és az anyagi csőd miatt megrendült az önkényuralmi rendszer, ez nehezítette Ausztria helyzetét. Változásokra volt szükség. Ferenc József menesztette Bachot, elfogadta az alkotmányosság igényét, majd kibocsátotta az októberi diplomát. A tervezet Magyarországon az 1847-es állapotokat állította volna vissza, a magyar önállóságot jelentősen korlátozva. Ez az elképzelés teljes elutasításra talált Deákék körében(ragaszkodtak a 48-as törvényekhez). Ferenc József módosította az elképzeléseit a februári pátensben, de ez is elfogadhatatlan volt a magyarok számára. Az 1861-es országgyűlésen nem is az volt a kérdés, hogy visszautasítsák-e a császár elképzeléseit, hanem, hogy milyen módon tegyék ezt meg. A kiegyezéshez vezető ut unum sint. Két vélemény alakult ki. Az egyiket a Határozati Párt képviselte, Teleki Lászlóval az élen. Szerintük Ferenc József nem törvényes király, ezért egyszerű határozat formájában kell visszautasítani. A Deák vezette Felirati Párt elfogadta Ferenc Józsefet magyar királynak, ezért feliratban kívánták visszautasítani.
Felirati Párt, utóbbié pedig a gróf Teleki László irányította Határozati Párt soraiban tömörültek. Amikor május 7-én Teleki László öngyilkosságot követett el, már tudni lehetett, hogy a Felirati Párt vitte sikerre ügyét, de mindez hiábavalónak bizonyult: Anton von Schmerling, aki 1860. december 13-ától volt államminiszter, a feliratot nem fogadta el. A pesti Angol Királynő Szállodában élő Deák a Schmerling-provizórium idején várakozó álláspontra helyezkedett híveivel, a korábbi centralistákkal (Eötvös József, Trefort Ágoston, Szalay László stb. ) együtt. A végső lökés: a húsvéti cikk és Königgrätz A másik félben is dolgozott a hajlandóság a kiegyezésre: gróf Apponyi György országbíró még 1862-ben, a Pragmatica Sanctióra és az 1848. évi áprilisi törvényekre alapozva dolgozta ki javaslatát, hangoztatva a külügy, a hadügy és a pénzügy közös kezelését, az országgyűlés fontosságát. A kiegyezéshez vezető út a kiegyezés tartalma és értékelése. 1865 áprilisában aztán Deák Ferenc (miután előző évben már folytak tárgyalások) megjelentette húsvéti cikkét, amely új fejezetet nyitott a kiegyezés felé vezető tárgyalásokban "uralkodó és nemzet között".
vezetőjük: – Kossuth Lajos 1851-ig Torino-ban élt, majd szerte a világban Magyarországért harcolt (politikailag) 1894-ben Torinóban halt meg és közben közel 500 beszédet mondott Mo-ért. "beavatkozás a be nem avatkozásért" segítsenek Mo-nak, hogy Ausztria ne avatkozzon be Mo életébe ezért harcolt egész életében terve: – Dunai Konföderáció terve Mo és a körülötte lévő kisebb államok Horvátország, Románia, Szerbia és Erdély egy szövetséges államot alakítana ki, ne az osztrákok telepedjenek a magyarokra. a magyar vezetőség utasította el azt a tervet Az önkényuralom csődje A z emigránsok egy kormányt alapítottak külföldön, Magyar Nemzeti Igazgatóság úgy gondolták, hogy újból szabadságharcot lehetne indítani, ehhez a franciák segítségét kérték, de nem segítettek 1859-ben Bachot menesztették, aki ezután mélyen vallásos életet élt Azután az osztrákok kompromisszumos megoldást ajánlottak a magyaroknak. A kiegyezéshez vezető út és a kiegyezés - Történelem kidolgozott érettségi tétel - Érettségi.com. Azt akarták mindenképpen, hogy az osztrákok és a magyarok mindenképpen együtt maradjanak. Ekkor lett Döblingben öngyilkos Széchenyi István, előtte írta meg röpiratát: Ein Blich, Egy pillantás.