A múlt század második negyedében, a híres műgyűjtő és művészpártoló, báró Hatvany-Deutsch család szerezte meg a birtokot. A kastélyba a II. világháború során német, majd orosz csapatok költöztek be. Az 1947 -ben államosított kastély fokozatos pusztulásnak indult. Szolgált katonai raktárul, TSZ. irodaként, volt benne kollégium, valamint cirkuszból kiöregedett állatok menhelye. A romos épületet 1986 -ban a Chemolimpex Vállalat vásárolta meg és műemlék jellegének megőrzésével újította fel Ferencz István építész vezetésével. Ekkor készültek az uszodába vezető "Szörnyecskék", Minya Mária plasztikasorozata, valamint Szilágyi András és Kovács Júlia üvegmunkái. Átadták a Podmaniczky-Vigyázó kastélyt Rákoskeresztúron. A 90-es évek elején a kastély a Budapesti Ingatlan Rt. tulajdonába került és napjainkban 23 korhűen berendezett szobájával kastélyszállóként üzemel a 13 hektáros őspark – egykor említésre méltó angolkert - közepén álló épület.
A kerület központjától nem messze, Rákoskeresztúron, a Pesti út 115. szám alatt áll a Podmanicky-Vigyázó kastély. Az épületegyüttes a nyugat-keleti irányban húzódó Pesti út déli oldalán helyezkedik el. Építtetője báró Bojanovszky Sándor (egyes források szerint: Bujanovszky, németesen: Silvius Alexander Bojanowsky) tábornok volt, Podmaniczky Erzsébet férje. Ők a környékbeli földjeiken az elsők között próbáltak Magyarországon burgonyát termeszteni az 1750-es, 1760-as években. Ekkor építtették a kastélyt is, ahol aztán állandó jelleggel éltek. Bojanovszky 1799-es halálával a kastélyt a Podmaniczky család vette birtokba. Podmaniczky János költözött ide és lett kedvenc lakhelye; saját birtokait innét igazgatta. Az 1838-as pesti árvíz idején az áradás elől menekülőknek adott szállást a kastélyában. Podmaniczky egyik lányát, Zsuzsannát 1873-ban vette feleségül gróf Vigyázó Sándor és a kastélyt is ekkortól hívták Podmaniczky-Vigyázó-kastélynak. Udvari homlokzatát 1910-ben alakították ki neobarokk stílusban.
Falmaradványaiból 2008-ban emlékhelyet alakítottak ki. A hajdani kastélykert területén egy önkormányzati idősek otthona is van. Forrás: Bejegyzés navigáció
Ritka az a szerelemről, kapcsolatról szóló könyv, amelynek férfi a hőse, de még ritkább az, amit férfi mesél el. Képet kapunk arról, hogy a főhős miként éli meg legszebb és legnehezebb érzelmeit, mit cselekszik, amikor válaszút elé kerül, hogyan látja a család, a házasság, a gyerekek kérdéseit, illetve milyen válaszokat ad ezekre. Számomra kifejezetten élmény volt ezt olvasni, hiszen teljesen másként éreznek a férfiak bizonyos helyzetekben, mint mi, nők, és ez a könyv ezt mutatja be nagyon szépen. Éppen ezért ajánlanám minden férfinak elolvasásra. A Mielőtt lemegy a nap érzelemdús könyv; olyan érzelmi hullámvasútra ülteti az olvasót, amiről már nem is akar leszállni, akkor sem, ha éppen lelkileg mélyponton vannak a szereplők, mert úgy tud azonosulni velük, mintha a saját életének részesei lennének, vagy inkább: mintha ő lenne részese a könyv cselekményének. Mély érzéseket tárnak fel a monológok és a párbeszédek, éppen ezért hihető a könyv, az olvasó azt érzi, hogy valóságot adnak a kezébe.
