Ady Endre: A föl-földobott kő by MARTIN CSATAI
A föl-földobott kő (Hungarian) Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbúsong s lehull a porba, Amelyből vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint. Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban Szomorúan magyar. Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan, Kicsi országom, példás alakban Te orcádra ütök. És, jaj, hiába, mindenha szándék, Százszor földobnál, én visszaszállnék, Százszor is, végül is. Uploaded by P. T. Source of the quotation The tossed stone (English) As does the tossed stone fall to the ground, My tiny country, so each time around, Your son comes home to stay. Far away towers he visits, he must, Giddily, sadly, he falls to the dust, The dust from whence he came. Longing to leave, but unable to flee, Magyar desires, though fading they be, Rise, take over again. In my great anger to you I belong, In cares of love and in each faithless wrong, I'm sadly, a Magyar.
A föl-földobott kő. Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbúsong s lehull a porba, Amelyből vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint. Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban Szomorúan magyar. Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan, Kicsi országom, példás alakban Te orcádra ütök. És, jaj, hiába, mindenha szándék, Százszor földobnál, én visszaszállnék, Százszor is, végül is. Ady Endre 1877 – 1919 Der hoch-hochgeworfene Stein. Hochgeworfene Stein runterfallend, mein kleines Land immer wieder klagend, dein Sohn kommt nach Hause. Er besucht viele Türme auf der Welt, schwindelnd, verzweifelt auf den Boden fällt, von dem er gegangen. Er sehnt sich weit weg und kann nicht flüchten mit sterbenden ungarischen Wünschen, die wieder aufstehen. Ich bin dein auch in meinem grossen Zorn, in grosser Untreue, 'd grossen Jähzorn, kummervoll, ungarisch.
Ady Endre Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbusong s lehull a porba, Amelyből vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint. Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban Szomoruan magyar. Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan, Kicsi országom, példás alakban Te orcádra ütök. És, jaj, hiába, mindenha szándék, Százszor földobnál, én visszaszállnék, Százszor is, végül is. Írd meg a véleményed Ady Endre A FÖL-FÖLDOBOTT KŐ című verséről!
- Hirdetés - Később is a mindenkori kormányok tehetetlensége és mulasztásai miatti felesleges áldozathozatalt ellenző keserű, de patrióta felháborodás kifejezésére szolgál. Nincs más Hazám Szöveg: Ehud Manor Zene: Corinne Allal Nincs más hazám Még akkor sem, ha ég a földem Csak héber szó hatol ereimbe, a lelkembe. Fájó testben, éhező szívvel Itt van az otthonom Nem fogok elhallgatni, mert hazám megváltoztatta az arcát Nem mondok le róla Emlékeztetni fogom rá És itt fogok énekelni a fülébe Amíg fel nem nyitja a szemét Nincs más hazám Még akkor sem, ha ég a földem Csak héber szó hatol ereimbe, a lelkembe. Fájó testben, éhező szívvel Itt van az otthonom Nem fogok elhallgatni, mert hazám megváltoztatta az arcát Nem mondok le róla Emlékeztetni fogom rá És itt fogok énekelni a fülébe Amíg fel nem nyitja a szemét Nincs más hazám Amíg meg nem újul Amíg ki nem nyitja a szemét. Fájó testben, éhező szívvel Itt van az otthonom אין לי ארץ אחרת מילים: אהוד מנור לחן: קורין אלאל אין לי ארץ אחרת גם אם אדמתי בוערת רק מילה בעברית חודרת אל עורקיי, אל נשמתי בגוף כואב, בלב רעב כאן הוא ביתי לא אשתוק, כי ארצי שינתה את פניה לא אוותר לה אזכיר לה ואשיר כאן באוזניה עד שתפקח את עיניה אין לי ארץ אחרת עד שתחדש ימיה עד שתפקח את עיניה בגוף כואב, בלב רעב כאן הוא ביתי - Hirdetés -
Föl-földobott kő, földedre hullva, Kicsi országom, újra meg újra Hazajön a fiad. Messze tornyokat látogat sorba, Szédül, elbusong s lehull a porba, Amelyből vétetett. Mindig elvágyik s nem menekülhet, Magyar vágyakkal, melyek elülnek S fölhorgadnak megint. Tied vagyok én nagy haragomban, Nagy hűtlenségben, szerelmes gondban Szomoruan magyar. Föl-fölhajtott kő, bús akaratlan, Kicsi országom, példás alakban Te orcádra ütök. És, jaj, hiába mindenha szándék, Százszor földobnál, én visszaszállnék, Százszor is, végül is.