A rendező egyébként úgy nyilatkozott, azért nem akar saját magának a bevételből, mert úgy érezné, vérdíjat fogad el. 4. Spielberg egyébként az eredeti tervek szerint csak a producere lett volna a Schindler listájá nak, de az általa felkért összes rendező nemet mondott neki. Roman Polanski – aki maga is holokauszttúlélő – túlságosan érintettnek érezte magát, Martin Scorsese azzal hárított, hogy a filmet mindenképpen zsidó származású alkotóra kellene bízni, Sidney Lumet pedig úgy érezte, hogy már letette az asztalra a maga holokausztdrámáját A zálogos sal. Végül a feladatra szintén felkért Billy Wilder (akinek ez lett volna az utolsó filmje, de végül mégsem mert nekivágni) győzte meg róla Spielberget, hogy rendezze meg saját maga a művet. A direktor tíz évet várt vele, mert amikor először felmerült az ötlet, még csak 37 éves volt, és nem érezte magát elég érettnek a feladathoz. 5. Így néznek ki ma a legnépszerűbb forgatási helyszínek | PetőfiLIVE. Steven Spielberg megkapta rá az engedélyt a lengyel hatóságoktól, hogy Auschwitzon belül is forgathasson, de úgy döntött, nem él a lehetőséggel, az áldozatok iránti tiszteletből.
Eredetileg németül, lengyelül és jiddisül beszéltek volna a filmben, amit angolul feliratoznak, de a stúdió nyomására elálltak ettől, mert ez sok embert elriasztott volna. Spielberg ebben a filmben dolgozott először Janusz Kaminski operatőrrel, és azóta is elválaszthatatlanok. A díszleteket is nagy aprólékossággal tervezték meg, az Auschwitztól mintegy 70 km-re lévő plaszóvi kényszermunkatábor rekonstrukciója Lengyelország legnagyobb forgatási díszlete volt: 34 barakkot és 7 őrtornyot húztak fel, és a táborhoz vezető utat is megépítették, ami - mivel eredetileg néhány kilométerre Krakkótól, egy zsidó temető helyére épült - sírkövekből állt. Schindler szerepében nehéz lenne Liam Neesonon mást elképzelni, pedig Spielberg Harrison Ford ot is felkérte. A színész azonban nemet mondott, mert úgy vélte, hogy nem tenne jót a film hitelességének az, hogy a nézők valószínűleg nem tudnának elvonatkoztatni korábbi szerepeitől, Han Solót és Indiana Jonest látták volna Oskar Schindler helyett. Mel Gibson és Kevin Costner is szóba került, de végül Spielberg úgy döntött, hogy egy kevésbé ismert színészt választ - és Liam Neeson ezzel a szereppel vált közismertté.
A filmért kapott rendezői honoráriumát is az alapítványnak ajánlotta fel, mert méltatlannak érezte, hogy egy olyan történetért tegyen zsebre pénzt, ami tömegek haláláról szól. Eleinte az sem volt egyértelmű, hogy Spielberg rendezi-e a filmet. Már 1983-ban a látóterébe került Thomas Keneally Schindler bárkája című regénye, de még korainak érezte, hogy filmet készítsem belőle. Először nem is merte megcsinálni, ezért több rendezővel beszélt, hogy forgassák le helyette: Martin Scorsese azért nem vállalta el, mert szerinte ezt a témát egy zsidó rendező tudná a leghitelesebben bemutatni, a holokausztban személyes érintettségű Roman Polanski sem mert belevágni (bár aztán később leküzdötte a félelmeit, és leforgatta A zongoristát), de Billy Wilder szívesen nekivágott volna, és ez lett volna az utolsó filmje. Végül, tíz év múltával Spielberg elég erősnek és rátermettnek érezte magát, hogy végre nekiálljon. Dokumentarista hűségre törekedett, ezért fekete-fehérben, jórészt kézikamerával forgattak, számos eredeti helyszínen.
