2006. októberében egy tiszavasvári tanár Olaszliszkán autójával elsodort egy roma kislányt, akinek semmi baja nem esett, de a feldühödött rokonság a tanárt – két lánya szeme láttára – agyonverte. A tragikus hirtelenséggel tavaly februárban elhunyt író, Borbély Szilárd így nyilatkozott a darabról: A hírek világa a felejtésre épít, hogy mindig jön egy újabb eset, amellyel egy-két este erejéig borzolják a kedélyeket. A folyamat lényege, hogy az előzőt a következővel kitöröljék. Hogy ne legyen a közösségeknek emlékezete. Színpadon az olaszliszkai lincselés. Mert az emlékezet erőt és tartást ad, és tanulsággal szolgál, vagyis morális jelentéssel. Emlékezni munka. Sokszor kellemetlen, de muszáj. Cikkek és videóbeszélgetések gyűjteménye Borbély Szilárdról
Egy esztelen, véletlenszerű gyilkosság? Tömegpszichózis? A vérükben van? Vagy ez éppen hogy egy tragikus társadalmi tünet, a magára hagyott vidéki cigányság segélykiáltása? Valahol érthető? Végső válasz nincs, tessék tehát választani, kinek melyik a kényelmes. Play aruhaz letöltés telefonra Telekom ügyfélszolgálat menü Borbély Itt Fekete játéka reflektált és stilizált, akárcsak a kétszeres halál, a tanáré és az íróé – szép megoldás, és persze perfekt színészi jelenlét. Haumann Péter és Bán János. Forrás: Fotó: Puskel Zsolt Ahogy az összetett mondandóhoz méltón odaadó és ugyanakkor fesztelen a többi alakítás is; Szirtes Ági a Bíró, Borbély Alexandra az Ügyész és Pelsőczy Réka az Ügyvéd szerepében szépen egymáshoz illeszti e szégyenletes bűnténynek nemcsak megannyi mozzanatát, de azok motivációit is. Pálos Hanna a Karvezetőt játszva sokszor helyettünk beszél – ez is elgondolkodtató, ha hajlandók vagyunk elgondolkodni. Borbély Szilárd: Az olaszliszkai – a mefiblogon. Máté Gábor körültekintően, töprengőn rendezte meg Az olaszliszkai t. Nem kelt színházi szenvedélyt, nem forral vért, hagyja, hogy az előadás nézői maguk rakják össze az elemeket: Borbély Szilárdot, a lincselést, az eltűnt kelet-magyarországi zsidóság eltűnt emlékezetét – és ami még erről az eszükbe jut.
Olaszliszka szégyene elevenebb, mint valaha | Fotó: Katona József Színház / Dömölky Dániel - 2015. október 12., hétfő 20:13 Borbély Szilárd a 2006-os olaszliszkai lincselésről írt drámájában megalázott, kifosztott emberekről írt, régi és új bűnökre emlékeztetett. Tavalyi öngyilkosságát, az odáig vezető rémségeket ugyanúgy nem szabad elfelejtenünk, ahogy Olaszliszka tragédiáját sem. Ezt állítja a múlt héten bemutatott Az Olaszliszkai, amely most a Katona József Színház legfontosabb előadása. Az Olaszliszkai című előadás két tragédia történetét meséli el. Mindkettő mélyen személyes ügy, de az egyikből, a 2006-os olaszliszkai lincselésből szimbólum lett, a kibékíthetetlen társadalmi ellentétek, a pillanatok leforgása alatt elharapózó erőszak, a vak, ostoba gyűlölet jelképe. A másik tragédia Borbély Szilárd költő, író halála. Borbély tavaly lett öngyilkos. Régóta depresszióval küzdött, de életének legsötétebb eseménye nyilvánvalóan nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy nem volt kedve ezen a világon maradni.
"Amikor az egyik ember megöli a másikat, elmondhatatlan és felfoghatatlan borzalom esik meg" – nyilatkozta egy interjúban a súlyos depresszióval küzdő költő, aki tavaly végül feladta a küzdelmet, és öngyilkos lett. Verseiben, prózáiban és esszéiben állandóan ott kísért a borzalmas emlék, amit már az olyan kötetcímek is jeleznek, mint a Halotti pompa vagy az Egy gyilkosság mellékszálai. Műveiben gyakran visszatér a filozófiai kérdés, hogy miként lehetne értelmet adni a teljesen értelmetlen halálnak. Görög tragédiára hasonlít Az olaszliszkai is erre keresi a választ, tehát nem egy dokumentumdrámáról van szó. "Nem azzal a szándékkal íródott, hogy feldolgozza ezt a konkrét esetet, hanem ennek kapcsán beszél rólunk, emberekről, meg erről az országról. És hát eléggé lelombozó a véleménye" – mondta lapunknak Fekete Ernő, aki az áldozatot fogja játszani az előadásban. Fekete Ernő Az olaszliszkai olvasópróbáján Forrás: Daniel Domolky - Dömölky A darab leginkább egy görög tragédiára hasonlít, ami a mai Kelet-Magyarországon játszódik.
kritika "Legkülönb ember, aki bátor S csak egy különb van, aki: bátrabb. " Ady Bárkinek bármi is lesz majd a véleménye az Az olaszliszkai című előadásról, az biztos, a Katonától semmilyen körülmények között nem vitatható el sem a bátorság, sem az erős társadalmi felelősségvállalás szándéka, amit színházként, színházi eszközökkel visel ezzel az előadással a közös, rendezetlen társadalmi ügyeinkért. Az pedig hogy sokaknak sokféle lesz majd a véleménye már abból is sejthető, hogy az első sajtóhírek máris arról szóltak, felháborodott a darabon, és a színház beperlését is fontolgatja a Szögi család már a szövegk önyv alapján is, az előadást még meg sem tekintve. Az olaszliszkai, mint dráma nem megtörtént események dokumentumszerű visszatükrözését tűzte ki céljául. A darab pedig a címe ellenére nem is csak A z olaszliszkai című drámát dolgozza fel, hanem azt kibővíti, dramaturgiailag az írót is belefoglalja, egy másik művének a részleteinek a beépítésével ( Egy gyilkosság mellékszálai). A Katona előadása ezzel egy sokkal komplexebb képet kíván az előadással megfogalmazni, mint ami csak az eredeti dráma bemutatása lenne.
Hangmérnök: Mazán Attila. Külön köszönet a Simor Ügyvédi Irodának. Az előadásban szereplő festmény alkotója Anna Margit, a kép címe: Chád Gádja (Egy gödölye), a képet a HUNGART © 2015 engedélyével használjuk. A CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivállal közös program.