De egy novellát lehet belőle csinálni. Röviden, szatirikusan. Ma úgyis csütörtök van, szállítanom illik valamit. Papírt kértem, és rövid habozás után leírtam a címet: "Találkozás egy fiatalemberrel... " És csak tompán fájt már a seb.
A feleségemmel sétáltunk karöltve, és boldogok voltunk. A fiatalemberrel a Duna-parton találkoztam, hat óra felé. Egyszerre elhallgattam, és zavart nyugtalanság fogott el. A feleségem csodálkozva nézett rám, és én hebegve mondtam: – Kérlek... várj rám... beszélnem kell ezzel a fiatalemberrel... Odaléptem hozzá. A Duna felé nézett, csak a hátát mutatta nekem. – Én… – kezdtem habogva, félve, de akkor váratlanul megfordult, és tekintetét vasvillaként szegezte rám. – Hol a nagy szimfónia, a rettenetes színjáték a szürke láthatárról és a gőgös istenekről, akik ott lüktetnek és vonaglanak a láthatár mögött? – Ezt most villámgyorsan fejezzük be – szóltam mérgesen. A fiatalember meglepve tekintett rám. Ismertem ezt a nézést, ismertem ezt a pillantást. Találkozás egy fiatalemberrel elemzés. – Hiába nézel, ez nem Karinthy novellája. Te pedig nem az alteregóm vagy, nem a megkettőzött tudatomra építjük a történetet. Te egyszerűen egy fiatalember vagy, én pedig én – ilyen egyszerű. És ezúttal nem te kérdezel, nem te szembesítesz, hanem én.
A polgármesteretek képtelen lobbizni, senkit sem ismer, a fejlesztéseket sorra más települések viszik majd el, amelyek tudják, mit akarnak, és ahol egységes a testület a legfontosabb ügyekben. Jó ez így nektek? – Mindegy, csak annak a rohadt Orbánnak nem legyen igaza. Ne örüljön az a sok szemét fideszes. – Igen, pontosan erre a válaszra számítottam. Még egy kérdést engedj meg. Ismerlek ezer éve, tudom, hogy nehezen éltek. Arra is emlékszem, hogy a mostani munkádat az előző vezetés idején szerezted, amikor a fideszes polgármester nagyvállalkozókat csábított a városba. Egy ilyen cégnél dolgozol, nem keresel sokat, de megéltek. Találkozás egy fiatalemberrel tartalom. A te életedben, munkakörülményeidben, megélhetésedben hozott bármiféle változást az ellenzéki győzelem, azon kívül, hogy a hírek szerint a munkaadód is fontolgatja, hogy kivonul a városból, máshova teszi át a székhelyét? Jobb lett az életed tavaly év vége óta? Jobb lesz ezután az életed? A fiatalember kicsit fel-alá járkált, majd dacosan felszegte a fejét: – Felőlem dögöljön meg mindenki.
Miért, Mészáros Lőrincnek miből telik mindenre? És a Tiborcz? Miért nem én vagyok Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz? A kisember szart sem ér? Lassan ellépdeltem a fiatalember mellől. A feleségem türelmetlen lett. – Ki volt ez a fiatalember? – kérdezte. – Egy régi ismerősöm – mondtam neki zavartan. – Igen – mondta a feleségem kicsit élesen. – Csak rossz modora van. Miért nem mutatkozik be? Pedig feltűnően hasonlít hozzád. – Tévedsz – válaszoltam. – Nem hasonlítunk egymásra, és nincs bennünk semmi közös. Utálom ezt a fiatalembert. Találkozás Egy Fiatalemberrel. Tudod, mit: nem is utálom. Nem érdekel, mi van vele, nem érdekel a sorsa. Majd megoldja a maga problémáit, tőlem, tőlünk segítséget ne reméljen. Idióta hülye gyerek, elrontja a közös dolgokat, és még neki áll feljebb. Mi viszont szépen élünk, dolgozunk, egészségesek vagyunk, és pompásan érezzük magunkat. Ez a lényeg, nem? Aztán idejöttünk a kávéházba. Nehéz kedvemről lassan oszolt el a görcs. A téma szép – mondtam magamban, felvidulva. – Versnek kicsit hosszú volna.
És három évtized alatt megfordult a világ, szinte minden a visszájára fordult. Találkozás egy fiatalemberrel – Infovilág. Az egykor ígéretes csapat mára szinte fordított alkimistaként működik: kezei között még az aranyból is silány salakanyag keletkezik, egy évtized alatt szinte pontosan visszaépítette a Kádár-kor langymelegét, annak megtévesztő társadalmi biztonsága nélkül. Végezetül még egy szó szerinti idézet az 1989-i fiatalember beszédéből, amihez nem kell semmit sem hozzáfűzni: "Senki sem hiheti, hogy a pártállam magától fog megváltozni. "