Örökség, gyerekek, Toxikoma. A Nők Lapja 2021/35. számának interjúja. Magyarország egyik legfoglalkoztatottabb színésznője, számos művészfilm és alternatív színházi produkció készül a részvételével. Most éppen a Toxikoma című moziban láthatjuk, de a karantén alatt is megnézhettük a Békeidő című filmdrámában, online. Természetes játékstílusával egy modern színészgeneráció jeles képviselőjévé vált. "Az életem a fontos, nem a karrierem!" – Török-Illyés Orsolya színésznővel beszélgettünk | Nők Lapja. Azt mondtad a telefonban, Szegeden vagy. Min dolgozol? Egy dinnyetermelő falu lakóinak életét dolgozzuk fel egy művészeti projekt keretében, Antje Schiffers német képzőművésszel és Erdődi Katalin kurátorral közösen. Az előadást a Goethe Intézet finanszírozza, és augusztusban, a Thealter Nemzetközi Színházi Fesztiválon lesz a bemutatója. A cél az, hogy közelebb hozzuk ezeknek az embereknek a mindennapjait, gondjait, örömeit a nagyközönséghez, és egyúttal őket magukat is egymáshoz, idénymunkásokat, termelőket és felvásárlókat. Fontosnak tartom, hogy párbeszéd alakuljon ki a különböző társadalmi rétegek között, hiszen csak akkor oldódhatnak a feszültségek és a bizonytalanságok.
Mint ahogy azt is kéjesen fájdalmas volt megtapasztalni, hogy a személyes eltávolodás akár inspiráló is tud lenni a közös munkában. Nagyon örülök, hogy remélhetőleg film is készül mindháromból, de mivel úgy érzem, hogy már nem közösen gondolkodunk ezekről a témákról, a személyes utamat már nem szolgálja. Ezért mondtam le a közös munkát, annak ellenére, hogy korábban megígértem, hogy leforgatom a két hátralevő részt. Ezek a történetek nélkülem is működnek, sőt általánosabbá is válhatnak, és azt is megnyugtató volt hallani, hogy a lányom számára például érzelmileg elviselhetőbb volt új szereposztásban végignézni az előadásokat. Hajdu Lujza és Török-Illyés Orsolya Forrás: Jurányi-ház Nemrég részt vettél egy projektben, amelyben a szereped jóval túlmutat a színészmesterségen. A békési dinnyetermelő térség (Nagykamarás, Medgyesegyháza) lakosaival hoztatok létre egy kollaboratív színházi előadást, amit a szegedi THEALTER fesztivál keretében mutattatok be. Maszol - Új Magyar Szó online. Mesélnél erről? Nagyon szerettem ezt a projektet.
Akkor, annak az anyagnak a megismerése során alakult ki benne az érzés: "nekem nincs jogom, hogy ítélkezzem, még azzal sem, aki kifejezetten rosszindulatú volt". Amikor Alinda a romániai gyerekkorról kérdezi, és arról, az anyja beszélt-e neki elvekről, tudta-e, hogy egy diktatúrában élnek, többek között elmeséli, hogy bár "egyértelmű volt az ellenállás", amit az anyjától hallott, de "óvatosan kellett erről beszélni, lehettek problémák", ilyen probléma volt például egyszer az, hogy bevittek a színházból kellékpénzt, nyomtatott dollárokat, és valaki feljelentette az anyját, hogy a gyerekeknél dollár van, miközben nem lehetett otthon valutát tartani. A Ceausescu születésnapján és a romániai felszabadulás augusztus 23-i ünnepére rendezett felvonulásokon sem vett részt, az anyja nem engedte, pedig "iszonyatosan szerettem volna részt venni az augusztus 23-i ünnepségeken, mert gyönyörű szép karikákkal kellett volna ilyen mutatványokat csinálni, egyszerre sok gyerek, elképzeltem, hogy az nagyon menő lehet, de anyukám nem engedett".
Mennyire látod a fiatalkori magad benne, mennyire próbálod tudatosan segíteni, hogy neki könnyebb legyen rátalálni a saját hangjára a színház világában, úgy, hogy az édesanyja színész? Egyre inkább úgy látom, hogy nehezen könnyíthető ez az út szülőként, neki kell végigjárni, megtapasztalni mindent. 17 éves, és nagyon sokszor, mikor a saját problémáiról beszél, akkor azt mondanám, hogy tudom, ezen én is keresztülmentem. De közben meg azt érzem, hogy az ilyenfajta tanács vagy megerősítés sokszor kontraproduktív. Mert ebben az időszakban mindent szeretnél, csak nem azt az utat járni, amit a szüleid, hiszen a kudarcaikat is látod. Ez nem azt jelenti, hogy nem tartom fontosnak elmesélni a saját tapasztalataimat, mert nekem, úgy érzem, ez anyámmal kimaradt. Gina Fotó: Radnóti Színház/Dömölky Dániel Rajtad keresztül kapja a színházi szerepeit? Nem, egyáltalán nem. Saját szakmai élete, sőt saját projektjei is vannak. Az ő generációjának nagy előnye, kvalitása, hogy nem csak egy területen képzelik el az életüket.