Krumplis pogácsa maradék krumplipüréből - YouTube
60 perc Medvehagymás pogácsa maradék krumplipüréből (Fotó: Street Kitchen) Ha tetszett a medvehagymás pogácsa maradék krumplipüréből receptje, akkor csekkoljátok a videóinkat, exkluzív tartalmakért pedig lájkoljatok minket a Facebookon, és kövessetek minket az Instagramon! Medvehagyma szezON: Medvehagymás nudli Medvehagymás tortellini fehérboros mártásban
Közben egy nagyobb tálba tesszük a krumplipürét, zsírt és a tojást, fakanállal jó habosra kikeverjük. Hozzáöntjük a sóval elkevert lisztet, kovászt és a tejfölt. Alaposan összegyúrjuk, ha nagyon ragacsos lenne a tészta, kevés lisztet adjunk még hozzá. (inkább kicsit lágyabb legyen a tészta, mint kemény) Duplájára kelesztjük, majd lisztezett felületen kinyújtjuk, hajtogatjuk. A hajtogatást még kétszer, 30 perces időközönként megismételjük. A tésztát vastagabbra kinyújtjuk, berácsozzuk, kiszaggatjuk, leeső részeket átgyúrjuk, azokat is kiszaggatjuk. A pogácsákat szilikonos sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, tetejüket felvert tojássárgájával lekenjük. Előmelegített 200°C-os sütőben kb 20-25 perc alatt (sütőfüggő! ) megsütjük. TIPP: A tetejére sütés előtt szórhatunk magvakat vagy sajtot is.
Fölébredt persze, álmélkodva bámult rám tizenkét szemével. Nem kíméltem, nyissz, levágtam a második fejét is! Illatok szabadultak el ekkor, kikerics, fodormenta, kakukkfű, orgona és nárcisz illata. Felém nyúlt, meg akart fogni. De nem hagytam magam. Dolgoztam keményen a karddal, lándzsával, baloskával, péklapáttal, szablyával, vassal, vérrel, vencsellővel. Lehullt a harmadik feje is – források, csermelyek bugyogtak fel egy pillanatra. A negyedik is – aranyhajfonatok libbentek s tűntek el a fák közt. Az ötödik is – felcsilingeltek s elhaltak szánhúzó lovak téli csengettyűi. A hatodikat nagyon féltette, húzta, óvta, de nem menekült. Lenyisszantottam. Harang szólalt meg akkor, sok békességes harang. Egyre halkabban, egyre halkabban... De akkor, jaj, elkapott! Szorosan magához ölelt, mozdulni se tudtam. A fejem épp a mellére szorult, hallottam a szívdobbanásait. Kopp-kopp – dobogott a szíve. És azt kérdezte tőlem: – Mit vétettem én neked, ember fia? – Megölhetsz – mondtam neki –, szétroppanthasz.
– Merre mentek? – kérdezte izgatottan Marci. – Erre – mutatta Mikkamakka. Marci meg uzsgyi, már ott se volt! Rohant a szeplők után. Meg is találta őket hamar. Egy árokparton ültek és szomorkodtak. Hetvenhat szomorú szeplő. Azaz csak hetvenöt, de ez majd később derül ki. – Olyan jó lenne, ha visszajönnétek – mondta nekik Marci. A szeplők gyanakodva néztek rá. – És nem szidsz többet bennünket? – Soha – mondta mély meggyőződéssel Marci. – Nem mondod, hogy rondák vagyunk, hogy csúfak vagyunk, hogy rettenetesek vagyunk, hogy ocsmondák vagyunk? Marci rázta a fejét. A szeplők erre visszamasíroztak az arcára. Marci már-már elmosolyodott, amikor valami furcsát érzett. – Mindnyájan megvagytok? – kérdezte aggodalmasan. – Egy pillanat – mondta az, amelyik a fülcimpáján ült –, megszámolom. – Aztán ijedten fölkiáltott: – Szeplő Szepi elveszett! Nincs senki az orrod tövén. Nosza, keresni kezdték. Ez már könnyebben ment, mert a szeplők is segítettek. Meg is találták hamar. Egy akáclevélen ült. – Szervusz, Szeplő Szepi, gyere vissza te is!