Vers: Mi Mindig Búcsúzunk... Reményik Sándor versek listája Mi mindig búcsúzunk Az éjtől reggel, A naptól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el, Minden szótól, amit kimond a szánk, Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, Minden sebtől, mely fájt és égetett, Minden képtől mely belénk mélyedett, Az álmainktól, mik nem teljesültek, A lángjainktól, mik lassan teljesültek, A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk, A kemény rögtől, min megállt a lábunk. Reményik sándor mi mindig búcsúzunk. Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más, -minden könny, -vigasz. Elfut a perc, az örök idő várja, Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána. Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj, Hidegen hagy az elhagyott táj. Hogy eltemettük: róla nem tudunk, És mégis mondom néktek, Valamitől mi mindig búcsúzunk.
Fontos megtanulni azt, hogy a búcsú elengedhetetlen. Meg kell élni. Együtt is és egyedül is. Ha nincs alkalmunk rá, ha haragban vagyunk, ha más dolgaink fontosabbak, és nem tudunk elbúcsúzni, hosszú ideig bánni fogjuk. Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk. Mi mindig búcsúzunk - Halottak napi szösszenet - 777. Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el, Minden szótól, amit kimond a szánk, Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, Minden sebtől, mely fájt és égetett, Minden képtől, mely belénk mélyedett, Az álmainktól, mik nem teljesültek, A lángjainktól, mik lassan kihűltek, A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk, A kemény rögtől, min megállt a lábunk. Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más, – minden könny, – vigasz, Elfut a perc, az örök Idő várja, Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána, Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj. Hidegen hagy az elhagyott táj, – Hogy eltemettük: róla nem tudunk. És mégis mondom néktek: Valamitől mi mindíg búcsuzunk.
Kép: themodernnomad Borítókép - Fotó: búcsúzunk Blog Téglásy Nóra Téglásy Nóra Szeretem az életet. Szeretem a kihívásokat, amikkel Isten szembesít. Szeretem a mélyről jövő mosolyokat a saját arcomon és másokén is. Szeretek katolikus fiatal felnőttként élni, segíteni, helytállni a világban, a rendezvényszervezői szakmában. Hálás vagyok.
De valahol azt mindenki érzi, Hogy az eltöltött hosszú éveket, A szívünkben fogjuk őrizni. Mégis fájdalmas az utolsó búcsú. Nehezen, de elválunk egymástól. Mindenki vidám, s egyben szomorú. Talán, még egyszer visszatérünk, De most hátat fordítva az iskolának, Teli reményekkel végleg elmegyünk! A tanítás utolsó napján Mi elmegyünk, a tanításnak vége, vakációnk már, több nem lesz nekünk. Elhagyjuk az iskolánk kapuját, így fut majdan tovább a mi életünk. Tovarobog, mint gyorsvonat az éjben, mi csak sejtjük, milyen kinn a táj. Megszerzett tudásunk poggyászként cipeljük, nagy szükségünk lesz rá, mert haladni muszáj. Mi búcsúzunk -, osztályunk küszöbét, nem lépjük át, soha már talán. Reményik Sándor: Mi mindig búcsúzunk. És nem fogunk többé együtt lenni, mint ifjú diákok, sok fiú s leány. Emlékeink is halványodnak majdan, mint ahogyan ablakra pára száll. Az iskolánk kapuján kilépve, megmarad mibennünk egy örök hiány. A búcsú mindig veszteséget érzet, elhagyjuk egymást, mint vonat állomást. Gyertek tehát, vígadjunk utoljára, igyunk meg hát, egy végső áldomást!
Régi harcok, régi kopott könyvek, Derű, mosoly, néha fájó könnyek. Múlik minden, suhannak az évek, Búcsút intünk, múló diákévek. Hemingway
november 10th, 2020 Szabó Zsuzsa Gyászhír 2020. november 8-án 59 éves korában elhunyt BÁRÓ FARKAS CSABA négyesfogathajtó versenyző. Temetése 2020. november 13-án, 12 órakor a Medgyesegyházi temetőben lesz. Mi mindig bucsuzunk. Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt…", (Kosztolányi Dezső: Halotti beszéd) Gyászol Békés megye lovastársadalma Szomorúan és döbbenten fogadták a békési lovasok a hírt: meghalt Báró Farkas Csaba, a kétsopronyi ménes tulajdonosa, négyesfogathajtó versenyző. Báró Farkas Csaba a lovak iránt elkötelezett medgyesegyházi családba született 1961-ben. Fiatalon a lovak közelébe került, s a családdal a környező települések versenyeire járt rendszeresen. Medgyesegyházán pedig a család, az elhunyt édesanya emlékére, Margit Kupa néven fogathajtó versenydíjat is alapított. A kilencvenes évek elején kétsopronyi tanyáján megalapította saját ménesét, ahol nóniusz lovakat tartott. Különösen büszke volt Ceylon (N XXXV tm) nevű nóniusz ménjére, akivel a kecskeméti színház színpadán a legszebbeknek járó különdíjat vehette át 1996-ban.
Az életet, mely jutalmaz és büntet, s melyben az ember örökké diák, most jelképezi zöld májusi ág, s halljuk: reménytől szívetek hogy lüktet. Szép lassúsággal, búsan szól az ének, föl-fölrepülne, leszáll, tétováz, a sok kopott pad integet felétek, tán könny is csordul, nem tudni okát. Elsápadva a messzeségbe néztek, s a szívetekben fölzeng, hogy: tovább! Reményik Sándor-Mi mindig búcsúzunk - Invidious. Ballagás Eljött az idő, amire régóta vártunk, amióta beléptünk az iskola ajtaján csak erre a percre vártunk, Számoltuk a hónapokat, a heteket, kínzó napokat, a hosszú órákat, a legvégsőbb rövid perceket. Eljött a pillanat, és szabadok vagyunk! De igazán senki sem boldog, talán egy kicsit visszahúz a szívünk. Lehet, hogy egymást már nem látjuk soha, de végig kísérnek azok az emlékek amit nekünk adott az iskola. Csak nézzük egymást, és nem tudunk szólni, Nem tudjuk elmondani, hogy jó volt veletek, Hogy nagyon fogtok hiányozni, Hogy jó lenne még egyszer, utoljára együtt visszaülni az üres osztályba csak egyetlen pillanatra. Vagy egyszerűen nem mondjuk el, Hogy az emlékeket, a tanárokat, a barátokat, És egymást, soha nem feledjük el.