A Petőfi Irodalmi Múzeum Éljen a Grund! című kiállításával ünnepli a 100 éve megjelent Molnár Ferenc-regényt, A Pál utcai fiúkat. 2007. 09. 26 14:02, Forrás: A könyv alapján megtervezett interaktív kiállítás célja az általános iskola felső tagozatosainak és a középiskolák tanulóinak megszólítása, irodalmi érdeklődésük felkeltése és elmélyítése. A tárlathoz kapcsolódó olvasási és múzeumpedagógiai feladatok segítenek a tanároknak az élményközpontú oktató munkában, az interaktivitás pedig a gyerekek kreativitására és részvételére épül. A könyv szereplői és a benne megjelenő helyszínek mára fogalommá váltak, nemcsak az ifjúságnak, de a felnőtteknek is sokat jelentenek: a Gitt-egylet, a Grund, az Einstand, nemecsek ernő csupa kisbetűvel. Tárlatunk így több korosztályt is képes vonzani. Színvonalas programot kínálunk a családoknak, lehetőséget teremtünk a közös élményszerzésre. A regénytől elválaszthatatlan a századfordulós Budapest nagyvárossá alakulása, művelődés- és helytörténeti szempontból sem érdektelen.
Nemecsek Ernő, vagyis Vecsei H. Miklós (középen) Éljen a grund! Éljen a grund! Éljen, éljen, éljen a grund!? hangzik a Pál utcai fiúk indulója, a tizenéves kisdiákoké, akiknek pár négyzetméter föld és néhány farakás a világot jelentette. Néhány nappal ezelőtt, április 18-án azonban nem csak ők éreztek így: a Vígszínház közönsége is részese volt a Pál utcai fiúk életének, már 150. alkalommal. Akkor volt ugyanis a 150. előadása a 2016. november 5-e óta töretlen sikerrel futó A Pál utcai fiúk című darabnak. Ám az a nap nem pusztán amiatt volt különleges, mert a Vígszínház színművészei Pál utcai fiúkként és Vörösingesekként 150-edszerre szórakoztatták és varázsolták el a teátrum felnőtt és? nagy örömömre? gyereknézőit. Hanem azért is, mert az előadás végén bejelentették, hogy platinalemezes lett a Tom-Tom Records gondozásában megjelent A Pál utcai fiúk című lemez, az előadás zenéje, mely elsősorban Dés László és Geszti Péter érdeme: a zeneszerzőé és a szövegíróé. Itt muszáj kicsit szakmáznom.
Éljen a grund, éljen a grund! Éljen, éljen a grund! Egyszer itt a városban Veled hősöst játszottam De te elfutottál, jól tetted Mert az egész utcát fölverted Egyszer aztán váratlan Egy kerítésen átpattant Egy labda, amit visszarúgtunk Jött a füttyszó, lett egy grundunk Éljen, éljen, éljen a grund! Ha cselezik a bokát, a bokát de megütik A tokájuk leszakad, és leszalad a körútig Leszereli ez a blokád a suta bakát Aki maga perecel el, mert nagy a kabát Hé, hó! Hé, hó! Na, sumákok, be-be támadtok? Odavágunk, belesápadtok Na melákok, ti ma mit kaptok Odavágunk, borogathattok Idevágunk, Hé-á-hé-hé-ó! Odavágunk, Hé-á-hé-hé-ó! Minden utcán túl van még Másik utca hetvenhét Csupa tiszta udvar, rendes ház De Grund csak egy van, nincsen száz Ha kiskirály vagy, szép nagy szál Kérdené, hogy hány krajcár Oda nem adhatjuk, kár is kérni Babuskám, miénk a préri! Éljen a grund, éljen a grund! (Éljen! ) Éljen a grund, éljen a grund!
némi segítséggel?, és folytatta az előadást, mintha mi sem történt volna. Be kell vallanom: számomra aznap ő lett a hős, nem a kis Nemecsek? Később volt szerencsém részt venni a zártkörű koccintáson, ahol a platinalemezt ünnepelték a színészek, Eszenyi Enikő igazgató, Dés László és Geszti Péter Grecsó Krisztiánnal, aki szintén közreműködött a szövegírásban, valamint a darab munkatársai. Ott már láttam, hogy azért van baj: a színész tényleg megsérült, ami másnap be is bizonyosodott, hiszen az április 23-ai előadás el is maradt. Ennek ismeretében újra és újra megemelem a kalapom előtte, hiszen két órát játszott végig így? A koccintásra visszatérve? hogy egy kis kulisszatitkot is eláruljak? : nem csak a színpadon volt nagy az összhang ám! A színészek? és minden munkatárs? ugyanolyan barátsággal, szeretettel fordult egymás felé és örült a sikernek, mint ahogy a Pál utcai fiúk a darabban. Mindenki átvette platinalemezét vagy emléklapját, majd összeálltak egy nagy közös fotóra. Íme, az eredmény: Mindenki a platinalemezt ünnepelte A végén pedig jöjjön egy részlet a Mi vagyunk a grund!