Nem éri meg csak vàrni. Én 32 éves voltam, ha addig vàrok, és szűzen ismer meg az igazi, biztosan hülyének nézett volna. Ne a szerelmet keresd, hanem azt az embert, akivel ez kibontakozhat. Ő az, akit a legközelebb érzel magadhoz. Akkor, amikor két ember annyira fontos a másiknak, hogy együtt létezzenek. Ehhez pedig közös élményekre, közös lelki alapokra van szükség. Óóóóhhhh.... Úgy találtam rá, hogy mindketten segítettünk költözködni egy közös ismerősnek. Bármelyik pillanatban, bárhol. Szerintetek mikor jön el az igaz szerelem? Ti hol találtatok rá? Megéri türelmesnek lenni és várni? További ajánlott fórumok: Nem találok igaz szerelemre! Érdemes egy 5 éves kapcsolatot felrúgni az igazi szerelemért? Az igazi nagy szerelem elmúlik valaha? Anyagi jólét és igazi szeretet vagy fiatal szerelem? Szerintetek igaz az, hogy csak egy nagy szerelem létezik az ember életében? Egy váláson és harmincon túl jöhet még az igaz szerelem?
Egy idő után a folytonos izgalmat és kétséget fel kell váltsa a nyugalom és a kényelmes érzések. A kapcsolat korai szakaszában folyton pillangókat érezhetsz a gyomrodban. A szíved kihagyhat egy ütemet, amikor megpillantod. Izgatottá válhatsz a gondolattól, hogy végre újra láthatod őt. De ez az intenzív érzés el fog múlni. A szerelem kilengéseit felváltja a kényelmes, kellemes együttlét – és ez így van rendjén. Valójában ez egy gyönyörű dolog. Egy mérföldkő, amelynek elérése azt mutatja, elmélyült a kapcsolatotok. Ha ezt érzed, nem kell megijedned. Ez nem azt jelenti, hogy mostantól minden unalmas és megszokott lesz. Attól, hogy egy kapcsolat megszilárdul, még nem kell kivesznie belőle a szenvedélynek és az újdonságkeresésnek. Az igaz szerelem olyan, mintha hazaérkeznél. Otthon érzed magad a párod mellett. Önmagad vagy, és nem kell semmit cenzúráznod. És ha jól csinálod, ez az otthon nem válik egyhangúvá és unalmassá. Bele tudjátok vinni a saját személyiségeteket, és az életet egy hosszan tartó boldog hullámvasúttá tudjátok alakítani.
Hiánya szinte fizikailag fáj, mintha egy részem hiányozna. Mellette önmagam lehetek, harmóniába vagyok. Vele minden a helyére áll, és hiszem az élet szép. És igen az élet szép, mert Ő széppé teszi. Boldog vagyok minden pillanatban, amit vele tölthetek. Szeretnék még nagyon sok időt vele lenni, remélem megadatik ez nekünk. Érzem olyan csodák várnak még ránk, amit feltétlenül meg akarok élni. Vele. Sok bakancslistás álmomat csak Vele tudom elképzelni, mert Ő az, akiről álmodtam fiatal koromban. Mert Ő az Igazi.
Bár a papám teljesítette ezt a kérést, a mamám nem volt hajlandó békülni. Milyen szerencse... 1949. augusztusa: amikor a nagyszüleim sorsa örökre megpecsételődött Helyettem meséljen most Berci papa és Erzsi mama egyetlen szem fia, az én apukám, akiért örökké hálás leszek a nagyszüleimnek. "Világ Ifjúsági Találkozó. Sport, kultúra, konferencia: több mint tízezer fiatal 82 országból, köztük apám és anyám. Apám kollégiumi barátja, Imre és anyám szobatársa, Ica már jártak, egy pár voltak. Szüleim velük négyesben járták a várost, a rendezvényeket. Hűvösek voltak az esték, ezért anyámék kimentek Pestimrére, hogy meleg takarókat kérjenek a mamától. Aznap este Imre Icával, édesanyám apámmal bújt egy takaró alá a Duna parton. A szó legszorosabb értelmében összemelegedtek. Apám a VIT után, anyám szavaival élve visszafogottan kezdett el udvarolni. Mozi, farsangi bál, anyám népi táncolt, apám eljárt megnézni. Márciustól anyám szülésznői gyakorlatra ment Pestre, az István kórházba. Leveleztek. Apám a bemutató iskolában tanított, és amíg dolgozatot íratott a gyerekekkel, írt anyámnak, hetente egyszer.
A költözésben Bercike (nagypapám) izsófalvi barátja segített, és ott éltünk egészegen 2001-ig, amíg Velencére nem költöztünk (... ) 59 évig voltam a papával, kimondani is hihetetlen. Ahogy öregszem, egyre kevésbé emlékszem arra, mi volt tegnap, a régi emlékek viszont egyre élesebben vannak előttem. Már homályosodik az arca, a hangja, de az együtt töltött 59 évben annyi minden történt velünk, hogy az elmúlt 12 évben, mióta ő meghalt, azokból táplálkoztam. És táplálkozom a mai napig. Sok nehézség volt a mi időnkben is, sok tragédia, és nem volt a mi kapcsolatunk sem mindig felhőtlen, de sosem jutott eszembe más férfira nézni, hiszen megesküdtem, hogy mellette maradok, amíg a halál el nem választ. Szerettem őt, és szeretem a mai napig. Amikor a kórházban elköszöntem tőle, ő megszorította a kezem, és tudtam, hogy mennie kell, de abban is biztos vagyok, hogy még találkozunk (... ) A mi időnkben nem volt ilyen divatos a válás, és a problémákat is igyekeztünk mindig megoldani. Ha veszekedtünk, ő csak beült a fotelbe, felhangosította a meccset, és nem szóltunk egymáshoz napokig, öreg korában pedig alkalmi süket lett, és csak azt nem hallotta, amit én mondtam neki.
FORRÁS: UNSPLASH Mégis a hátralévő életünk során sokat gondolunk vissza erre a szerelemre úgy, mint a nagy, lángoló szerelemre. Hiszen tényleg olyan volt, mint egy szappanopera, szakításokkal, kibékülésekkel. A harmadik az érett szerelem Ez akkor jön el, amikor már tisztában vagyunk azzal, hogy mit várunk saját magunktól és a másiktól. Mik azok a piros zászlók, amiket ha meglátunk, akkor az biztos jele annak, hogy egy kapcsolat nem működhet. Sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, mélyebb érzés ez, mint az előzőek, és ha szerencsénk van, akkor ez valóban az egész hátralévő életünkben kitart. Ez volt eddig az elmélet, de vajon a gyakorlatban is így működik? Én nem hiszek abban, hogy az ember szerelmi életét bármiféle szabályok vagy általánosságok közé lehetne szorítani. Persze az első szerelemben még valóban naivak vagyunk, és csak ismerkedünk a saját érzéseinkkel, azzal, hogy a különböző helyzetekre hogyan reagálunk. De hogy azután mi jön? Azt már embere válogatja. Nem is egyformán vagyunk szerelmesek, nem egyforma intenzitással.