2022. július 8., péntek Mielőtt lemegy a nap / Mielőtt felkel a nap DVD - Ethan Hawke (makulátlan díszdoboz) - Jelenlegi ára: 1 Ft Eladó a kè pen là tható eredeti, makulátlan, szinkronos DVD-ket tartalmazó díszdoboz. A "Mielőtt felkel a nap" bontatlan. Személyes átvétel a Batthyà ny térnè l, máshová Foxposttal küldöm. Postà zást nem và llalok!! Jelenlegi ára: 1 Ft Az aukció vége: 2022-07-09 03:34. 0 megjegyzés: Megjegyzés küldése
MIELŐTT LEMEGY A NAP Ha már fény nincs, S a lámpákat leoltották, Ő attól még ott fog várni, És fényt adva vezet tovább. Az életedben, mint egy lámpás, Világosságot ad, s vezet, Támaszt nyújtva figyel rád, Minden lépésedre gondot visel. S bár szomorúan nézi, Ha rossz irányba haladsz, A jó útra fog téríteni, Még mielőtt lemegy a Nap. Testvérének vall, Pedig annyit vétettünk ellene, Mikor minden alkalommal, Mint Péter tagadjuk meg. De Mária Magdolna megtalálta, Megtalálta az új esélyt, Hisz Istent meglátva, Mindig lehet remény. De ha minden elhallgatna, S körülötted csönd lesz, Mielőtt lemegy a Nap, Ő már ott lesz veled! * * * Az Amoris laetitia-családévhez kapcsolódva, a Katolikus Kulturális Hetek programsorozat keretében meghirdetett pályázatra a hazai egyházmegyékből közel 250 pályamű érkezett, amelyek közül a szakmai zsűri választotta ki korcsoportonként a legjobbakat, illetve a különdíjasokat. Az irodalmi pályázat célja az volt, hogy a résztvevők különféle műfajok (vers, novella) segítségével bemutassák, mit jelent a család a keresztény életben.
Számomra annyira izgalmas volt a történet, hogy nagyon gyorsan elolvastam a könyvet, aztán, mivel épp szabadságon voltam, volt időm elolvasni újra. Második olvasásra már teljesen más részekre figyeltem, a történetet ismerve a karakterek megformálására figyeltem, elképzeltem őket egy filmben, társítottam hozzájuk színészeket is. A történet, ami különböző idősíkokban zajlik, múltban és jelenben, de olykor a jövőben is, nagyon megható és magával ragadó. Filmként peregnek a képek az olvasó előtt; én sokszor alig vártam, hogy lapozzak egyet, és jöjjön a párbeszéd következő része, vagy a következő mozzanata az eseményeknek. Ebben a könyvben olvastam az egyik legszebb szerelmi vallomást is, ami nem más, mint a Zeleni Vukovi dala: "Szél vagyok, aki a hajadat fújja, …" Ami mégis leginkább megragadott, és számomra különösen érdekes volt, az nem más, mint az, hogy a történéseket és a mögöttük lévő érzéseket, érzelmeket, örömöket és fájdalmakat egy férfi szemén keresztül, mondhatni az ő szívével látjuk.
Aztán addigra, mire a nap lemenőben volt, egy üveg bor feloldott bennünk minden tartózkodást. A közeli Ferhád pasa dzsámijának minaretjéből imára hívott a müezzin. Összenéztünk, és elnevettük magunkat, a fejünket ingattuk. Hányszor hallottuk ezt megszólalni a legjobb pillanatokban, szerelmeskedés közben. – Ez hiányozni fog – mondta. – És a medenjak. – Medára gondoltam, és nem a mézeskalácsra. Amikor lement a nap, behúztuk a függönyöket. A ránk boruló sötétségben megszűnt az idő, a tér, és jelentéktelenné vált az ok, ami miatt ott voltunk. Jelentősebb menynyiségű alkohol nélkül is meg tud részegedni az ember, és mi elszakadtunk a józan realitástól. Életünk minden eddiginél hosszabb éjszakája volt. Gombfelvarrás nélküli, csendes, gyengéd szerelmeskedés, felváltva vad, szemérmetlen üzekedéssel. Hagytuk, hogy ami akar, megtörténjen. Mert olyan kiszámítható volt minden további. Hogy eljön a másnap reggel és az elválás. Mert reggel, amikor felkelt a nap, a függöny szövésén keresztül átfúródtak a sugarai, amelyek vége lesújtóan csapott az arcunkba és ébresztett rá, hogy nincs tovább.
Számomra annyira izgalmas volt a történet, hogy nagyon gyorsan elolvastam a könyvet, aztán, mivel épp szabadságon voltam, volt időm elolvasni újra. Második olvasásra már teljesen más részekre figyeltem, a történetet ismerve a karakterek megformálására koncentráltam, elképzeltem őket egy filmben, társítottam hozzájuk színészeket is. A történet, ami különböző idősíkokban zajlik, múltban és jelenben, de olykor a jövőben is, nagyon megható és magával ragadó. Filmként peregnek a képek az olvasó előtt; én sokszor alig vártam, hogy lapozzak egyet, és jöjjön a párbeszéd következő része, vagy a következő mozzanata az eseményeknek. Ebben a könyvben olvastam az egyik legszebb szerelmi vallomást is, ami nem más, mint a Zeleni Vukovi dala: " Szél vagyok, aki a hajadat fújja, … " Ami mégis leginkább megragadott, és számomra különösen érdekes volt, az nem más, mint az, hogy a történéseket és a mögöttük lévő érzéseket, érzelmeket, örömöket és fájdalmakat egy férfi szemén keresztül, mondhatni az ő szívével látjuk.