Ez gyakran lényegesen költséghatékonyabb, mint a teljes eszköz cseréje. A mobiltelefon szó szerint újra életre kel, és teljesen lehetséges, hogy több éven keresztül gond nélkül fogja szolgálni Önt.
Nem. Nincs olyan hogy 4 amperes izzó. Az izzó áramfelvétele az izzószál hőmérsékletétől (azaz a feszültségtől) függ, és ezzel változik az ellenállása is. Ha van esetleg az ismeretségi körödben modellező, aki rádió távirányítású modellekkel foglalkozik, akkor neki jó eséllyel van tesztelős akkutöltője. Az ilyen töltők általában alkalmasak NiMH, Li-Ion, Li-Polymer akkukhoz is. Feltöltik az előírt feszültségre, és utána a beállított áramértékkel kisütik addig a feszültségig, ameddig az adott akkufajtát ki lehet sütni. A végén megmondjéák az akkuból kivett kapacitást milliamperóra pontossággal. Minden más megoldásból - hozzáértés híján - csak baja lesz az akkunak. Mindennapi ötletelések: Akkumulátor kapacitás mérés Arduinoval - Avagy merítsük le az akksikat. Lehet persze terhelni egy megfelelő értékű és teljesítményű ellenállással is, de itt az áram folyamatosan csökkenni fog a feszültséggel együtt, de azért jó közelítéssel meg lehet mondani hogy az akku jó vagy nem jó. Az így lemért kapacitás 10-15%-os pontosságúnak tekinthető. Például itt van ez az akku: [link] 11, 1 V, 4800 mAh, 6 cella.
(Ilyenkor csak a megnyomás idejére a zöld jelzés kialszik, de nem vált át pirosra. ) A komparátor a tápfeszültség leosztott pontját használja referencia gyanánt, de ennél pontosabb érték nem szükséges. (6V-os alkalmazásnál ezt a referencia feszültséget kell módosítanunk. ) Az üzemállapot tároló kimenetén vannak a zöld-piros jelző LED-ek. Az U3b - Q kimenete vezérli a Q3 tranzisztort, mely szinteltolást végez és nyitja-zárja a Q4 MOSFET tranzisztort. Akkumulátor kapacitás mérés otthon. A Q4 kapcsolja be a terhelést. (A lámpa bekapcsolásakor annak hidegellenállása miatt, hirtelen áramlökés éri a készüléket. Ilyenkor az R2 és D1 korlátozza az U1-re jutó feszültséget, és ezzel védi a műveleti erősítőt. ) A lámpa kapcsoló áramkörét a D9 dióda védi a fordított polaritású ráhelyezés esetén. A cikk még nem ért véget, lapozz!
Esetünkben az Ig=(C*Uc)/t képlet alapján számolunk. A kondenzátor feszültség növekedésének sebessége a töltőáram nagyságától függ, ami viszont a terhelő áram értékétől, így a háromszögjel frekvenciája az akkumulátor terhelő áramának függvénye. A kondenzátor töltőárama a kapacitás függvényében, kiszámítható. C=22uF, Uc=1/3*Ut azaz 1, 66V t=18sec (mert a felezést is figyelembe vesszük) Így az Ig töltőáram 2, 03uA értékre jön ki. Hogy tudom egy akkunak a kapacitását megmérni?. Ha R1 ellenálláson 1A áram folyik, akkor azon 0, 3V feszültség esik. P1 kétharmados állásában a csúszkán 0, 2V feszültség mérhető. Ez a feszültség jelenik meg az R3 ellenálláson, miközben rajta az Ig (2uA) áram folyik. R3=U/I=0, 2V/2uA=100kohm Az áramkör I/f aránya, P1 potenciométerrel állítható. Az állításra a kalibráció miatt és az alkatrészek szórása miatt is szükség van. Az áram-frekvencia átalakítót egy felező kapcsolás, majd egy léptető impulzust előállító kapcsolás követi. Tekintettel arra, hogy a léptető impulzusok igen lassúak, ezért egy bináris osztót (U3a) iktattam közbe.
• Oszcilloszkóp, avagy hogyan kell használni? • Mosógép vezérlők és általános problémáik • Autós erősítős kérdések, problémák • Skoda Octavia elektromos probléma • Akkumlátoros hajvágó probléma • Swift Injektor befecskendező vezérlése • Hűtőgép kompresszor • DSC riasztó • Végfokozat TDA2030-40-50-el • Szárítógép problémák • Feszültségszabályzó motorba • Börze • Mikrohullámú sütő javítás, magnetron csere, stb.
Fürge az ifjú hangya szakadatlanul új találmányokon dolgozik, amivel megnövelheti a betakarított élelmet, de ötletei gyakran balul sülnek el, ami nem teszi őt közkedveltté a bolyban. Legutóbbi találmányának köszönhetően a sáskáknak összekészített sarc semmisül meg, mielőtt azt átvehették volna az elnyomók. A hangyák egy év haladékot kapnak, de dupla annyi terményt kell gyűjteniük. Fürge elhatározza, hogy harcos bogarakat szerez, hogy legyőzhessék a sáskákat, de egy véletlen folytán egy sikertelen ám annál szórakoztatóbb cirkuszi bogár bandát sikerül verbuválnia a feladatra. 5 dolog, amit nem tudtál a Rómeó és Júliáról Fiat fremont teszt 2016 Napi valutaárfolyam Friss napi Egy napi járóföld 7 Dél-Buda:: Társadalmi egyeztetés - Térkép Egy napi járóföld 11 Martina Cole-Elégtétel Napi beteg – Adjunk AK47-est egy majomnak… Egy napi járóföld hd Egyéni vállalkozás: mi a különbség az SZJA szerint adózás, és az átalányadózás közt? A térkép segítségével a telefon GPS-t használva valós időben fel lehet mérni, hogy merre is van a jó irány.
TÜNDÉRKERT Tündérkertben jártam, körülveszi bodza, kerítése kristály, mint jég behavazva, egy napi járóföld minden szélte-hossza, nem is tudom kié, nincsen benne gazda. Bent magas fenyőfák gyantát illatoznak, sővények, bozótok szépen virágoznak, nagy fűben fácánok, őzek játszadoznak, fölöttük madarak égen sátoroznak. Közepében fakad forrás tiszta habja, árjának sudarát négyfelé fölcsapja, majd tizenkét ágra bomlik áradatja, mely az egész kertet harmattal itatja. Bizony nem is tudom, hogy kerültem ide, hol minden napsütött, mégis habtól üde, hol ijedtség nélkül sétálgat a csibe, kár hogy el kell mennem a föld közepibe.
A túrának most Sistergővel és Tar-patakkal vágtam neki, negyed 8-kor indultunk Szárligetről. Előtte nem ismertem őket személyesen (illetve Sistergővel már váltottam pár szót a tavalyi Kinizsi Százason), de gyakorlott, sportmúlttal rendelkező (kerékpáros ill. futó) túrázókról van szó, akik a Kinizsi Százast és az Iszinik 100-at is számos alkalommal teljesítették már. Úgy véltem, e tapasztalt társakkal kiküszöbölöm a korábbi nekirugaszkodások hibáit (nem seprőként, saját tempóban haladhatunk; nem egyedül indulok útnak; társaim pontosan ismerik az utat és nem is adják fel könnyen a túrát). Hibákat azért így is követtem el, tán a legnagyobb az volt, hogy egy nagyobb megfázást követően, több napos ágynyugalom után indultam el. A túra közben pedig az is kiderült, hogy társaim edzettségi szintje és sebessége jócskán a sajátom felett van, ezért végig én voltam a sereghajtó, aki próbálja tartani a lépést. Ez vezetett a másik nagy hibához, hogy túlságosan hamar elfáradtam, elfogyott az erőm. (Tulajdonképpen most jöttem rá igazán arra is, hogy miért könnyebb számomra a Kinizsi Százas, azon kívül, hogy késő tavasszal, általában nyárias időben van; sokkal későbbi napnyugtával és korábbi napkeltével (melynek köszönhetően hosszú órákkal kevesebb időt kell a fejlámpa fényénél haladni), valamint hogy az emelkedők eloszlása is kedvezőbben jön ki.
