Bár a 65 évvel ezelőtti forradalmat leverték, éppen a lázadás vérbe fojtása mutatta meg, hogy nem azé az igazi erő, aki a tankok tetején érkezik, hanem azé, akinek van bátorsága tiltakozni – tette hozzá Fekete Zsolt. Szemtanúk visszaemlékezésére hivatkozva elmondta, hogy szinte rögtön a tragédia után százak jelentkeztek véradásra. "Táplálkozzunk abból az összefogásból, amely közvetlenül a sorsfordító tragédia után, az első döbbenetből eszmélő salgótarjániakat jellemezte városunk történelmének legsötétebb napjaiban" – hangsúlyozta a polgármester. A nógrádi megyeszékhelyen 1956. december 8-án mintegy négyezren tüntettek két munkástanácsi vezető kiszabadításáért az akkori Vásártéren, amikor karhatalmisták és szovjet katonák tüzet nyitottak a békés tömegre. ORIGO CÍMKÉK - sortűz. A sortűznek levéltári források szerint 46 halálos áldozata volt, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (Pofosz) 131-re teszi az áldozatok számát. Bérczesi Mihályné, a Pofosz Nógrád megyei elnöke arról beszélt, hogy nem sikerült tisztázni az áldozatok számát, de hangsúlyozta, nem 46-an haltak meg.
Miután Soldatic jugoszláv nagykövet a hajnali órákban arról tájékoztatta Szántó Zoltán államminisztert, hogy a jugoszláv kormány menedéket biztosít Nagy Imrének és társainak, 6 és 8 óra között a jugoszláv nagykövetségre érkezett Nagy Imre, Donáth Ferenc, Losonczy Géza, Lukács György és Szántó Zoltán. A követségen 43-an kaptak menedékjogot. Mindszenty József bíboros az amerikai követségen kapott menedékjogot. Soldatic közvetítette Tito jugoszláv elnök Nagy Imrének és társainak címzett üzenetét, hogy ismerjék el a Kádár-kormányt, amit ők egyhangúlag elutasítottak. Bibó István, a törvényes magyar kormány az Országgyűlés épületében maradt egyetlen képviselője kiáltványt adott ki. Az 1956-os sortűz áldozataira emlékeztek Salgótarjánban. Ebben leszögezte, hogy Magyarországnak nincs szándéka szovjetellenes politikát folytatni, és visszautasította azt a vádat, hogy a forradalom fasiszta vagy antikommunista irányzatú lett volna. Felszólította a magyar népet, hogy a megszálló szovjet hadsereget vagy az esetleg felállított bábkormányt ne ismerje el, vele szemben a passzív ellenállás összes fegyverével éljen.
Volt egy salgótarjáni fiatal, Ravasz István az ELTÉ-n tanult. Amikor kitört a forradalom, édesanyja arra kérte, hogy utazzon haza Tarjánba, nehogy baja essék Pesten. Így is történt; december nyolcadikán szenet lapátolt szülei háza előtt, amikor egy eltévedt golyó eltalálta, véget vetetve az életének. 19 éves volt. A Nógrád megyei kegyetlenkedéseknek, tömeggyilkosságoknak ezzel még nem volt vége. A pufajkások hivatalos akcióikon kívül is hajtottak végre szabad portyákat, pusztán személyes szadizmusuk kielégítése érdekében. Külön kell szólni azokról az esetekről, amikor a karhatalmistáknak határozott céljuk volt az ellenségnek tartott letartóztatottak meggyilkolása: 1956. december 13-án megkínozták, megölték, majd az Ipolyba lökték a salgótarjáni acélgyár nemzetőrségének két vezetőjét. Számos szemtanút a Szovjetunióba szállítottak. Hírek - Az 1956-os forradalom és szabadságharc rövid története | Page 3 | CanadaHun - Kanadai Magyarok Fóruma. Az ÁVH pribékjei a mészárlást követő hetekben-hónapokban, több szemtanút agyonvertek, hogy ne maradjanak hiteles tanúk, akik elmondanák, hogy mi történt 1956. október 8.
Elmondta, az acélgyári dolgozókat visszatartották, mire ők a térre értek már rengeteg halott és sebesült feküdt ott, "az utat és járdát emberek tetemei takarták be a rendőrségtől a templomig". A Pofosz megyei vezetője azt kérte a még élő hozzátartozóktól és a fiataloktól, hogy ne hagyják elveszni 1956 emlékét. A salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház emlékező műsora után intézmények, szervezetek, pártok helyezték el koszorúikat, virágaikat az emlékműnél, köztük a Pofosz, a városi Fidesz-KDNP, az ellenzéki összefogás pártjai, a Salgótarján, Szeretem! Egyesület, valamint Ponyi József '56-os elítélt. A megemlékezés előtt ökumenikus istentiszteletet tartottak a Kisboldogasszony templomban, ahonnan a résztvevők emléksétán vonultak a December 8. térre.
A tömegben kitört a pánik, egyesek viszonozták a tüzet, de a többség futásnak eredt. Egy szemtanú szerint vérző testekkel volt tele az utca – írja a Mú A tömeggyilkosság áldozatainak számáról a mai napig nincsenek pontos adatok. Negyvenhat személyről tudunk, akik a sortűzben vesztették életüket, bár egyes források százharminc vagy annál is több halottról beszélnek, a sebesültek száma pedig száznegyven és százötven közé tehető. Ezzel azonban a kisebb-nagyobb tüntetéseknek, megmozdulásoknak nem lett vége. A következő napokban Hódmezővásárhelyen, Gyulán, Zalaegerszegen, Kevermesen, Gyomán, Egerben és Miskolcon is a salgótarjánihoz hasonló embertelen, brutális jelenetek zajlottak. Ami Nógrád megyét illeti, ott a sortűz után is folytatódtak a kegyetlenkedések, gyilkosságok. Szakolczai Attila Megtorlás és restauráció című tanulmányában ír erről az időszakról: "A pufajkások hivatalos akcióikon kívül is hajtottak végre szabad portyákat, pusztán személyes szadizmusuk kielégítése érdekében. (…) Külön kell szólni azokról az esetekről, amikor a karhatalmistáknak határozott céljuk volt az ellenségnek tartott letartóztatott meggyilkolása: 1956. december 13-án megkínozták, megölték, majd az Ipolyba lökték a salgótarjáni acélgyár nemzetőrségének két vezetőjét" – idézte a Családháló Bár 1997-ben a Legfelsőbb Bíróság ítélete kimondta, hogy a nemzetközi jog durva megsértésével elkövetett bűncselekmények háborús bűntettek soha nem évülnek el, a salgótarjáni sortűz miatt indított eljárásokban egy elmarasztaló ítélet született: egy volt karhatalmistát felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek.