Dexter Dexter Morgan, már kiskorában is különlegesen viselkedett. Több állatot is megölt, melyről az apja is tudomást szerzett utólag, ám a gyilkolási kényszere ellen nem tudott semmit sem tenni. Egy nap úgy dönt, hogy fiának megtanítja a tökéletes bűntény elkövetését, mellyel azokat sújtaná, akik kicsúsztak a hatóság kezei közül, és tettükért megtorlást érdemelnek. Napjainkban Dexter a miami rendőrségnek dolgozik vérnyom-elemzőként, de aprólékos, fortélyos élete elfedi igazi természetét. Ncis tengerészeti helyszinek online 1. A valóságban Dexter egy fegyelmezett és vérengző pszichopata, és az éj leple alatt oltja ki vérszomját gondosan legyilkolva a sorozatgyilkosokat, akik után egész nap nyomoz. N/A
Mert valamit mi nem tudunk még, ezért kell fájni s bukni mindég, ezért sír bennem is a vad dac: hogy rettenetes, rettenetes szegénynek lenni s fiatalnak. Szénásszekér Szénásszekér ment át az éjszaka a városon, az utcánkon, fehér holdfényben, – óh hogy felfigyeltek a fülledt házsorok! Adys hangulatok, motívumok szövik át Szegénynek lenni s fiatalnak című indulatos versét. A "rettenetes" kulcsszó hatszor hangzik el a tehetetlen kétségbeesés lelkiállapotának jelzéseként. Rettenetes az élet, a sors az "örök ínség" tűrhetetlen rabigájában, különösen akkor, ha az ember részt szeretne kapni minden örömből. A költő panaszában nemcsak a személyes sors lehetetlensége kap hangot: a húszas évek fiatal értelmiségi nemzedékének létérzékelését is megszólaltatja a költemény. Még felcsillan valami kevéske a jövőbe vetett hitből, reményből: a záró strófa előtti szakasz dacos forradalmi indulónak is felfogható: Óh, részt kapni minden örömben! Magyarul Bábelben - irodalmi antológia :: Szabó Lőrinc: Szénásszekér. Fúlj meg, lélek tüze... De nem, nem, ez csak a düh, a régi átok: tanulnunk kell, testvéreim, újak, indulók, proletárok!
Hogy nyujtóztak és sóhajtoztak a roncs körúti fák! Szénásszekér ment át a városon. Jött és továbbment: úszott, lebegett az édes szagban, amely vele jött, úszott a fényben, úszott és mesélt – nekem mesélt! Nekem hozta el a falusi holdat, tömzsi tücsköket, lompos komondort, rétet, aratók bőtorkú dalait, mezei nők barna bőrét, ekét és vödröket, cigány nyirettyűt, dünnyögő dudát, hozta magával emlékeimet, utánam hozta kormosderekú bikák szemében az erős napot, a trágyát és az egek árvizét, a záporban felfrissült dombokat, kegyetlen munkát, erőt, szigorú kitartást, – mindent utánam hozott! Visszahozott mindent, s míg áthaladt a villanyfényes, síri városon, az éjszaka körútján: szívdobogva hallgattam, hogy nőnek köröttem a fák, füvek, erdők, s távol ormokon roppant testét végigterítve hogy lélegzik ős álmában a hegyek tölgyhomlokú, bozontos istene. Kalibán Calibán: "…burn but his books. Hungarians in Babel :: Szabó Lőrinc: Szénásszekér. " (Shakespeare) Égesd el a könyveket, Kalibán! Pusztitsd el őket! Mind! Szőrös kezed fojtsa koromba gyémánt ágyvelők értelmetlen tündérjátékait!
Holland nyelvre fordítva
Visszahozott mindent, s míg áthaladt a villanyfényes, síri városon, az éjszaka körútján: szívdobogva hallgattam, hogy nőnek köröttem a fák, füvek, erdők, s távol ormokon roppant testét végigterítve hogy lélegzik ős álmában a hegyek tölgyhomlokú, bozontos istene. A 18 éves költő úgy érkezett meg Debrecenből Budapestre, mintha Párizsba jutott volna el. Vágyak, remények éltek benne, s ezek beteljesülését látta első sikereiben: Babits barátja, Tóth Árpád munkatársa lett. A Föld, Erdő, Isten (1922) című első kötetéből egy bukolikus világból érkező s bukolikus örömökre vágyó tehetséges és művelt fiatalember alakja bontakozik ki. A kötet verseinek élményanyagát még nem a nagyváros táplálja: korábbi kirándulások képei, régi és új szerelmek emlékei olvadnak össze rímtelen jambusokban írt, antikizált idilljeiben. Az 1919 utáni kor kegyetlen valósága csak áttételesen jelentkezik egy "latin" elégiában (Rutilius levele). A következő kötetekben Kalibán (1923), Fény, fény, fény (1925), A Sátán Műremekei (1926) – alaposan megváltozik a témakör: a város és az itt élő ember(ek) élete lesz legfőbb ihletforrása.