Itt nincs idő és alkalom a 48-as magyar forradalom bírálatával foglalkozni (de felhasználjuk az alkalmat, hogy az olvasó figyelmét Szabó Ervin sok tekintetben kiváló hátrahagyott könyvére – Társadalmi és pártharcok a 48-as magyar forradalomban – felhívjuk). Itt elég, ha annyit állapítunk meg, hogy 48–49 Magyarországon sohasem emelkedett még egy igazi polgári forradalom színvonalára sem. A jobbágyfelszabadítást még papiroson sem mondták ki győztesen és teljesen, és még ezek a törvénybe foglalt félrendszabályok is nagyrészt papiroson maradtak. Az uralkodó osztályok és pártok korlátolt szociális és nemzetiségi politikája egyenesen a Habsburg-reakció karjaiba kergette a nemzetiségeket. Ugyanakkor azonban a Habsburgokkal szemben a szégyenletes ingadozás és megalkuvás példáit mutatta. Petőfi sándor születési éve. Az uralkodó áramlatok ellen kevés forradalmár küzdött megalkuvást nem ismerő becsületességgel. Köztük a legelső sorban Petőfi Sándor. Már 1845-ben köztársasági szellemű verseket írt. A nagy francia forradalom hősei, Desmoulins és Marat voltak az ideáljai.
A versírással is próbálkozott, egy tucatnyi műve maradt csak fent. De meguntam már e hitvány életet! Hiszen nekem nincs is senkim, ki szeret; Te vagy, kis lány, te vagy magad egyedül, Kinek szivén, sorsom miatt bánat ül. De nincsen is a világon senki sem, Kiért olyan hőn dobogna fel szivem, Mint dobog fel az teérted, szép leány, Akinél nincs kedvesebbem, csak hazám! És még te vagy, hű barátom, ki szeret, Ki fönntartja én bennem még a hitet; Ne volnátok, ma megásnám síromat, Eltemetném velem együtt kínomat. (Búdal. Csákó, 1864. november 28. ) Szegeden a Serház utcában lakott, a későbbi Ipar utcában, abban a házban, ahol Juhász Gyula született és élt. Petőfi sándor születési helye. Baranyai Zsigmond volt az iskolaigazgatója, Gyalókay Ferenc az osztályfőnöke. Jól beszélt franciául, fordításból tartotta fenn magát. A munkánál viszont jobban szeretett mulatni, inni, kedvelte a szép lányokat, pedig gyenge fizikuma nem jól viselte ezt az életvitelt. [2] Szeged-Felsővárosban két flamméja volt neki, az egyiket Ábrahám Liszkának hívták, a másik meg egy greizleros lánya volt.
Színész akart lenni, de nem ért el túl nagy sikereket – talán furcsa hangja vagy figyelmetlensége miatt, így lett végül színész helyett költő, ahol nem mások szövegeit adta elő, hanem ő maga írt másoknak szövegeket. Ez sokszor nagyon gyorsan ment, hiszen a János vitézt hat nap és hat éjszaka alatt alkotta meg. Persze nem volt igazán sikeres mások szövegeinek tanulásban, hiszen az utolsó színészi fellépésén is sikerült tévesztenie. 1844. október 12-én lépett fel utoljára a Szökött katona című népszínműben, ahol azt kellett volna mondania "Julcsa kisasszony a menyasszony? ", de ehelyett ezt sikerült "Julcsa kisasszony a vőlegény? ", majd érezve a tévedést rátett egy lapáttal – "Gergely úrfi a menyasszony? Petőfi sándor szuletese. " A színészi pályafutását itt be is fejezte. Élete nagy szerelme Szendrey Júlia volt (a képen), akivel egy nagykárolyi bálon ismerkedtek meg, de több alkalommal hiába kérte meg a lány kezét. Közben amikor azt hallotta, hogy Júlia más felesége lesz, majdnem feleségül vette Prielle Kornélia debreceni színésznőt – első felindulásból.