Nagy- és kiskarácsony más-más funkciókkal Az adventi időszak utolsó napja, karácsony vigíliája (böjtje) december 24., azaz Ádám-Éva napja. Ekkor a téli napforduló, a középkori évkezdet és a Jézus életével kapcsolatos jelenségek együtt tűnnek fel a néphagyományban. A karácsonyi asztalra helyezett ételek - szentelt ostya, mézbe mártott fokhagyma, dió, alma - a család tagjainak az egészségét biztosították. A karácsonyi halevéstől azt gondolták, hogy a következő évben sok pénzük lesz. Mindez mutatja, hogy karácsony régebben az újév első napja is volt. Feltehetően a naptárreform miatt keveredett így össze néhány jeles nap. Így a kiskarácsony az újév elnevezése lett azután, hogy a "Nagykarácsony" elvesztette e funkcióját. Kevesen tudják, hogy karácsony napja valójában nem december 24., hanem december 25. A KARÁCSONYI ÜNNEPKÖR I. - Életfa Program. Bálint Sándor néprajzkutató felidézi, hogy a karácsony a niceai zsinat határozata értelmében Jézus Krisztus földi születésének emléknapja. Vagyis a 4. század óta ünnepeljük ezt a napot, amely a paraszti életben a család ünnepe volt: december 25. munkatilalommal járt.
Van azonban "szén" cukorból, amit aztán már jócskán találni a harisnyákban. Az ajándékokat – amelyek általában csokiból és karamellából állnak - egyébként a hagyomány szerint egy jóságos boszorkány, Strega Buffana asszonyság osztogajta a kötényéből, akinek a gyerekek előző este tejeskávét és süteményt készítenek a szobába, hogy jóllakhasson, ha arra jár. Adventi szokások, hagyományok, hiedelmek » Virágot egy mosolyért. Lengyelország Lengyelországban a karácsony elsősorban keresztény ünnep, de természetesen igen erős családi jelleggel. Első napja december 24-e, amelynek estéjén a gyerekek a felnőttekkel egyetemben az eget kémlelik arra várva, hogy meglássák az első csillagot, mely Lengyelországban a betlehemi csillagot jelképezi, és amelyet ők Gwiazdkának neveznek. A karácsony pedig hivatalosan akkor kezdődik, amikor valaki észreveszi a csillagot, és elkiáltja annak nevét. A karácsonyi böjt szellemében karácsony vigíliáján, azaz december 24-én éjfélig nem esznek húst, az ünnepi asztal alá pedig szalmát és szénát terítenek, felidézve ezzel Jézus születését.
Az ajándékokról Befana, a jóságos boszorkány gondoskodik, aki január hatodikán hozzá a csokit, vagy a karamellát a jó gyerekeknek. A lengyeleknél a Karácsony este az ég kémlelésével, és a "Betlehemi csillag" keresésével kezdődik. Ezután helyet foglalnak az asztalnál, ami alá szalmát és szénát szórnak, így megemlékezve a kis Jézus születéséről. Az étkezést babonás okokból komoly szabályokhoz kötik, például csak páros számú ember foglalhat helyet az asztalnál (a balszerencse elkerülésére), és a végén egyszerre állnak fel az asztaltól – ugyanis a néphit szerint, aki először feláll, azt a halál fenyegeti. Az írek lengyeleknél otthonait karácsonykor örökzöldek tarkítják. Az ablakba a szentháromságot jelképező három gyertyát tesznek, vendégszeretetüket pedig úgy fejezik ki, hogy Szenteste az ajtajaikat nem zárják be, ha esetleg József és Mária, valamint a Kisded pihenésre vágyna. Karácsony másnapján gyakoriak a maskarás felvonulások a tereken. Békés, boldog karácsonyt kívánunk!
A finnek szerint egyenesen a lappföldi Roveniemi városából. Luca napján készül többek között a háromlábú luca széke, amire a karácsonyi éjféli misén felállva megláthatók a boszorkányok. Ezen a napon a lányok közös szórakozása volt a gombócfőzés és az ólomöntés, amelyek segítségével jövendőbelijük neve derülhetett ki. Napjainkban az ünnepi előkészületekhez szorosan hozzátartozik az adventi koszorú, amit akár a saját magunk is elkészíthetünk.