges. Leginkább azokat veszélyezteti, akik fiatalkorban szoktak rá a dohányzásra és felnőttként is rendszeres dohányosok maradtak.
Érszűkületet okoz, és ezzel rontja a különböző szervek, főleg a szív vér- és oxigénellátását. Ezenkívül a dohány égésekor olyan melléktermékek keletkeznek, amelyek károsítják az artériák falát és növelik a vérrögképződés veszélyét. Mindez jelentősen megnöveli a szívinfarktus és a szélütés kockázatát. Ha magas a vérnyomásunk vagy a koleszterinszintünk és dohányzunk, akkor e tényezők együttes hatása miatt nagymértékben ki vagyunk téve a szívinfarktus veszélyének. Tüdőrák és más daganatok Sokszorosan bizonyított tény, hogy a tüdőrák első számú oka a dohányzás: a tüdőrák miatti halálozások 87%-a a dohányzásnak tulajdonítható. A nők körében 1950 óta 400%-kal nőtt a tüdőrákos megbetegedések gyakorisága. A dohányzás számos más rákos betegség kialakulásában is szerepet játszik: a rákban elhunytak 80%-ánál a betegség visszavezethető a dohányzásra. A dohányosok körében sokkal nagyobb a száj-, a gége-, a nyelőcső-, a húgyhólyag-, a vese-, a hasnyálmirigy- és a méhnyakrák kialakulásának valószínűsége, s a nemdohányzókhoz képest háromszor gyakrabban halnak meg e betegségekben.
Ez azonban nem igaz – sőt e termékek némelyike még a cigarettánál is ártalmasabb. Egy nagyobb szivarban több dohány van, mint egy egész doboz cigarettában. A szivar a cigarettához képest 90-szer több nitróz-amint tartalmaz; ez igen erős rákkeltő hatású vegyület. De egy rövidebb szivar is valóságos méregfelhőbe burkolja élvezőjét és környezetét, hiszen füstje a cigarettához képest hétszer több kátrányt, négyszer több nikotint és tizenegyszer több szén-monoxidot tartalmaz. És bár a szivart nem szokták olyan gyakran tüdőre szívni, mint a cigarettát, és ez valamelyest csökkenti annak valószínűségét, hogy szívbetegséget és tüdőrákot okozzon, puszta mérete sem¬missé teszi ezen előnyeit – tehát ugyanolyan ártalmas, mint a cigaretta. Ráadásul, ha valaki a cigarettáról szokik át a szivarra, az valószínűleg jóval mélyebbre szívja le a füstöt. A pipázás – a dohány márkájától is függően – ugyan valamivel kevésbé kockázatos, de azért nincs híján a veszélyeknek: külön kiemelendő a szájüregi rák, amelyet részben a pipa melegének és a pipázással járó súrlódásnak tulajdonítanak.