Hétvégén negyedszer (vagy ha úgy nézzük, harmadszor) is nekivágtam az Iszinik 100 teljesítésének, ezúttal egy CsPI, azaz előre meghirdetett "Csoportos Privát Iszinik" keretében. Mielőtt beszámolnék a - végül ismét feladott - túráról, nézzük az előzményeket. Megjegyzem még, hogy kudarcaim ellenére nem áll tőlem távol a teljesítménytúrázás, és azért volt már sikerélményem is, hiszen eddig ötből öt Kinizsi Százast teljesítettem, de az Iszinik 100-at - mely jóval nehezebb, belátom - még nem sikerült legyőznöm, sőt, lassan ott is ötből ötnél tartok, csak éppen fordítva, a feladásokat tekintve (egyik túratársam, Sistergő szerint az Iszinik 100 - amennyire persze számszerűsíteni lehet - olyan 1, 3-1, 4-szer nehezebb a Kinizsi Százasnál). Az egész kálvária az őszi hivatalos Iszinik 100-zal kezdődött, melyre seprőként mentem. Azt hittem, seprőként a lehető legbiztosabb a teljesítés, de ez az elméletem megdőlt, sőt tán épp ezért kellett végül feladnom a túrát (seprőtársammal együtt) Dorogon. Tehát a tanulság ez volt: nem nekem való seprőség.
Ha csak pillanatokra is, de még e blog harakirije is megfordult a fejemben, arra gondolva, hogy méltatlanná váltam hozzá. Sőt, ott és akkor, lépésről lépésre szenvedve a céljaimon is elgondolkodtam: kell ez nekem? Kell ez az Iszinik? Megpróbáljam még valaha? Vagy egyáltalán: kell még több Kinizsi Százas? Nem elég az eddigi öt? Már el is képzeltem, ahogy a blogomban is elbúcsúzom az olvasóktól, és ha nem is törlöm a webnaplót, de írok valami elbúcsúzó, lezáró bejegyzést. Eszembe jutott Terry Fox is: ő biztosan nem adta volna fel. Úgy éreztem, nem csak apró, pótolható tárgyakat hagytam el a túrán (egy fél pár kesztyűt és egy kopott baseball-sapkát, melyet pótsapkaként vittem magammal a napsütéses, szélcsendes órákra), hanem a hitemet is. A hitet testi és lelki erőmben, a hosszútávú túrázás, a szenvedés értelmében. Hiszen nem vagyok élsportoló, biztosan erre kell feltennem az életem, vagy legalábbis rendszeresen erre szánnom napokat? Biztosan kell, hogy önszántamból keressem a fájdalmat; eredményeket, melyek csak fájdalommal érhetőek el?
Aztán következett egy egyedüli bejárásom, ahol ugyan fel sem merült, hogy egyszerre végigmegyek a távon (ezért nem is gondolok rá Iszinik kísérletként), de úgy véltem, hogy egy hétvége alatt, két részletben (dorogi megszakítással) lehetséges a dolog. Végül ez sem a tervek szerint alakult, még az első napra tervezett szakaszt sem tettem meg teljesen. A tanulság: nem jó egyedül nekivágni. A második komolyabb Iszinik kísérletemre túratársakkal indultam: egyikőjük Szárligettől Tokodig kísért, másikuk pedig végül csak egy egész rövid szakaszon, Dorogtól Kesztölcig, ahol a zuhogó eső kényszerített feladásra. E túra két tanulsága: az útvonalat jól ismerő, gyakorlott, a túrát könnyen fel nem adó társsal/társakkal kell nekivágni, valamint jobban fel kell készülni az időjárás viszontagságaira. Az előzmények után következzék a beszámoló. A körülményekről annyit, hogy egyáltalán nem voltak rosszak: igaz, hogy néha volt egy-egy hózápor, és olykor feltámadt a szél, de alapvetően barátságos volt az idő.