A szavak ereje Minden szó, ami ajkadat elhagyja, vagy, amit leírsz, tükröz téged, megmutatja a gondolkodásodat. Van ereje, energiája, rezgése, tónusa. Lehet lágy, meleg, szeretetteljes, lehet gúnyos, lekicsinylő, de akár bizonytalan, félénk, szeretetre éhes is. S még lehetne sorolni mindazt, ami megbújik egy egy kiejtett, leírt szó mögött. Ha gyermeket nevelsz, mindez felerősödik, mert ők nagyon gyorsan reagálnak mind arra, ami a szavakban, s mögötte megbújik. Sőt, tovább megyek: érzékeny gyermeked még azt is érzékeli, ha hazudsz, vagy csak valamit el akarsz hallgatni. Ő nem csak a szavaidat hallgatja, hanem teljesen figyel téged, így látja tűpontosan a hangulatodat, a testtartásodat, a szemed állását, a hangod megbicsaklását. S lassan megtanulod, hogy őszinte legyél vele, s majd másokkal is. Nincs is más lehetőséged, hiszen meg fogod érteni, hogy a tiszteletét csak úgy tudod megtartani, ha felvállalod teljesen azt, aki vagy, s te is elfogadod az örömeidet, a bánataidat, a gondjaidat, az erődet, s a gyengeségeidet is.
Bár eredeti szakmáját tekintve Bennett bűvész, nem szülinapi zsúrokon és bar-micvókon lép fel, hanem tranzíción áteső cégekkel dolgozik, csapatoknak és vezetőknek tart tréningeket, így nagyon sok tapasztalata van az emberekkel és a teljesítményközpontú világgal. A Towson Egyetemen tartott TEDx előadása is a célok megvalósítása köré épült fel, de egy eddig keveset vitatott szempontból. A húsz perces szereplése során arról beszélt, hogy mekkora ereje van a szavainknak, miközben fel sem fogjuk ezt. A szavak teremteni, alkotni képesek, de ugyanúgy rombolni és korlátozni is lehet velük. Személyes szinten, azaz hogy miként beszélsz saját magadhoz. Azok a minták, amiket alkalmazol, amikor a fejedben társalogsz magaddal, alapvetően határozzák meg, hogy mi történik körülötted, az életedben. Hogy sikerül-e levizsgázni, összejön-e az álommunka. Sokszor nem a tudás vagy képességek hiánya vezet a kudarchoz, hanem a nem megfelelő belső monológ. A szavak meghatározzák az emberek közötti viszonyokat. Akárcsak személyes szinten, úgy az emberek között is lehet velük segíteni vagy épp ellenkezőleg, rombolni és kárt tenni.
Kollégám kedves felkérésnek eleget téve, egyetemistáknak tartottam előadást a szavak gyógyító erejéről. A szavainkban élő kifejező, formáló, újrateremtő erő mindennapi munkaeszközöm, ez mégis különös alkalom volt számomra. Egy ínyenc aprólékos figyelmével vizsgálhattam meg mindazt, amit az emberi kommunikáció rejtélyes, különös lehetőségekkel teli világa rejt. Ebből született blogposzt sorozatom, melyet 4 részben olvashattok. A szó, mindennapi érintkezésünk alapja, egészen közönséges, hétköznapi dolognak tűnik. De ha közelebbről nézzük, kiderül, hogy valami más, valami több is van itt. Sokat játszhatunk a SZÓval. Mert ugyan szóból ért az ember, de nem biztos, hogy miközben szóból ért, szót is ért. Azt is érezzük, hogy nagy a különbség, ha valakivel szóba elegyedünk, vagy ha megtaláljuk vele a szót. Egészen más, amikor valamit szóba hozunk, mint amikor szóvá tesszük. Amikor az ember a szavát adja, még nem biztos, hogy állja. Van úgy, hogy be nem áll a szánk, máskor hallgatunk, mert "hallgatni arany".
A mostani időszak ideális az Életünk átgondolására, a fejlődési utunk megértésére és az időszerű cselekvésre – olvassuk az asztrológiában. Péntek estére érdemes azokat a kommunikációkat időzíteni, ahol eredményt és harmóniát szeretnénk elérni. A hét tehát a jó hangulatú, termékeny beszélgetések időszaka. A héten a szavak erejével teremthetünk. "Az emberek játszanak a szavakkal. Úgy éppen, mint a gyermekek a játékkockákkal. Csakhogy a szavak veszedelmesebbek, mint a játékkockák. Nem lehet összeszedni őket, és elrakni a ládába, ha rosszul sikerült a játék. A szavak örökre ott maradnak, ahová az első pillanatok hangulatában helyeztük őket. Láthatatlanok és megfoghatatlanok, és ezért nem lehet kijavítani a hibát, amit elkövettünk velök. Az emberek hihetetlenül könnyelműen játszanak a szavakkal. " – Wass Albert A szavaknak mágikus ereje van. Tudjuk azt, hogy az embert egy energia mező veszi körül, amit egyesek aurának mások morfogenetikus mezőnek neveznek. Lelkünk és testünk kétféle energiát vesz fel.
