A szupernagy tömegű fekete lyukak viszont legalább több milliószor nagyobbak, mint a Nap, eredetük pedig ismeretlen. A kutatók azonban úgy vélték, hogy a Tejútrendszerre jellemző csillagok gázaikat kiárasztják a csillagszéllel, emiatt nem alakulhatnak ki akkora fekete lyukak, mint az LB–1. A csillagászoknak most magyarázatot kell találniuk a jelenségre – mondta Liu Csi-feng. A csillagászok egyelőre még csak kezdik felmérni a fekete lyukak óriási mennyiségét és formálódásuk mechanizmusát – mondta David Reitze, Kaliforniai Műszaki Egyetem (Caltech) munkatársa. Az LB–1 fekete lyukat egy nemzetközi kutatócsoport fedezte fel a kínai LAMOST teleszkóp segítségével azáltal, hogy hosszú időn át figyelték több nagyobb csillag mozgását. Az eredményeket megerősítette a világ legnagyobb optikai teleszkópjai közül kettő is. Ezt a módszert évtizedeken át kevés sikerrel alkalmazták az eszközök korlátozottsága miatt, a 2001 és 2008 között épült LAMOST azonban lehetővé teszi a kutatók számára, hogy egyszerre akár négyezer csillagot is megfigyeljenek.
Többek közt ilyen párolgó fekete lyukakat kutat 2008 -ban felbocsátott GLAST műhold, amely gammasugár -felvillanásokat keres az égbolton, amelyek összefüggésbe hozhatók a részecskepárolgással. [1] Tömege [ szerkesztés] A mikro-feketelyuk Hawking számításainak eredményeként vonult be a tudományba. A részecske m nyugalmi tömege ahol r a részecske Schwarzschild-sugara, az elemi hossz, c a fénysebesség, G a gravitációs állandó. Ez a tömeg megfelel egy kisebb hegy tömegének. [ forrás? ] Jegyzetek [ szerkesztés] ↑ "Primordial black holes as a source of extremely high energy cosmic rays", A. Barrau, Astroparticle Physics Volume 12, Issue 4, January 2000, Pages 269-275; "Satellite could open door on extra dimension", M. McKee, 30 May 2006, New Scientist