Kilenc kis települése van, nyolc kis falu és fővárosa San Marino. Serravalle, Domagnano, Acquaviva, Borgo Maggiore, Faetano, Chiesanuova, Fiorentino, Montegiardino
San Marino a világ legrégibb, ma is fennálló köztársasága, Európa 3. legkisebb állama. A Világörökség része San Marino történelmi központja és a Monte Titano. SAN MARINO TÖRTÉNETE A hagyomány szerint 301. szeptember 3-án jött létre San Marino állam, amely mindössze 61 négyzetkilométer. A legenda szerint az államot egy Dalmáciából, Rab szigetéről Itália területére érkező kőfaragó, Marinus alapította. A keresztény Marinus római üldöztetése elől menekült San Marino hét hegye közül a legmagasabbikra, a Titanóra, ahol remeteként élt, és hamarosan kis közösség gyűlt köré. A földet birtokló hölgy szimpatizált Marinóval és követőivel, ezért a környező néhány heggyel együtt a közösségnek ajándékozta. A később szentté avatott Marinus 366-ban halt meg, utolsó szavai szerint "szabadnak hagyom mindkét férfiútól" a kis közösséget – a későbbi értelmezés alapján ez a császárt és a pápát jelentette. A történeti források szerint a vidéket már jóval ezelőtt lakták, a 10. században pedig már említés történik egy szabad "comune"-ról, azaz városállamról San Marino területén.
A kapu eredetije, melyet az alapító Marinus tiszteletére emeltek, egy 4. századi kolostor kapuja volt, a 15. században a várfal kibővítésekor a városfalba építették. A városfalon belül találjuk San Marino legrégebbi templomát, a Szent Ferenc temlom és kolostor épületét, melyet a 14. században építettek. Nem messze tőle a 16. századból származó Kapucinus templom emelkedik. A kaputól balra a 15. századra található Valloni Palota kapott helyet, mely ma a Nemzeti Múzeum és Levéltárnak ad otthont, falai közt felbecsülhetetlen értékű érem-, bélyeg- és festmény gyűjteményt őriznek. Az Óváros főterét, a Szabadság szobor koronás nőalakjával díszített Szabadság teret gótikus stílusú tornyaival és bástyáival, a Kormányzósági Palota (Palazzo del Governo) impozáns épülete uralja. Belső tereivel csodálatos élményeket tartogat a látogatóknak. A palota, mely végleges formáját az 1800-as évek végén nyerte el, a 14. század óta tölti be a kormányzati központ szerepét. Előtte naponta nyilvános őrségváltás zajlik.
Németh Lehel temetése január 25-én 11. 30 órakor lesz a Rákoskeresztúri Új köztemetőben - adta hírül Zoltán János, az egykori táncdalénekes életrajzírója pénteken. Németh Lehel, a magyar táncdalművészet kiemelkedő alakja január 5-én, 74 éves korában hunyt el. Az 1957 és 1964 között rendkívül népszerű, akkoriban a "magyar Frank Sinatraként" emlegetett énekes 1932. június 7-én született az erdélyi Sepsiszentkirályon, kamaszkorától Pesten élt. Miután az állami kultúrpolitika irányítói letiltották, 1965-ben Kanadába disszidált, ahonnan 1990-ben települt haza. Nevéhez fűződik például a Reszket a hold a tó vizén kezdősorú vagy a Lehet, hogy szép nem vagyok című sláger. Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket! Feliratkozom a hírlevélre Hírlevél feliratkozás Ne maradjon le a legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Ez a cikk több mint 1 éve frissült utoljára. A benne lévő információk elavultak lehetnek. 2009. jan 21. 13:53 Budapest - Hétfőn, 75 éves korában elhunyt a legendás táncdalénekes, Németh Lehel. Az ötvenes évek énekes sztárja az utóbbi évtizedekben másutt kamatoztatta a tehetségét: kis üzemet csinált, és vidéken élt. Németh a Magyar Televízió első szilveszteri műsorában is szerepelt, majd amikor letiltották a színpadról 1965-ben, meg sem állt Kanadáig, ahol műszerészként dolgozott. Másfél évtizede tért haza, két lemeze jelent meg a legsikeresebb dalaival és egy, az életét bemutatő könyv.