Talán dacból nem mondtam. * És még mielőtt pálcát törtnél, kedves Olvasóm, az egészségügyi társadalom felett: nem vagyunk mindannyian ilyenek, sőt, többnyire nem ilyenek vagyunk. Sokkal több ügyes kommunikációs gesztust, emberséget, empátiát látok az orvosi mindennapjaimban, mint elnyomást, parancsolást, lekezelést, kioktatást és tapintatlanságot. És még mielőtt szkeptikusan vonod fel a szemöldököd, hozzáteszem: értelek. Sokadszorra tapasztaltam meg, amit mindannyiunknak, akik a rendszerben dolgozunk, tudnunk kéne: hogy amikor betegként, félve, kiszolgáltatottan beleütközöl egy fentihez hasonló sorompóba, az nagyot üt, és annak az ütésnek bizony ott marad a horpadt nyoma a lelkeden. Akkor is, ha nem úgy gondolta, ha csak rossz napja volt, ha épp nem volt ideje, vagy ha netán mindig ilyen - teljesen mindegy. Fáj. Ez a fájdalom pedig olyan, ami megmérgez minden más emléket. Erre fogsz emlékezni később. És még mielőtt pálcát törnél, kedves egészségügyben dolgozó Olvasóm felettem: értelek.
Legyen az egy bolti eladó vagy egy lány a villamoson. Tudod, semmibe sem kerül! Ami pedig a belső, benned zajló párbeszédet illeti, fontos alapszabály: sose mondj magadnak olyat, amit a legjobb barátodnak sem mondanál. Ne ócsárold, ne szidd magad! Az észak-amerikai indiánok úgy vélik, ha beszélünk valamiről, akkor az működésbe lendül, legyen az jó vagy rossz. Mekkora igazság! Gondolj csak bele, minden, amit ember teremt, az kezdetben gondolat volt, aztán szó lett belőle s ez vezetett a megvalósuláshoz. A könyvemben is említett negatív párbeszéd pozitívvá varázsolása érdekében íme néhány konkrét példa: Sosem csináltam még ilyet! EHELYETT MONDD: Egy új lehetőség arra, hogy valami újat tanuljak. Kizárt, hogy összejön! EHELYETT MONDD: Megpróbálom összehozni. Túl bonyolult! EHELYETT MONDD: Máshonnan, másféleképpen kell megközelítenem a problémát. Sosem leszek jobb! EHELYETT MONDD: Minden tőlem telhetőt megteszek. Dühös és csalódott vagyok, amiért nem sikerült. EHELYETT MONDD: Elszánt vagyok, hogy legközelebb még jobb legyek.
Nem volt túl jó kedvem. Beteg voltam, és bármennyire is nem akartam elhinni másfél héten át, segítségre volt szükségem. Jött is segítség Kedves Doktortól egy baráti jótanács és Híres Doktor ajánlásának formájában, de még így is szorongva tárcsáztam be aznap reggel az ismeretlen szakembert. Persze, ha onnan nézem, végül kaptam segítséget a mufurc telefonpartneremtől is, hiszen egy asszisztensi telefonszámmal mégiscsak gazdagabb lettem. Fel is hívtam, valameddig el is jutottunk, beljebb vagyok a problémámmal. Mégis ott van bennem a keserű szájíz. Felmerült később kérdésként, hogy mondtam-e Híres Doktornak, hogy orvos vagyok. Nem. Nem mondtam. Azért nem mondtam, mert önmagában a puszta gondolat is bosszant, hogy csak akkor van esélyem segítséget kapni, ha elhintem, hogy ugyanannak a megroggyant várnak az ormán harcolunk. Azért nem mondtam, mert baj, ha az empátiánkkal ennyire fukarkodunk. Azért nem mondtam, mert nem akartam egy erőfitogtatássá konvertálni a beszélgetést. Azért nem mondtam, mert nem orvosként telefonáltam, hanem betegként, vagy csak egyszerűen: emberként.