Gyermekkorban gyakori, hogy a kényszercselekvések kényszergondolatok nélkül is jelentkeznek. Hosszabb távon a kényszergondolatok és cselekvések hullámzást mutatnak és a gyermek fejlődésével és korával együtt változnak. Milyen okok állhatnak a háttérben? Kialakulásában szerepet játszanak genetikai, idegrendszeri és pszichés tényezők. Azok a gyermekek veszélyeztetettebbek, akik gondolkodásukban, viselkedésükben túlságosan merevek, precízek és a családi szabályrendszer szerint tilos haragot, indulatot kimutatni, a szülők túl pedánsak, szigorúak. Kényszeres Viselkedés Gyerekeknél – Kényszeres Viselkedés Gyerekeknek. Előfordulhat, hogy a családban furcsa szokások (pl. : dobolás) vagy enyhe kényszer jelen van. A kényszerbetegségre való hajlam öröklődik, családi halmozódást mutat, de a betegség teljesen egészséges családokban is megjelenhet. Hova fordulhat a szülő? Ha a szülő vagy az óvónő furcsának, különcnek tarja a gyermeket és felmerül a kényszeres viselkedészavar gyanúja, akkor a területileg illetékes Pedagógiai Szakszolgálat munkatársai nyújtanak segítséget és szükséges esetben kezdeményezik a szakorvosi vizsgálatot.
A betegség kialakulásában genetikai és környezeti tényezők együttes hatását feltételezik, vizsgálatok szerint családi halmozódást mutat. Kényszeres tünetek azonban bizonyos traumás, daganatos vagy gyulladásos agyi történéseket követően is felléphetnek. A tünetek gyakran társulnak más szorongásos, depressziós betegségekkel ( fóbiák, pániktünetek, evészavarok stb. ), gyakran csak ezeket a tüneteket panaszolják el a betegek, a kényszeres tünetek csak rákérdezésre derülnek ki. Kilátások A kényszerbetegségek 80 százaléka többé-kevésbé jól reagál gyógyszeres és/vagy pszichoterápiára, de 20 százalékuknál érdemi eredmény nem mutatkozik. Itt szóba jöhet idegsebészeti beavatkozás, mellyel egyre jobb eredményeket sikerül elérni. Ez bizonyos idegpályák átvágásából áll, ám ez a beavatkozás visszafordíthatatlan jellegéből fakadóan a betegség előfordulásához képest igen ritka. A betegek többsége tartós gondozásra, gyógyszerelésre szorul, gyakran néhány kényszeres tünet is tartósan megmarad, de összességében életminőségük jelentős mértékben javul, újra munkaképesekké válnak, teljes jogú családtagok lehetnek.
Ez az iskolai vagy idegen környezetben könnyebben sikerülhet, de otthon, a megszokott környezetben nehezebb szabadulnia késztetéseitől. A szülők számára gyakran az tűnik fel először, hogy az öltözködés, étkezés, tisztálkodás egyre több időt vesz igénybe. A gyermek képtelen időben elindulni otthonról, az esti ceremóniák elhúzódása tartós alváshiányhoz is vezethet. A szülők általában megpróbálják meggyőzni gyermekeiket arról, hogy kényszergondolataik alaptalanok, kényszercselekvéseik értelmetlenek. Ezek a próbálkozások azonban legtöbbször sikertelenek. Az enyhébb kényszeres tüneteket a gyermek jó ideig képes rejtve tartani az iskolában, feszültségeivel azonban egyre nehezebben képes megküzdeni. Az osztálytársakkal való kapcsolat újabb és újabb feszültségek forrása lehet, emiatt visszahúzódik társaitól, egyre inkább magányossá válhat, korábbi jó teljesítménye fokozatosan romolhat. A kezelés lehetőségei A gyógykezelés lényegét a viselkedésterápia és az agyban bizonyos idegi ingerületátvivő rendszerre ható antidepresszáns gyógyszerek alkalmazása, illetve e kettő kombinálása képezi.