Sorra kapta az alumíniumjelvényeket, amelyekből ehelyt ezt az ötöt tudjuk megmutatni; mint Zoltán János elárulta, az Ellenőrzés feliratú volt a kedvence, ezzel ti. a gyár teljes területén szabadon kószálhatott, ami új dimenziókba helyezte számára a csajozást. Egyébként nemcsak a kitüntetéseket köszönheti a Beloiannisznak, hanem voltaképp a karrierjét is: a távoli névrokon, Németh Marika primadonna ott fedezte fel a hangját. Németh Lehel 1957-től 1964-ig állt az ország összes színpadán. 1964-ben elege lett a pocsék szocialista hangosításból, nyugati mikrofonokat, erősítőt és hangfalakat rendelt Ausztriából, de talán nem kellett volna. A KISZ KB három hónap múlva berendelte és egy évre eltiltotta színpadtól, mondván, kapitalista eszközökkel és módszerekkel ténykedik – esténként 120 forintért adta bérbe berendezéseit zenésztársainak. Artistának szegődött az állami cirkuszhoz, de első ausztriai fellépése alkalmával Kanadába emigrált, ahol fényes pályát futott be a maga konstruálta szivacsgyártó gép világsikerének köszönhetően.
Németh Lehel a székelyföldi Csíkszentkirályon született 1932-ben. 1944-ben édesanyjával Miskolcra menekült, ahol a háború utáni években kurrens kézműves tevékenységgel próbálta javítani a szerény családi egyenleget: amerikai és szovjet autó roncsok ajtajaiból különféle kéziszerszámokat, ásókat, hamutartókat készített a hiánygazdaság civil szereplőinek. Később Budapestre került, emitt szénhordóként és segédmunkásként vontatta tovább a hajót, egy ideig a Képzőművészeti Főiskola számára állt, ült és feküdt modellt óránként 2 forint ötven fillérért – tudjuk a műtárgycsoportot őrző gyűjtőtől, rockzenei szakírótól és az írásunk főszereplőjéről szóló életrajzi kötetet jegyző Zoltán Jánostól. Németh Lehel 1949-ben a kelenföldi Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban keresett új kihívásokat, ahol 1951-ben megkezdődött a szocialista munkaverseny. Hősünk, aki ekkor már felszabadult műszerész volt, nem vehetett volna részt az erőpróbán, ugyanis nem volt tagja a DISZ-nek (a KISZ közvetett elődjének), de szabályt erősítő kivételt képeztek belőle szorgalma, teljesítménye és főleg a vállalatot fényező sportsikerei miatt.
A legnagyobb magyar nevettető, Hofi Géza első sikeres nagylemezének jelentős részét is ő írta. Az együttesek közül az 1960-as és 1970-es években az Omega, az Illés, a Bergendy együttes, valamint a Magyar Rádió Big Bandje is műsorán tartotta a Payer-dalokat, akárcsak később a fiatalabb generáció együttesei (Cotton Club Singers, Republic). Legnépszerűbb szerzeményei: Ó, egy Alfa Romeo, Annyi arc ismerős, Találkozás, Gedeon bácsi, Könnyek nélkül, Felmegyek hozzád, Még egyszer, Almát eszem, Nincsen olyan ember, Isten veled szomorúság, Nem születtem grófnak. Más szerzőtől ő vitte sikerre a Minden jót, Mónika! című számot. Az annyi arc ismerős című életműkiadványa 45 esztendő dalterméséből készült 90 szám felvételét tartalmazza. Számos színdarabhoz írt zenét, és a magyar dzsessz-rock zenészekkel kortárs mai magyar költők verseit is megzenésítette. Payer András 1991-től Zsámbékon élt, ahol vállalkozásba kezdett. Halála előtt is fellépett, régi slágerei ma is sikert aratnak. 1999-ben megkapta az eMeRTon életműdíjat, 2004-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkeresztet.
Keresem Azt a Jelzőt 1 3:25 Halló Irén! 2 2:42 Amikor Virágba Borultak Az Almafák 3 2:08 Zsebkendődre Köss Egy Csomót 4 2:44
A másik oldalon, a globalizmust ellenzők számára az nem megnyugtató, hogy bár különösen Európában kirívóan csak a nemzetállami védekezési stratégiák bizonyultak némiképp hatékonynak, az ENSZ-főtitkár mégis további egységesülést hirdetett. António Guterres egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a jelenlegi helyzetben komoly diszfunkcionalitás érzékelhető, és mondhatni sajnálkozóan fejezte ki ennek fő okát: a globális kormányzati rendszer hiányát.