megrogyva, búsan, társtalan? S mint látom a híd-bolton álló huszéves ifjut, enmagam? Sirok, avagy csak ámulok tán a könnyü perc hamar lefolytán? Vagy tördelem eres kezem, s a habzenére, lángözönre nem is emlékezem? Ki tudja... Mostan is gyakorta úgy rémlik, mint egy költemény az én sirásos, nyári éjem, az én könnyes álom-regém. Olyan, mint egy ezüstös álom, mely ifjan hull a sírba le, s ma sem tudom, hogy az az ifjú Én voltam-e?... Koporsó és bölcső közt Anyám, ha egyszer végre visszatérek és ott maradok mindörökre nálad. Ha ráborulok régi küszöbünkre, s megcsókolom az áldott, ősi fákat és fáradottan, könnyesen remegve nézek szemedbe. Várj akkor engem, mert jövök egy este. Kosztolányi dezső idézetek fiuknak. Ősz lesz, tudom, biborló fény cikáz, rőt esti láz. Nagy vaskapunk mennydörögve összerendül, hogy fázva átremeg az ősi ház a félelemtül. De ne ijedj meg, jöjj elém szelíden, bármily ijesztő nagy leszek s fehér, zárj a karodba, ne keresd a szívem, melyet elönt a csúf, fekete vér, csak nézd kialvó, fénytelen szemem, csak símogasd a főmet csendesen.
Ifjúságom zászlói úszva, lassan röpüljetek az ünnepi magasban. " A nyár A nyár az én szerelmem, érte égek, halálthozó csókjára szomjazom, erdőket áldozok szilaj tüzének, bár ajkam is hervadna el azon. Görnyedve várom télen a szobámba, a tűz körül álmodva csüggeteg, lángóceánját képzeletbe látva, mely semmivé hamvasztja a telet. Kosztolányi Dezső - Idézetek Neked. S ha lángszerelme sápadt őszbe vénül, s zöld pártadísze hullong a fejérül, virrasztom árva, bús menyasszonyom. Zokogva már hülő keblére fekszem, s elsírva ottan legnagyobb szerelmem, sápadt, aszú haját megcsókolom... Kérdések Ha távozom a titkos másvilágba, mit mondotok remegve majd nekem, halvány körülállók, látván csodálva, hogy elszivárog váló életem? Rothadni dugtok egy ködös gödörbe, sírtok, hogy a barátotok halott? S míg fekszem ott, deszkák közé gyötörve, lesz lelketek, hogy dáridózzatok? S én, én az átkozott, majd hogy tekintem őket, kik aztán is csak itt maradnak, ha érezem, hogy szívem egyre halkabb? Fellázadok-e szenvedéseimben, vagy bámulok, amíg legyűr a vész, mint a hajós, ki tűnő partra néz?...
Ilyenkor tudatára ocsúdunk annak, hogy alaposan becsaptuk magunkat és zavarunkban mosolygunk, mintha bizony valami nagyon kellemest látnánk s nem a legkellemetlenebbet. A részeg emberek röpülnek. Csak a józanok hiszik, hogy ide-oda imbolyognak, ők valójában láthatatlan szárnyakon szállnak, s mindenhová előbb érnek, mint remélik. Hogy közben múlik az idő, nem számít, mert nekik az nincsen, és nyilván a többiek csalódnak, kik ilyesmikkel törődnek. Bajuk sem esik, mert a Szűz Mária kötényében hordozza a részeg embereket. Mint régi, szent apáca, úgy vágyja már a mennyet, hogy csak bélpoklost ápol, s mert a sebet utálja, magát megbüntetendő felszürcsöli a gennyet: úgy én dühös rajongó, aki e korba senyved, s homályban, állatok közt a tiszta fényt csudálja, dacból sarat zabálok és kortyolom a szennyet. Csodálatos is, hogy egy nótáról mi minden jut eszébe egy magyarnak. De még csodálatosabb, hogy egy nótáról minden magyarnak ugyanaz jut eszébe. Nem a szöveg idézi föl ezt bennük, hanem valami sajátos kedélyhullámzás, melyet a hangok és a hozzájuk fűződő régi emlékek indítanak meg, szinte függetlenül a szövegtől, s ha valaki szavakba tudná foglalni, hogy mit is gondolnak és éreznek már emberöltők óta olyankor, mikor a Kék nefelejcs-et vagy a Nem ütik a jogászt agyon-t hallgatják, akkor ezek a le nem írt szövegek minden korban és minden egyénnél szinte szóról szóra egyeznének, s ezekből talán össze is lehetne állítani egy nemzeti bölcselet mozaiképületét.